Fogadásból Szerelem [BEFEJEZETT]

tizedik fejezet

•Daniel szemszöge•

Már egy ideje nem néztem az órára gondoltam kedves leszek és megpróbálom végig szenvedni ezt a filmet. Amint vége, ránézek Hopera és meg akarom kérdezni tőle mégis mit szeret ezen annyira. De amikor oldalra pillantok látom , hogy alszik.
Ilyenkor olyan békés és nem harapós mint amikor ébren van.

Felállok a kanapéról , kikapcsolom a tévét és megfogok egy pokrócot majd odahajolok Hope felé.
Pár másodpercig csak nézem majd a füle mögé simítom a haját az arcából, és betakarom.

DAN MÉGIS MIT MŰVELSZ?
Kérdezem saját magamtól. Észhez kell térnem! Ez csak egy kibaszott fogadás!
Felszedem , magamba bolondítom majd a bálon dobom. Ennyi.
Sima ügy.

Gyorsan el is hagyom a házat , már elmúlt kilenc óra.
Ilyen hosszú és unalmas filmet.
Mit meg nem teszek , hogy felszedjem.
Ezelőtt még sohasem takartam be senkit , és nem szenvedtem végig egy csöpögös romantikus filmet sem. Hányingerem lett.

Elalvás előtt előveszem a telómat és látom, hogy Jackson írt. Elolvasom majd gyorsan válaszolok.

J: Na hogy haladsz tesó?
D: Sínen vagyok.

Csak ennyit írok, majd leteszem az éjjeli szekrényre a telefont és elnyom az álom.
Reggel korán felébredek és azon gondolkodom, hogy nem is volt olyan rossz a tegnap este. Így közelebb kerülhetek hozzá. Ezért úgy döntök átmegyek Hopehoz.

Fél óra múlva már ott is vagyok. Hiába kopogok senki nem nyit ajtót ezért úgy döntök bemegyek.
A nappalihoz érve látom , hogy Hope még mindig alszik.
Elmosolyodom, amit nem is nagyon tudok hova tenni.
Gondoltam készítek neki valami reggelit. Ez csak jó pont lehet a csajoknál. Állapitom meg és a konyhába megyek.

Csináltam piritóst, tojást, szendvicset és most sütöm a palacsintát. Mindent felhasználtam amit csak találtam. Fogalmam sincs mit és mennyit eszik egy lány reggelire. Rápillantok a telefonomra és látom , hogy már több mint egy órája itt vagyok. Talán ideje lenne felébresztenem , gondolkodom majd egy hang megzavar.

-Mit keresel itt? Mit csinálsz? Itt aludtál?-kérdezi Hope , álmos arccal és a szemét dörzsöli.

Hogy ilyenkor mennyire szép...

-Jó reggelt neked is.-fordítok meg egy újabb palacsintát.-Nem aludtam itt, elmentem miután vége lett a filmnek. Most jöttem vissza nemrég és gondoltam csinálok reggelit.

-Aha értem.-néz rám.-jolvan de nem kellett volna vissza jönnöd és kaját is csinálni. Egyébként sem eszem ennyit.-mutat az asztalra és a hűtőhöz lép. Kivesz egy kancsó narancslevet.
Tölt egy pohárral majd megissza a felét.
Leül egy székre az asztalhoz.

-El sem hiszem , hogy ezt mind tecsináltad.- Mondja majd beleharap egy piritósba.

-Nem nézted volna ki belőlem igaz?-kérdezem, majd én is leülök az asztalhoz vele szemben.

-Őszinte leszek , nem.

-Pedig szoktam főzni elég gyakran. A szüleim sokszor vannak külföldi utakon.

Csendben elfogyasztjuk a reggelit , majd Hope feláll, összeszedi a tányérokat és a mosogatógépbe helyezi.

-Köszönöm.-megköszöni a reggelit közben egy mosoly jelenik meg az arcán.

Ezaz!! Mosolyog!! Haladás ez már kifejezetten az!!!!

-Bármikor.-válaszolom kacsintva.

Elkapja a tekintetét majd közli, hogy most elmegy zuhanyozni és felöltözni ,  mert egy órán belül a suliban kell lennie.
Udvariasan megkér , hogy menjek el. Nem is próbálok ellenkezni, elköszönök tőle és megbeszéljük, hogy majd a suliban találkozunk.