Fogadásból Szerelem [BEFEJEZETT]

tizenharmadik fejezet

•Hope szemszöge•

Kiviharzom a konyhából egyenes át a nappaliba. Leveszek az egyik asztalról egy papírpoharat és lehúzom a tartalmát. Az alkohol végig égeti a torkom , de nem törődöm az érzéssel és még kettőt lehúzok. Megfogok még egyet és elindulok kifelé a hátsó kijárathoz.
A hideg levegő megcsapja az arcom és annyira megszédülök , hogy azonnal le kell ülnöm. Látom , hogy van egy hinta a kertben egy nagy tölgyfa alatt. Odasietek majd leülök a hintára. Itt már annyira nem hallom a fülsiketítő zenét.
Mégis mit képzel az a csaj? Kérdezem magamtól hangosan kimondva minden egyes szót. Egyébként is miért érdekel ez engem? Nem is érdekel. Vagy mégis? Nem! Dehogyis!
Iszom még egy kortyot és szinte már alig bírok ülni a hintában.
Nem vagyok hozzászokva az alkoholhoz és úgy érzem berúgtam..
Nem tudom mióta ülhetek kint a hidegben. Egyszer csak hallom , hogy valaki a nevem kiabálja.

-Hope! Mit csinálsz itt kint?- kérdezi Daniel.

-Mi közöd hozzá? Miért nem vagy a kis barátnőddel?-kérdezem alig forgó nyelvvel.

-Részeg vagy? Azt mondtad nem szoktál inni!-oktat ki , miközben lassan felállok a hintából.
El akarok indulni de megbotlom és egyenesen Daniel karjaiba esem.

Csak bámultuk egymást. Közelről milyen gyönyörű a zöld szeme. Szinte világít. A szánk alig pár centire van egymástól. Szinte érzem a forróságot , a levegővételünk egyre ziláltabb.
Arra gondolok, hogy ezt valószínűleg az alkohol váltja ki belőlem.
De mégis olyan mintha mástól lángolna a testem. Érzem, hogy remegni kezdek és olyan mintha megszűnt volna a világ körülöttem. Mintha csak én és ő lennénk csak az utolsó emberek ezen a földön. Megfogja a derekamat és magához húz. Először a szemembe néz , utána a számra. Nagyot nyelek és azt akarom , hogy megcsókoljon..

Amikor már majdnem összeér a szánk hirtelen elsötétül minden.