Hangokat hallok, ám kimondója titokzatos. Semmit se látok. Lehetséges, hogy meghaltam? Tényleg ilyen lenne? Semmi fehérség? Semmi Szent Péter? Semmi? Mi van azzal a sok mende-mondával, amit a vallásosok mondanak? Végül is...az is lehet, hogy még élek. Teljesen össze zavarodtam. Még nem hallhatsz meg! Ah. Szóval még élek. Érdekes. De ki a fene mondta ezt? Rettentő ismerős. Hangja mély és selymes. Az illető férfi. És egészen biztos, hogy nem Rocky. Annyira idegesít, hogy nem jövök rá! Mint, mikor hallasz egy zenét és az Istenért se jössz rá, hogy mi a címe. Ő volt az én zeném. Hangját újra hallottam. Ezúttal azt kérte tőlem, hogy nyissam ki szemeim. Látószerveim engedelmeskedtek. Lassan kinyíltak, hirtelen minden homályos, s zavaros képet nyújtott, de mikor kiélesedtek végre feltudtam mérni környezetem. A kádban tértem magamhoz. Vizes voltam. Teljesen eláztam. Fázom, mégis melegem van. Talán ez a két darabkéz tehet róla, melyek a derekamon pihennek. Próbálok megfordulni.Fáj. Mindenem sajog. Fejem elviselhetetlenül lüktet.
-Ki vagy?- kérdem megtörten. Még én is megijedek magamtól.
-Nem emlékszel rám?- alig láthatóan megráztam a fejem, majd beugrott minden.
-Chad?- nem válaszolt, csak engem nézett.- Chad!
-Tehát emlékszel?
-Igen.- hangom még mindig halk.- Miért vagy itt?
-Lou, megakartál halni! Megkellet akadályoznom!
-Honnan tudod, hogy megakartam halni? Lehet, hogy csak egy kis nyugalmat akartam!
-És ezért vettél be féldoboz altatót?
-Miért érdekel, hogy mit csinálok? Nem teljesen mindegy?
-Tudod ez vicces!- halkan nevetést tettetett.- Miattam vagy még itt. Kétszer is megmentettelek. Beszélhetnél szebb hangnemben is! És igen is érdekel mit csinálsz!- közelebb hajolt- Még terveim vannak veled.- ujjait végig húzta arcomon. Érintése puha. Nyelvem akaratlanul megnyalja ajkaimat.
-Miféle tervek?- ismét felnevet.
-Majd idővel megtudod. Remélem addig Lucyfer, nem nyír ki.
-És, ha mégis?- vonom fel szemöldököm.
-Akkor így jártál. Nekem mindegy. De higgy nekem. Előbb-utóbb kifog.
-Nem tudnál eltűnni végre?
-Már megint ez a kedvesség! Hihetetlen vagy!- fel állt és kilépett a kádból. Vizes pólója kitűnően tapadt izmos testére. Ha nem utálnám tuti rávetném magam. MI?! Nem, Louise nem! Ezt felejtsd el!
-Ez édes! Tudod én is szívesen rád vetném magam.- fenébe! Elfelejtettem, hogy hallja, amit mondok.
-Nem gondoltam komolyan.
-Ó, dehogynem! Nem tudsz átverni! Ezt te is tudod! Hisz' a múltkor is lebuktál.- közelebb hajolt. Bár hangja lágy volt éreztem benne a keménységet. Még most is tisztán emlékszem arra a napra. Chad és én nagyon jóban voltunk. Mondhatni legjobb barátok. Ám egy napon, mikor meguntam azt, amire állandóan akaratom ellenére kényszeríttek, ő segített nekem úgymond új éltet kezdeni. Ez elég kockázatos volt a részéről. Onnan is látszott, hogy elég keményen akarta behajtani rajtam. Majd inkább kihasználtam, ami nem volt szép, de nem tehettem mást. És most minden erejével azon van, hogy tönkre tegye az életem.
-80 vessző és egy kisebb égetés. Ezt kaptam miattad. Bűnhődtem. Sokat.- hangjáról lerí a bosszú.- Te semmibe vettél, míg én naponta gondoltam rád. Vagyis inkább arra, hogy hogyan álljak bosszút. De hisz' olyan szerencsétlen vagy, hogy megoldod te magadtól is.
-Ezt hogy érted?
-Majd rájössz. Mikor már késő lesz. És én örömmel fogok belenevetni az arcodba.
-Nem teheted! Akármit is tervezel nem fog sikerülni!- a hangom fenyegető. Legalább is az akar lenni.
-Ó, tényleg? És ki fog megállítani? A bugyuta barátnőd? Vagy a pasija? Esetleg a helyes kis barna?- pasi? Ha lenne valakije már rég tudnék róla! Mindent megbeszélünk. Chad hirtelen felröhögött.- Te komolyan azt hitted, hogy mindent elmond neked?- csak bambán bámultam magam elé.- Na mi van? Lou és Chrissy már nem is olyan jó barátnők?- szörnyen élvezi. Kikészít.
-Ne merd a szádra venni a nevét!
-Miért, mi lesz? Megölsz? Elfelejted, hogy már halott vagyok. Pont mint te.
-Nem! Nem vagyok halott!
-Igaz. Csak egy részed. De miről is beszélek? Te ezt még úgysem értheted.- eltűnt. Csak úgy felszívódott. Utálom mikor ezt csinálja. Utálom mikor összezavar. Utálom mikor sokkal előrébb jár mint én. Hirtelen elindultam. Hogy hova? Azt nem tudom. Csak mentem, amíg jól esik.
YOU ARE READING
Can't Run
Fanfiction-Ez egy R5 fanfiction. Ez a 2. blogom, szóval nem igazán vagyok profi. Kérem nézzétek el. Köszönöm! ♥- Lou egy nem mindennapi lány. 19 éves korára sikerült egyetlen barátot összeszednie. 19 évnyi bántás, sérelem és más egyéb eléggé megtette a magáét...