Fogadásból Szerelem [BEFEJEZETT]

tizenegyedik fejezet

•Hope szemszöge•

Bezártam utána az ajtót majd a szobámba mentem. Belenéztem a tükörbe és elszörnyedtem saját magamtól. Te jó ég hogy nézek ki? A szemem karikás , a hajam szénabogja. De mégis mi a francért is érdekel engem , hogy - hogy látott?
Pár kedves szót szól hozzám én meg egyből elvesztem az eszem?
Na még mit nem. Én nem leszek olyan naiv mint a többi lány. Viszont azt el kell ismernem kedves volt tőle , hogy átjött és csinált reggelit.
Egy pillanatra elmosolyodom aztán visszarántom magam a valóságba, és a fürdőszobába megyek zuhanyozni.
Fél órán belül el is készűltem ami nem mondható rekordnak nálam , hiszen majdnem mindig ennyi időbe telik elkészűlni. A nappaliba megyek a táskámért és a kulcsokért.
Útközben felhívom apát és megtudom, hogy ma is bent kell maradniuk így csak holnap délután jönnek haza.
Az iskolabuszt sikeresen elértem. Már a suli épületébe tartok amikor Aria jelenik meg mellettem.

-Szia, rég láttalak miujság?-kérdezi majd belém karol.

-Szia, nem sok, minden rendben van.-válaszolom mosolyogva.

-Hogy haladsz a ,, rosszfiúval?"-suttogka nevetve.

-Egész jól.-vonom meg a vállam.- Végül a Rómeó és Juliát fogjuk előadni.

-Aha mindent értek.- mondja majd kacsint egyet.-Most sietnem kell tesire, de majd még találkozunk.-közli majd el is tűnik.

Kiveszem a szekrényből az irodalom tankönyvet közben kapok egy üzit.

D: Ma lesz egy buli. Nem akarsz eljönni?
H: Nem az én műfajom. Mégis mit keresnék én ott?
D: Mondjuk mert én szeretném ha ott lennél. Kérelek. Ez csak egy buli!;)

Nem válaszolok csak kinyomom a telót.
Az irodalom óra hamar eltelik , és ebben a tempóban még kettő másik óra is. Ebédszünetben leülök egy asztalhoz a sarokban Ariaval.

-Csajszi tudom azt mondtad, hogy nem akarsz jönni a buliba.-hozza fel a témát Aria.

-Pontosan!-vágom rá és beleharapok a szendvicsembe.

-Nemár, kérlek gyere el. Semmivel nem tudlak rávenni?-kérdezi kiskutya szemekkel.

Közben Daniel tart felém , a kezében egy tálca van. Nem áll meg csak rám néz , mosolyog és megy is tovább.

-Tudod mit? Mégis megyek.-közlöm a végleges döntésemet.

-Érdekes , hogy milyen gyorsan meggondoltad magad. Gondolom semmi köze ahhoz , hogy Daniel itt ment el az előbb?-nevet.

-Igen ,semmi köze hozzá!-határozott vagyok majd egy újabbat harapok a szendvicsből.

A nap gyorsan eltelik. Ariaval úgy beszéltük meg , hogy hétkor jön értem. Ami azt jelenti van négy egész órám elkészülni. Vajon jó ötlet menni?
Nem hiszem el, hogy képes vagyok elmenni egy buliba. De miért is megyek? Még magam sem tudom.

Kinyitom a szekrény ajtaját és keresgélni kezdek a ruhák között.
Nem szoktam ruhát hordani, de mégsem mehetek úgy a buliba ahogy egyébként öltözni szoktam. Ugye?
Végül találok egy rózsaszín térdig érő ruhát. Azthiszem ezt még tavaly vettük az unokatestvérem esküvőjére. Kicsit kivágott, de nem az a feltűnő típus. A hajam kicsit besütöm , és készítek egy kis sminket is.
Belenézek a tükörbe és meglepődve tapasztalom , hogy mennyire kiemeli az arcom a smink. Még így is hülyén érzem magam. Vagyis inkább szokatlan így látni magam , és egy részről fura ahogy kinézek másrészről valahol még tetszik is az összkép.