Fogadásból Szerelem [BEFEJEZETT]

hatodik fejezet

•Daniel szemszöge•

Sikerült legalább ennyit elérnem , hogy eljöjjön velem sétálni.
Nem mondanám, hogy egyszerű eset azt hittem könnyebb lesz vele.
Komolyan azt gondoltam ő is odáig van értem mint mindegyik csaj a suliból.

Lassan sétálunk egymás mellett , kínos ez a csönd ami közöttünk van.
Csak bámulom mire szó szerint rám mered:

-Miért nézel így?-az arcomat fűrkészi.

-Mármint hogy?

-Ó tudod te. Ahogyan a te fajtád szokott.

-Várj mivan? Az én fajtám?-kérdeztem.

-Igen. A tipikus menő srác aki azt hiszi minden lány odáig van érte. De tudod nálam ez a nézés hatástalan. Nem bukom a bunkó , önelégültekre.-mondta.

-Woooh! Azta. Ez szép volt.-tapsoltam egyet.- Nyugi csak viccelek. Ne légy ennyire harapós.-nézek a szemébe.-Gyere együnk egy vattacukrot. -Odalepünk az árushoz majd mind a ketten kérünk egyet. Hope vaníliásat , én pedig epreset választok ,utána pedig leülünk egy padra.

Körülöttünk kisgyerekek rohangálnak a játszótéren , nem is értem ilyen későn miért hozzák ki őket.
Egy kisfiú elesik előttünk és Hope egyből felpattan a padról, hogy segítsen neki.

-Jajj édesem megütötted magad?-kérdezi Hope a kisfiútól.

-Kicsit fáj a térdem.-közli vele , majd Hope a térdére néz és megállapítja ez csak egy kis horzsolás.

-Gyere segítek felállni.- a kisfiú felé nyújtja a kezét és lassan felsegiti a földről miközben biztató mosolyt vet rá.

Milyen kedves..

-Daniel gyere add oda neki a vattacukrodat!-kiált oda nekem.

-Nemár Hope! Ez a kedvencem!.-Duzzogó arcot vágok mire megforgatja a szemét.
Próbálok tréfálkozni de persze nem tartja viccesnek. Ezen meg sem lepődöm.
Odaadom a kissrácnak aki egyből elmosolyodik.
Megköszöni majd elsétál vissza a többi gyerekhez.
Elindulunk a parkból és úgy döntök haza is kísérem.

-Egyébként a dráma házirol nem is beszéltünk.-hozza fel a témát ,mire csak annyit mondok , hogy majd holnap megbeszéljük.
Oda érünk a házuk elé és megállunk a járdán.

-Akkor jóéjt.-közli és elindul a ház felé.

-Neked is.-kiáltom utána.
Megvárom amíg bezárja maga mögött az ajtót , és én is elindulok haza.