Can't Run

Chapter 8

-Mert jó, hogy itt vagy.
-Akkor nem haragszol rám?
-Rocky...-kezdtem, de félbe szakított.
-Kérlek! Nem igaz, amit Ross mondott. Én szeretlek! És tudom, hogy ez most elhamarkodottnak hangzik mert még szinte nem is ismerlek, de így van bassza meg! Szeretlek! És veled akarok lenni.
-Rocky...én nem tudom mit higgyek. És akármennyire is elszeretném fogadni ezt a helyzetet, nem tudom.
-De hát az én nevem kiáltottad. Ha nem bocsájtottál meg akkor miért?
-Mert egyrészt benne voltál, másrészt, amióta találkoztam veled az
életem része vagy. Így vagy úgy, de az vagy. Mármint ne kezdj el örülni, nem fogok egy hét múlva a nyakadba ugrani azzal a mondattal, hogy 'hé, itt vagyok, vegyél el és szülök neked 36 gyereket'.

-Akkor két hét múlva? Meg amúgy se kell nekem 36 gyerek. Elég nekem 35 is.- viccelődött. Elmosolyodtam. Mást nem igazán tudtam és nem is igazán akartam reagálni. 

-Figyelj- törtem meg a percek óta tartó kínos csendet- le kéne mennem a többiekhez és még pizsamában vagyok.- az előttem ülő srác csak bambán nézett rám.- És tudom át kellene öltöznöm.- utaltam arra, hogy örülnék, ha kimenne. 

-Ja...akkor én most kimegyek.- bólintottam jelezvén, hogy helyeslem az ötletét, majd felállt és az ajtó felé indult, ám ott megtorpant.- De tudod akár maradhatnék is.- arcán kaján vigyor bukott elő. 

-Menj már!- vágtam hozzá nevetve a párnám. Miután magamra maradtam át mentem a fürdőbe, vettem egy gyors   zuhanyt, felkaptam egy laza pólót és egy farmert, majd lebaktattam a lépcsőn. Mikor leértem egy elég érdekesnek mondható vitának voltam szem- és fül tanúja. 

-Nem! Edward Cullen valóban létezik!

-Chrissy utoljára mondom el, hogy az csak egy szerep!- igen, Chrissy azt hiszi, hogy Edward az Alkonyatból létezik. Mondjuk, tavaly még a fogtündérben is hitt. 

-Nem értem, hogy lehetsz ilyen mikor a szüleid zsenik!- dobtam le magam a két lányközé a kanapéra.

-Miért kik a szülei?- kérdezte Rydel.

-Jajj csak ezt ne!- nyafogott barátnőm.

-Hát annyi elég, hogy az apja atomfizikus az anyja pedig sebész orvos. 

-Valamit nagyon elronthattak.- szólalt meg Riker. Eddig fel sem tűnt, hogy itt van. De minek van itt?

-Ő meg minek...- hajoltam közelebb húgához, de félbeszakított.

-Unatkozik és sok a szabad ideje.

-Klassz.- mondtam szarkasztikusan.

-Nem vagyok elrontva!

-Neked aztán gyors a felfogó képességed!
-Jól van gyerekek, nem hiszem, hogy azért jöttetek, hogy veszekedjetek!- szólaltam fel még mielőtt fejek repülnének a nappalimban- Hanem azért, hogy...nem, még mindig nem tudom miért vagytok itt. Mindegy. A lényeg, hogy vagy viselkedtek vagy ott az ajtó!- kiakadásomra 4 meglepett szempárt kaptam.- Köszönöm!- mondtam halkabban, majd leültem.
-Te nem félsz tőle?- suttogta Riker Rockynak.
-Nem. Ettől még csak jobban belé esek.- e mondat hallatán ránéztem. Arcán gyönyörű és elégedett mosoly és szempár nézett vissza rám. Kénytelen voltam én is elmosolyodni. Hasamban lévő pillangók felébredtek és vadul csapkodni kezdtek. Annyira idegesítő mégis úgy szeretem ezt az érzést. De nem! Nem lehetek szerelmes belé! El kell fogadnom, hogy, ha továbbra is barátkozok vele rettenetes baja lehet...