Can't Run

Chapter 2

 Eljött az este 7 óra, s egy ház ajtaja előtt vártunk. 10 perce. Hát az biztos, hogy ez a Rocky nem szereti elkapkodni a dolgokat.
-Szerintem csöngess még egyszer.- javasolta a mellettem álló lány.
-Már háromszor csöngettem. Úgy gondolom hallották.
-És, ha nem akarják, hogy itt legyünk?- ijedt meg.
-Akkor miért hívott volna el vacsorázni? Hozzájuk.- buta barátnőm még csak fel sem fogta miről beszélek neki, de már nyílt is az ajtó. Egy nő üdvözölt minket.
-Sziasztok!- mosolygott.
-Csókolom!- köszöntünk illetődötten.
-Melyikőtök Louise?
-É-én lennék.- nyújtottam kezem félve.- De csak Lou, ha kérhetem. És ő itt Chrissy.
-Stormie.- nyújtotta kezét melyet illedelmesen elfogadtunk.- A fiam sokat beszélt rólad.- mondta, majd intett, hogy menjünk be. A házba érve egy fiú és egy lány ölelgették egymást. Ahogy egyre beljebb merészkedtünk eljutottunk a nappaliba, ahol egy ismerős szőke alakot pillantottam meg egy másik szőke alakkal játszani. A konyhából ideges férfi hang szűrődött ki. Valószínűleg telefonált. Lázasan méregettem környezetem, mikor barna haj ingét gombolva rohant le a lépcsőn.
-Hű! Gyönyörű vagy!- szólalt meg mikor odaért hozzám. Kijelentésére ösztönösen elmosolyodtam. Még soha nem mondtak ilyet.
-Köszönöm. Öhm...ő a barátnőm Chrissy.- mutattam be neki a telefonját babráló lányt, aki csak egy "szia"-t nyögött ki.
-Hogy hogy meggondoltad magad?- fordult felém.
-Tudod gondolkoztam és arra következtetésre jutottam, hogy nem vagy gyilkos. Esetleg csak pszichopata.
-Ha én pszichopata vagyok akkor te valami földönkívüli vagy természetfeletti lény.- röhögött. Erre jobbnak láttam nem mondani semmit. Amilyen szerencsétlen vagyok tuti elszóltam volna magam, amit semmiképpen se akartam. Fogalmam sincs miért, de nem akartam. Gondolkodásom Stormie zavarta meg.
-Gyertek vacsorázni!
-Kaja!- üvöltött 3 srác. 3?! Az előbb még csak ketten voltak.
-Jössz?-kérdezte a velem szemben álló fiú.
-Igen. Chriss!
-Mi?- nézett fel az előbb említett lány.
-Gyere enni!
-Várj...hol vagyok? Oh! Szia, Chrissy!- nyújtotta kezét Rocky felé, aki furán nézett rám. Lerendeztem egy "ne aggódj teljesen hülye a csaj" nézéssel, majd megfogtam barátnőm kezét és húzni kezdtem a konyha felé. Mikor kiértünk mindenkinek bemutatkoztunk aztán leültünk elfogyasztani az elénk rakott ételt.

-Hogy lehet valaki ekkora paraszt?
-Nem tudom, de talán meg kéne kérdezned a szüleidet! Ők biztosan tudják.- na jó a lényeg az, hogy azt hiszem Ross leöntötte Chriss új ruháját, majd a fiú ahelyett, hogy bocsánatot kért volna tőle inkább kiröhögte. Ennek következménye az lett, hogy a lány kiverte a srác kezéből a telefonját, mely darabokra tört. És sikeresen eljutottunk ide.
-El sem hiszem, hogy egyáltalán foglalkozom veled! Nem érsz annyit.
-Én nem érek annyit? Csak, hogy tudd saját sorozatom és bandám van. Millió lány örülne annak, ha leönteném vízzel. Vagy akármivel.
-Na jó elegem van belőled és a nagyképű dumádból. Igazából azon csodálkozom, hogy még nem vágtalak pofon.
-Jól van azt hiszem nekünk mennünk kell. Gyere!- fogtam meg Chrissy karját.
-Hála istennek! Amúgy meg ide kérem.- mutatott arcára mire barátnőm egy határozott mozdulattal kirántotta karját fogásomból, oda ment Rosshoz és izomból pofon vágta.
-Most már mehetünk.- viharzott ki.
-Szépnek indult, de egyáltalán nem úgy alakult, ahogy én azt szerettem volna.- mormogtam orrom alatt.- Akkor én megyek is. Köszönök mindent és sajnálom , amit a barátnőm tett.- mondtam hallhatóbban.
-Kikísérlek.
-Annyira sajnálom! Megtudsz bocsájtani?- esedeztem mikor kiértünk.
-Ugyan.- ölelt meg, ami...hát...meglepett.-Nem kell bocsánatot kérned. Az öcsém tényleg kicsit elvan szállva magától. Nem baj, ha haza kísérlek?- már majdnem válaszoltam mikor....