Fogadásból Szerelem [BEFEJEZETT]

harmincadik fejezet

•Hope szemszöge•

Egy héttel később

A bál óta ki sem mozdultam a házbol csak egyetlen napon amikor letettem a vizsgákat. Minden sikerült , boldognak kellene lennem hiszen felvettek a Kaliforniai Egyetemre. De az élet már csak ilyen.
Bonyolult.
Legalábbis az enyém biztosan az.
A szívem darabokban és akkorát csalódtam , hogy nem is hittem volna hogy érezhet igy egy ember.
A szerelem amit éreztem teljesen eltűnt. Gyűlölet lett a helyén és fájdalom. Már nem tudok sírni csak belülről.
Teljesen üres lettem.

A báli esti nap óta Dan minden nap üzenetekkel bombáz:

,,Hívj fel! Muszáj beszélnem veled!"

,,Mindent elmagyarázok. Szeretlek."

,,Ma este nem tudtam aludni, amikor lehunytam a szemem téged láttalak."

,,Nem tudok nélküled lenni. Nem kapok levegőt ha nem vagy itt."

•Daniel szemszöge•

Nem hiszem el azt ami történt. Nem tudok aludni , enni és lélegezni sem nélküle. Mindent elbasztam azzal az átkozott fogadással... Tudhattam volna , hogy nem fog jól végződni. Egy barom vagyok , hogy ezt tettem egy olyan lánnyal mint Hope. Őrülten beleszerettem és ez felemészt. A nagy szerelem itt ég bennem és ő még csak látni sem akar.
A báli este óta nem láttam az én angyalomat. Egyetlen hívásomra , smsemre sem válaszol.

Ő volt az egyetlen aki feltétel nélkül hitt bennem és igazán szeretett. Nem múlhatott el a szerelme irántam. Tudom mit érez, ugyan azt a perzselő szerelmet mint amit én is. Ez nem múlik el. Nem múlhatott el!
Teljesen kétségbe vagyok esve , hogy mégis mit is kellene tennem..
Oké, tudom bocsánatot kell kérnem. De mégis hogyan ha látni sem akar? Bár tudom a világ összes bocsánata sem lenne elég.
Nem veszíthetem el nem élném túl ha többé nem ölelhetném , csókolhatnám vagy ébredhetnék mellette.

Épp a kocsimat mosom amit Liam visszaadott miután apa elbeszélgetett az apjával. Mintha szükségem lett volna a segítségére és az átkozott autóra.
Esküszöm még mindig érzem Hope illatát benne és ott van a pokróc a hátsó ülésen amin feküdtünk a csillagok alatt. Sohasem felejtem el azt az estét hiszen akkor ébredtem rá, hogy teljesen beleszerettem.

• Hope szemszöge•

A nyár első napja van és nem tudom mit kezdjek magammal. Nagyon unatkozom és nem terveztem semmit , hogy mivel ütöm el ezt a három hónapot. Előveszek egy könyvet és kiülök a ház elé , hogy olvassak. Nem sokkal később egy autó áll meg a házunk előtt. Aria az aki kiszáll és integet.

-Szia csajszi!! miujsag? -kiabálva kérdezi míg lezárja az autót. Feljön a verandára és leüll mellém a hintaágyra.

-Megvagyok. Minden oké.- mosolyt erőltetek az arcomra de előtte nem tudom leplezni a valódi érzéseimet. Egyből észre is veszi, hogy nem mondok igazat.

-Na drágám , fel a fejjel. Az a seggfej nem érdemelt meg. Sohase fog mégegy ilyen remek lányt találni mint te! -nagyon jól esnek a legjobb barátnőm szavai.

-Ugy örülök, hogy vagy. -odahajol hozzám majd egy biztató ölelést ad.

-Egyébként azért is jöttem mert ugye holnap indulunk Jaksonnal Spanyolországba a családi nyaralójukba. -hadonászik.-Arra gondoltunk, hogy eljöhetnél velünk , jót tenne egy kicsit távol lenni mindentől.- nem nagyon tudom mire vélni a dolgot.

-Hát őszintén nem is tudom.. Ez a te ötleted volt vagy Jaksoné? -Kérdezem és remélem, hogy Aria találta ki az egészet.

-Teljes mértékben az én ötletem. Tudom , hogy fura egy helyzet ez mivel Jakson tudod a legjobb barátja neki de hidd el nekem hogy jó srác és szeretem.

-Tudom. Örülök hogy legalább te boldog vagy.- Rámosolygok és igent mondok.

Aria felpattan és örömében egy furcsa tánc mozdulatot tesz amin jót mulatok.
Még egy kicsit beszélgetünk utána bemegyek megkérdezni anyáékat a dologról. Tudom, hogy már tizennyolc éves vagyok de mégis ők a szüleim és elég messze készülök menni.

Este a vacsoránál felhozom nekik a dolgot és ők is jó ötletnek tartják a Spanyolországi nyaralást.

Másnap reggel nagyon korán kelek mivel reggel 7kor megy a gépünk. Csak én és Aria utazunk mert Jakson már tegnap ellment előkészíteni a házat mire megérkezünk. Három hétre megyünk ezért fogalmam sincs hogy mennyi ruhát kellene vinnem magammal. De végül úgy határozok , hogy 2 bőrönd elég lesz hiszen biztosan van mosógép Spanyolországban is.

Fél óra múlva apával már a bőröndöket pakoljuk be a kocsi csomagtartójába. Útközben felvesszük Ariat aki semmit sem aludt egész este mert nem bírta letenni a kedvenc sorozatát. Nem baj majd alszunk a gépen úgyis hosszú lesz az út.
Hihetetlen de még sosem jártam külföldön és repülőn sem ültem még ezért egy kicsit félek, de egyben izgatott is vagyok.

Már a gépen ülünk és hihetetlen érzés, kicsit félek de kinézek az ablakon és minden rossz gondolatom elszáll szó szerint. Hihetetlen, hogy ilyen jó barátnőm van aki gondolt rám.

Amint leszáll a gép máris remegni kezd a térdem az izgatottság miatt.
A reptéren majdnem eltévedünk hát nem is mi lennénk Ariával ha nem igy lenne. Kijutunk a reptérről és hirtelen nem tudjuk merre js induljunk.

-Jakson!-kiabál a barátnőm a tömegbe.

Pár másodperc múlva megpillantunk egy idegen embert egy táblával a kezében amin a mi nevünk szerepel.
Oda megyünk bemutatkozunk és elmondja, hogy Jakson küldte értünk mert ő nem tudott jönni. Segit bepakolni nekünk az autóba és beszállunk.
Egész utkozben a pálmafákat bámulom. Igaz otthon is vannak de itt mégis mások. Végtére is ez Spanyolország.

______________________________________
Sziasztok!💓
Nem , nem új részek jönnek mivel ez egy befejezett történt. Csak úgy döntöttem ide helyezem át a folytatást is ,hogy egyben legyen mert van akinek nem sikerül megtalálni az oldalon. 😇