Can't Run

Chapter 1

Nem tudod ugye? Gondoltam. Louise Bailey, de mindenki csak Lounak hív. Igen mindenki alatt az egyetlen barátnőmet és anyámat értem. Mint mondtam nem az emberek sorába tartozom. Az ördög küldötte vagyok, de nem oldalán harcolok. Azon kevés lények közé tartozok, akiket a sátán felküld a felszínre, hogy ott fájdalmat okozzanak a környezetüknek. De mivel én ezt nem teszem meg ő büntet engem. Már azt hiszem 15 éves korom óta gyógyszerekkel és drogokkal kínzom magam, de nem igazán hatnak. A testem kezd immúnissá válni tőlük.
-Lou már megint üresen tetted vissza a tejet a hűtőbe!
-Még van benne!- üvöltöm a földszintre.
-Oh tényleg másfél korty! Ezzel sokra megyek.
Hát igen. Ez az életem. A legjobb és egyedüli barátnőmmel élek egy házban, ami hát...nem a legjobb. Eléggé lepukkant.
-Elmentem!- szóltam be a konyhába, ahol Chrissy éppen evett.
-Hova?- kérdezte tele szájjal. Vagy valami olyasmit.
-Még nem tudom.- mielőtt megszólalt volna kimentem a házból. 

Már körülbelül fél órája sétáltam. Parkról parkra jártam és néztem, ahogy a kis gyerekek a szüleikkel játszanak, a velem egyidősek a párjukkal enyelegnek és, ahogy az öregek aranyosan száradt kenyeret dobálnak a galamboknak. Épp az egyik kis srácot figyeltem mikor valaki fejen rúgott egy labdával, amitől akaratomon kívül hátra estem. A távolban némi röhögést hallottam.
-Jól vagy?- kérdezte egy hosszú barna haj egy gyönyörű barna szempár kíséretében.
-Igen. Azt hiszem.
-Akkor jó. Ross abbahagynád a röhögést?!- üvöltött egy szőke srácra.
-Bocs.- mosolygott.
-Mi a neved?- kérdezte miközben segített felállni.
-Louise. De általában Lounak hívnak. Neked?
-Az nem férfi név? Amúgy Rocky vagyok.- faggatózott összehúzott szemöldökkel.
-De. Apám fiút akart.-vigyorogtam.
-Oh! De ugye nem vagy az?
-Hidd el nem. Biztos vagyok benne.
-Annak örülök. Mondjuk elég szép férfi lennél. N-nem mintha nőnek ne-nem lennél az.- dadogott.
-Köszönöm.- éreztem, ahogy fejem egyre vörösebb lesz.
-Figyelj...nem akarsz át jönni hozzánk, egy béke vacsorára, amiért valaki- fordult hátra- fejbe rúgott?
-Jesszusom! És, ha egy pszichopata gyilkos vagy?
-Hát akkor valószínű téged fogunk enni.- kacsintott rám.-De azért itt a számom.- nyomott a kezembe egy papírt, amin számok voltak.
-Te mindig magadnál hordod a számod?
-Ki tudja mikor van rá szükség. Ha meggondolnád magad tudod mit kell tenned.- mondta majd megfordult és elment. Nem tudom miért, de olyan mintha már ismerném. 

Azt hiszem olyan 5-6 óra körül járhatott mikor hazaértem.
-Nincs kedved vacsorázni?
-De. Mit eszünk?- kérdezte Chrissy fel se nézve telefonjából.
-Még nem tudom, de valami szépet kell felvenned.
-Te miről beszélsz?
-Huh. A parkban találkoztam egy sráccal, akivel beszélgettem és meghívott magához, mert a valakije fejbe rúgott labdával. Ja és megadta a számát.- hadartam el neki.
-Összegezve te elfogadtad egy olyan ember meghívását, akit még csak nem is ismersz?- jé nem is olyan buta ez a lány.
-Olyasmi. De olyan mintha már ezer éve ismerném.- annyira kínlódtam, hogy inkább rádőltem a kanapéra.
-Nem igazán támogatom, de ha ez jelent valamit akkor menjünk.
-Köszönöm!- ugrottam nyakába, majd azonnal felrohantam a szobámba és felhívtam Rockyt. Elmondta hol lakik és megbeszéltük azt, hogy majd holnap át megyünk.