Can't Run

Chapter 10

-Mi az?- kérdezte Rocky.

-Tessék?

-Mit néztél annyira?

-Ja, semmit. Csak...csak elbambultam.- mondtam zavartan.

-Biztos?

-Biztos. Mi lenne?- színleltem nevetést.

-Nem tudom.

-Akkor?

-Nem tudom.- mondta, mire mindketten felnevettünk.

-Figyelj... gáz lenne, ha most haza mennék? Kicsit émelygek.

-Nem. Haza kísérlek.

-Rendben.

-Akkor itt lennénk.- nézett rám szomorúan a barnaság.

-Nincs kedved bejönni? Chrissy nem tudom mikor jön haza és nem akarok egyedül lenni.- invitáltam be, mire szeme felcsillant.

-De! De van!

-Ha most megbocsájtasz, akkor gyorsan lefürdők.

-Mehetek?- kérdezte kaján vigyorral.

-Inkább nézz TV-t.

Bementem a fürdőbe, bezártam az ajtót , felkötöttem a hajam, levetkőztem és egy kis vizet engedtem magamra. Annyira jól esett végre tusfürdővel átmosni testem. Azt hiszem még dúdolgattam is. Mikor mostam le a szappant csörömpölést hallottam.

-Rocky, nem megmondtam, hogy ne gyere be?!

A csörömpölés folytatódott, s úgy éreztem a hőmérséklet csökkent pár fokkal.

-Várj...hogy jöttél be mikor zárva az ajtó?

Semmi válasz.

-Rocky?!

Megint semmi.

-Rocky!- szóltam immáron kidugott fejjel. Nem hiába nem találtam. Az említett fiú bent se volt. De akkor ki? És miért van ilyen hideg? Még csak az ablak sincs nyitva. Felkaptam a törölközőm, magamra tekertem, s kiléptem a zuhanyfülkéből. Hallom, ahogy valaki a nevem suttogja.

-Louise.- a zaj kezd erősödni.

-Igen?- kérdem félve.

-Louise.

-Tessék?- hangom ismét bizonytalan.

-Louise.- mintha mögöttem állna.

-Mi van? Mit akarsz?- ezúttal határozottabb vagyok.

-A kérdés az, hogy te mit akarsz. Élet vagy halál? Döntsd el! Valaki így is úgyis meghal. De te választod ki, hogy ki. Vagy a sztárocska vagy pedig a kis imádott barátnőd. Ha pedig nem teszed azt, amit Lucyfer mond, mindhárman mentek a süllyesztőbe.

-Nem teheti! Ezt nem!

-Elfelejted, hogy kiről beszélsz. Démoni könnyűséggel ontja ki a lelkeket. Azt csinál, amit akar. Ellentétben veled.

-Mit akar?- hangsúlyomról lerítt az aggodalom.

-Láttad a könyvet.

-Nem! Azt nem tehetitek! Nem rángathattok zsinóron!! Nem vagyok a játékotok!- üvöltöttem. Teljesen kiakadtam. Én nem akarom ezt!

-Na ide figyelj! Neked ebbe nincs beleszólásod!- hangja egyértelműen dühre hajazott.

-És ha mégis?

-Kinek képzeled magad?!- megpofozott, aminek hatására neki estem a polcnak. A földön feküdtem. A polcon lévő tárgyak egy része rám hullott.

-Lou! Minden rendben?

-Ezért még megfizetsz! Nem érdekel, hogy Lucyfer mit fog mondani! Ha kell saját kezemmel pusztítalak el!- ezúttal ellökött, s hátam a mosdóval találkozott.

-Lou! Engedj be!- dörömbölt Rocky.

-Örülj, hogy csak én jöttem.- ezzel felszívódott. Nem sokkal később barna hajnak sikerült betörnie az ajtót.

-Lou!- szaladt oda hozzám.-Jól vagy? Mi történt?

-Belial... Belial... Belial...- dadogtam sírva.

-Miről beszélsz?

-Itt volt.

-Ki?

-Miért nem tudnak végre békén hagyni?! Miért?

-Louise, ne csináld ezt! Mondd el mi volt!

-Nem szabad! Nem szabad!- csak ültem, hintáztam előre hátra, s sírtam. Többre nem voltam képes. Mint valami gyógyintézet szökevény.

-Jó, kelj fel! Segítek!- nyújtotta felém a kezét. Egy pillanatig haboztam, majd megfogtam. Ezalatt az egész akció alatt a törölközőm eléggé 'elvándorolt' eredeti helyéről, ám nem zavartattam magam. Megigazítottam, majd elsétáltunk a szobámig. Oda mentem a szekrényemhez, kirángattam egy felsőt és egy nadrágot, majd ránéztem Rockyra.

-Kimenjek?

-Ne! Maradhatsz! Csak fordulj el!- mondtam neki halkan. Úgy láttam mintha meglepődött volna. oké ez, mondjuk természetes.

-Főzők neked teát. Maradj itt! És ne csinálj semmit!- szólt mikor felöltöztem.

-Ne hagyj egyedül! Kérlek! Megyek veled!

-Most már elmondod mi volt?- tette le elém a bögre forró teát.

-Nem tehetem.

-Miért nem? Mi akadályoz meg benne? Nem bízol bennem vagy mi?

-Ez nem olyan egyszerű, mint, amilyennek gondolod! Hidd el nem én akartam ezt!- ki voltam akadva. De meg volt rá az okom.- Már lassan 20 éve kell együtt élnem ezzel. Már nem bírom! Érted? Elegem van!

-Jó, ha nem hát nem. Úgy látom rám nincs szükség.- állt fel az asztaltól, s az ajtó felé indult.

-Most hova mész?- kérdem potyogó könnyekkel.

-El. Szia Lou!

-Ne! Ne hagyj itt!

-Mondj egy okot, amiért maradnék!- egy szó se jött ki a torkomon. Hirtelen minden átfutott az agyamon, de egy se volt olyan, ami jó indok lett volna.- Gondoltam. Majd akkor szólj, ha akarsz is valamit. És, ha végre megbízol bennem!- Csak álltam egy helyben. Egyszerűen nem tudtam felfogni mit is mondott. 'És, ha végre megbízol bennem'. Miért nem tudja megérteni? Miért nem tudom elmondani neki az igazi mi voltam? Könnyeim patakokban kezdtek folyni. Hirtelen felindulásból a szobám felé kezdtem futni. Mikor felértem kihúztam a fiókom, s olyat tettem, amit már régóta nem. Pár pillanat múlva minden elhomályosodott, majd az ágyra rogytam.