Can't Run

Chapter 6

-Ezt nem hiszem el!- rontott be a házba- Te!- állapodott meg a barátnőmnél.

-Állj már meg!- sietett be egy szintén ismerős alak.

-Mi van?- kérdezte Chrissy enyhén flegmán, majd felállt.

-Tudod mi van? Az van, hogy mivel te összetörted a telefonom, nem hogy megcsinálni nem tudják,hanem még csak ki sem cserélik.

-Oké Ross, még mielőtt bármi sértőt, gusztustalant vagy tudom is én mit mondanál, gyere szépen velem és menjünk haza.- ragadta karon Rocky öccsét, ám ő egyszerűen kirántotta kezét.

-Rád nem vagyok kíváncsi!- fordult felé, majd szinte egyből vissza- Te pedig most szépen kifizeted az új telefonom árát!

-Na mi van? Anyucinak és apucinak nem telik egy új telefonra?- gúnyolódott Chrissy.

-Hm...vicces. Vicces, hogy ezt pont te mondod.- egyre közelebb hajoltak egymáshoz. Már kezdtem azt hinni, hogy lekapják egymást, de hát...hogy smárolnának, Lou?! Utálják egymást! De azért cuki lenne. Ne beszélj már hülyeségeket! Nem lenne az!- Én legalább a szüleimmel élek, van pénzünk, normális otthonunk, híresek vagyunk és akárkit megkaphatunk.

-Igazán? Ha ennyire jó sorsod van akkor miért nekem kéne megvennem a hülye telefonod? És, mint már mondtam, nem érdekelsz. Dugd fel magadnak a hírneved és mindened, amid van!- hangját nem emelte fel. Sőt! Teljesen nyugodt volt.

-Ross! Menjünk! Annyira sajnálom...én próbáltam megfékezni!- fordult felém utolsó mondatát nekem szánva.

-Ebbe ne szólj bele! Ott a nyamvadék barátnőd, foglalkozz vele!

-Nem járunk.- szólaltam meg végre én is.

-Ja igaz. Te is csak egy leszel a többi lány közül, akit ez a majom megfektet. Gratulálok!

-Ross! Fogd be!

-Nem. Nem, mert nekem kell - léptem egyre közelebb hozzá- téged dicsőítenem, hogy egy ekkora barom lettél. Csak így tovább!- mondatom után hátat fordítottam, aztán eszembe jutott, hogy még nem végeztem.- Ja igen, majdnem elfelejtettem valamit. Én nem igazán pénzben fizetnék neked.

-Akkor miben?

-Ebben.- s pofon vágtam.- És most kifelé! Mindketten.

-Lou! Ne higgy neki! Kérlek! Bízz bennem!

-Azt mondtam, mindketten.- néztem bosszúsan szemeibe. Vajon igaz volt az, amit Ross mondott? Vagy csak idegesíteni akart? És, ha igen akkor miért engem? Úgy tudtam Chrissyt nem bírja. Vagy most mi van?

-Én....én nagyon sajnálom.- esedezett Chrissy miután becsuktam a fehérre mázolt ajtót.

-Mit? Mit sajnálsz? Azt, hogy már megint bedőltem valakinek? Ugyan!- nevettem fel keservesen- Még szerencse, hogy nem feküdtem le vele.- kínom végett a földre csúsztam.

-Miért leakartál?- ült le mellém

-Talán. Nem tudom.

-De ugye tudod, hogy én mindig itt leszek neked?

-Öhm...ne vedd sértésnek, de nem igazán szeretnék veled ágyba bújni.-  röhögtem.

-Akkor én most megyek és álomba sírom magam, amiért Louise Bailey nem akar velem, szexuális kapcsolatba kerülni.- állt fel.

-Majd legközelebb.

-Lesz legközelebb?- ragyogott fel szeme. Kérdését egy nevetéssel díjaztam.- Figyu nem haragszol meg, ha én nem soká elmegyek?

-Nem. Menj nyugodtan.

-Oké.- mondta halkan, majd hátat fordított.

-Hé!- szóltam utána, mire kérdően rámnézett.- Köszönöm.

-Mit?

-Hogy itt vagy nekem.

-Lou...ez természetes.

Éjfél van és Chrissy sehol. Most talán kezdjek aggódni? Mármint már egy csomó ideje elment.  Végül is lassan 19 éves, csináljon, amit akar, de azért igazán írhatna egy SMS-t. Képzelődőm vagy tényleg nyílt az ajtó? 

-Ideje volt!- hoztam kisebb szívrohamot, barátnőmre, aki a sötétben alig tudta kivenni, hogy ki is vagyok. Mintha olyan nehéz lenne egy házban, ahol csak ketten lakunk.- Christina Miller! Mi a fenét csináltál eddig?