Can't Run

Chapter 7

-Hát...öö...elmentem a...a szüleimhez.

-És ezt higgyem is el?- válaszul halványan bólintott.-Jól van. Elhiszem.- mosolyodtam el. A lépcső felé indultam ám Chrissy megakadályozott.

-Figyelj...annyira bánt, ami délután történt. Valamiért úgy érzem, hogy
-Édesem...azt hittem ezt megbeszéltük. Nem a te hibád. Az enyém, mert hittem egy olyan embernek, akit csak pár napja ismertem. Éppen ezért nem kell sajnálkoznod. 

-De Lou! Ez nekem akkor is fura.- fáradtságom miatt erre csak még halványabban elmosolyodtam. Nem tudom miért. Az ilyen dolgokon mindig csak mosolyogni tudok.

Már vagy 2 hete a Rocky esetnek. Igen, Chrissyvel csak így hívjuk. Már nem gondolok annyiszor rá. Mondjuk azt azért nem mondanám, hogy mikor rá gondolok nem szorul görcsbe a gyomrom. De végül is ez valamilyen módon mégis csak jól jön. Abban az imádott könyvben is az áll, hogy ha békén hagyom nem történik baja. Nem igazán szeretem, ha miattam lesz bajuk az embereknek. Említettem már, hogy nagy a bűntudatom minden és mindenki után? Nem tudom elviselni, ha valakit megsértek. Minden sokkal könnyebb lenne, ha ez nem így lenne. Nem kerülgetne lassan 20 éve a balszerencse. Nem lenne minden ilyen bonyolult. Felnéznének rám. Én lennék az, akitől mindenki fél, mégis csodálják.

-Most komolyan ilyeneken gondolkozol? 

-Nem igaz, hogy neked mindig mindenhol ott kell lenned!- fordultam hátra.

-Ha én nem lennék, már te sem. Azt hittem tisztában vagy vele.- hajolt közelebb hozzám. Suttogott, ami egy kicsit kiborított.

-Ne hidd, hogy ennek olyan hű de nagyon örülök!

-Na mi van édes? Elfelejtetted a megállapodásunkat?- szinte az arcomban volt. Utálom ezt a pasit! Ja, hogy még nektek be sem mutattam? Ő itt Chad Baker. Régen mindig együtt játszottunk. Csak aztán én átálltam a jók közé, ő pedig állítólag megmentettem az életem. Mintha az, hogy falazott nekem az ördögnél csak azért, hogy eltudjak szökni és ne nyírjon ki, olyan nagy cucc lenne. Oké ezért kapott is rendesen, de hát na. 

-Nem vagyok az édesed! 

-Dehogynem! Tartozol nekem! Most pedig megadod nekem azt, ami engem illet!- rántott magához közelebb. Csókolgatni kezdett, de próbáltam nem figyelni rá. Kezeivel lefogta az enyéimet. Mozdulni sem tudtam. Akárhogyan próbálkoztam, nem sikerült. Mikor számról áttért a nyakamra hatalmasat sikítottam. Próbálkozásomra egy pofont kaptam ajándékul. Mivel így felszabadult az egyik kezem, hozzávágtam az asztalomon lévő üveget. Ezzel a lépésemmel pár másodperc utat kaptam. Másik kezem kirántottam övéiből, s futni kezdtem. Lábaim nehezen mozogtak. Mintha vagy 10 kiló húzná lefelé. Nehézkesen ugyan de eljutottam az ajtómig mikor egy kéz visszahúzott.
-Azt hitted ilyen könnyen megúszod?- hihetetlen nagyot nyeltem. Karom iszonyatosan égett és mérhetetlenül féltem. Reményeim a kijutás végett szerte foszlottak. Nem igazán tudtam mit tenni a segítség kérésen kívül, így hát azt tettem.- Fogd be vagy én fogom be, de azt nem fogod megköszönni!- elnéztem feje mellett, egyenes a tükörbe,s megláttam őt. Nem, ez nem igaz! Ő nem lehet itt! A nevemet kiáltja. Nem értem! Már rég halottak kéne lennie! Hirtelen a földre rogyok, Chad, s mindenki eltűnik körülöttem. Csak én és ő maradtunk. A háttérben idegesítő zene megy.
-Hagyj békén! Kérlek!- esedezem könnyes szemmel. Nem szól semmit csak néz. Megjelenik mellette a kicsi 8 éves Lou. Tekintete eszelős. Mint, aki éppen gyilkolni készül. Szép lassan megindul felém, félúton futni és sikítani kezd, majd eltűnik. Érzem, ahogy fejemben lüktet a vér. Majd szétesik. A fájdalomtól csak ordítani tudtam. Újra nevemet hallom, de a hangforrását nem látom. Egy tükör jelenik meg előttem. Tükörképem teljesen eltorzult. Húsom rohadt, hajam hullott, szemeim éj feketék voltak. Mi történik velem? Mi ez az egész? Egy lágy pofont éreztem arcomon, mire szemeim kipattantak és hihetetlen gyorsasággal felültem. Ruháim átizzadtam. Akkor ez egy álom volt? 

-Lou! Jól vagy?- hallok egy ismerős hangot. Átöleltem és csak zokogtam és zokogtam. 

-Mit keresel te itt?- szipogtam 5 perc sírás után. 

-Chrissy mondta, hogy nagy gáz van, mert már vagy félórája motyogsz és a nevemet kiáltod. Így hát átjöttem, megnézni, hogy minden rendben-e. 

-Ő hol van? 

-Lent a földszinten Rydellel.

-És ő miért van itt?

-Nem ismered a nővérem mindent tudni akar. De ez most nem lényeges. Veled minden rendben?- egy aprót bólintottam és újra megöleltem.- Ezt miért kaptam?- kérdezte csillogó szemekkel.