Can't Run

Chapter 4

Ez nem lehet! Hogy a fenébe kerül ez ide? De hát a múltkor...
-Chrissy!- hangom pár oktávval feljebb csúszott kelletténél.- Chrissy!- kiáltom újra a sírás szélén állva.
-Mi az?!- rohant le a lépcsőn, majd hozzám. Mikor látta a kezemben lévő könyvet azonnal elfehéredett.-Ez hogy lehet?- kérdezte tágra nyílt szemekkel.

-Fogalmam sincs. De már rohadtul elegem van belőle. Ráadásul...- panaszomat szörnyű ricsaj vágta félbe. Ijedtemben kiesett a kezemből a könyv.

-Mi volt ez?- néztünk össze. A konyha felől jött. Félve ugyan, de kimerészkedtünk a helyiségbe, ahol a csillár "rejtélyes" módon leeset.

-Lou!- mutatott remegő kézzel a lábam elé.- Ez az előbb még nem a nappaliban volt?

-De.- mondtam nagyot nyelve, majd felvettem.- Mit akarsz már megint tőlem?- üvöltve vágtam falhoz, majd a sírás a földre kényszerített. Esés közben kinyílt, ennek következményében így is ért földet. Mikor felnéztem, s volt szerencsém látni pár lapját, azonnal feláltam, felkaptam a tárgyat, majd a kijárat felé vettem az irányt.

-Most meg hova mész?

-Járok egyet.- feleltem egyszerűen.

-Azzal a szarral? Este? Nem vagy te egy kicsit bolond?

-Tudod én imádlak, de kettőnk közül nem én vagyok a hülyébb. Most viszont, ha megbocsájtasz mennek kell!- léptem ki a házból.

-Lou!- hallom a csukott ajtón keresztül. Egy pillanatra megálltam. Nem tudom miért, de egyszerűen nem tudtam elszakadni a talajtól.

Azt hiszem 1 órája keringhettem a város körül mikor leültem egy padra. Kezemben szorongatva a könyvet, gombóccal a torkomban ültem és gondolkoztam.

-Jól van, Louise! Nyisd ki!- motyogom. Már, majdnem kinyitottam mikor hangokat hallottam.- Ki az?- kérdem félve.