Can't Run

Chapter 5

-Basszus Ellington! Mondtam, hogy ne mozgolódj annyit!- szólt egy női hang.

-Én ne mozogjak annyit?! Ha nem zavarna te zörögtél egyfolytában!

-Már bocs, de zavarok?- kérdeztem felhúzott szemöldökkel mire mindketten rám néztek.- Mert, ha igen elmegyek.

-Mi? Nehogy elmenj!

-Miért ne?

-Mert ne! Lou ugye?- ült le mellém Rydel. Azt hiszem.

-Az. Most követtetek vagy valami olyasmit csináltatok abban a bokorban, amit nem kell tudnom?

-Csak erre volt dolgunk és mikor megláttunk kíváncsiak voltunk...

-Te voltál kíváncsi!- szólalt meg Ellington is, aki valamilyen módon összetűzésbe keveredett egy dagadék macskával.

-És? Te is jöttél velem! Vagy tévednék? Amúgy te mi az Istent csinálsz?

-Nem, nem tévedsz! És ez a valami megakart enni!

-Az a 'valami'- ujjaimmal idézőjeleket írtam a levegőbe.- egy macska. Kétlem, hogy megakart volna enni.

-De hát mondom! Már, majdnem leharapta a lábujjaim!

-Tudod néha nem értem mit eszek rajta annyira...- kijelentésére halványan elmosolyodtam.-Ez mi?- nyúlt a könyvemhez. Szerencsére időben elkaptam.

-Öhm...egy szakácskönyv...

-És nem nézhetem meg?

-Hát izé...t-tudod családi receptek vannak benne és e-eléggé titkosak.- jajj Istenem vegye be, kérlek vegye be.

-Oh, oké. Értem.- bólogatott.

-Áú!- eme kiáltásra ösztönösen hátra fordultunk.

-Neked meg mi bajod?

-Látjátok? Mondtam, hogy kinézett magának!- miközben e szavak elhagyták száját, folyamatosan egy lábon ugrált.

-És hol a macska?

-Valószínű valamelyik fán.

-Te elrúgtad?- kérdeztem ijedten.

-Nem.- rázta fejét- Nem, mert fel.- kijelentését egy röhögéssel díjazta, majd leült a másik oldalamra. Remek. Most már két idegen társaságában ülök egy sötét, kihalt helyen, tehát esélyem sincs túl élni, ha ezek ketten meg akarnak ölni. De az is lehet, hogy csak fáj a lába. Azt hiszem egy kicsit paranoiás vagyok.

-Nem akarsz egy kicsit magadról beszélni?

-Lou vagyok, 19 éves, egyke.

-Hű! Te aztán nem viszed túlzásba a dolgokat!- nevetett Ellington, majd térdére könyökölt, fejét pedig lazán csuklójára helyezte. Hatalmas boci szemeit látván majdnem felröhögtem, de inkább nem tettem.

-Jól van na! Ez a termeszetes hajszínem.- mutattam vörös tincseimre.

-Te természetes vörös vagy?- ámuldozott Rydel.

-Ahan.

-Azt mondják azok jók az ágyban!- csillant fel a melletten ülő kan szeme. A lány reagálás képpen átnyúlt előttem és határozottan pofon vágta barátját.-Most mi van? Azt nem mondtam, hogy ki is szeretném próbálni!- tette fel kezét védekezés képen- És amúgy is tudod, hogy téged szeretlek.

-Tudom, de hát na! Ezt most muszáj volt. Tudod a reflex.

-Fogd arra!

Egy ideig hallgattam vitájukat, majd ismét felszólaltam jelzés képen, hogy még mindig itt vagyok. Miután feltűnt nekik, azonnal témát váltottak, s engem is bevettek a beszélgetésbe. Egy darabig beszélgettünk aztán haza mentem. Chrissy szinte a nyakamba ugrott mikor meglátott.

*pár hét múlva*
-Csengettek?

-Ahan.- mondta fel sem nézve telefonjából.

-És nem nyitod ki?

-Nem.- mit is vártam? Tipikus Chrissy! Egy nagy sóhaj kíséretében feltápászkodtam a fotelből, s ajtót nyitottam. Hát az biztos, hogy nem őt vártam! Sőt! Igazából senkit se vártam, szóval nem értem miért van itt...