Fogadásból Szerelem [BEFEJEZETT]

huszonkettedik fejezet

•Daniel szemszöge•

Gyorsan felhívom a srácokat és közlöm velük , hogy Hopeal már hivatalosan is
,, járunk". Jackson örül a dolognak viszont Liam teljesen kiakadt. Már csak 2hétig kell kihúznom valahogy és a bálon dobhatom. Szerintem amúgy eléggé kedvelem ezért van annyira bűntudatom amikor vele vagyok..
De nem szerethetek bele!! Észnél kell lennem és meghúzni a határokat.
Másnap reggel úgy döntök elmegyek hozzá , hogy menjünk együtt a suliba. Viszont most már nem úgy mint barátok , hanem mint egy pár. Ezzel még nagyobb visszhangot válthatok ki , és szeretném látni Liam arcát , hogy már szinte biztos lehet benne elveszíti a fogadást. Egy óra múlva megérkezem a házuk elé és Hope már a verandán vár engem. Most valahogy csinosabb mint általában szokott. Ruha van rajta ami nagyon jól áll neki hiszen ezelőtt csak a bulin láttam ruhában. Intek neki a kezemmel , hogy jöjjön szálljon be. Visszaint és egy pillanatra bemegy a házba de gyorsan ki is jön a táskájával a kezében. Amint beül a kocsiba meg akarom csókolni de elforditja az arcát így csak egy puszit tudok neki adni.
Megigazítja a ruháját és a haját a füle mögé simítja , amit imádok. Imádom ha látszik az egész arca. Ha ránézek olyan békét érzek magamban mintha bármire képes lennék ha mellettem van..

Út közben megkérdezem , hogy elmondta-e a szüleinek a dolgot. Őszintén nem bánnám ha nem szólna nekik hiszen tudjuk mi lesz a vége az egésznek, emlékeztetnem kell magam újra és újra. A sulihoz érve leparkolok a szokásos helyemre. Leállítom a motort , ki akarok szállni de látom , hogy Hope nem mozdul.

-Valami baj van?- kérdezem és közben a zsebembe teszem a kocsikulcsot.

-Félek. Nem tudom, hogy ez tényleg jó ötlet-e.-válaszolja és idegesen a körmeit piszkálja.

-Ne félj. Itt vagyok. Veled vagyok.-megfogom a kezét.-Mi nem jó ötlet?-kérdezem.-Szerintem ez életem egyik legjobb döntése , hogy a barátnőm lettél.

Kiszállok az autóból és kinyitom Hope előtt az ajtót. Felé nyújtom a kezem és biztató mosollyal nézek rá. Nagy levegőt vesz majd ő is kiszáll és a kezébe veszi a táskáját.
Megfogom a kezét és összekulcsolom az enyémmel majd elindulunk az épület felé. Az egész suli bámul minket aminek én kifejezetten örülök míg Hope már kevésbé. Beérünk és a szekrényéhez kísérem , közben mindvégig szorosan fogoma kezét.

-Látod nem is volt vészes! Ebédnél találkozunk.-megpuszilom és elindulok a tesiterem felé.
Amint belépek a terembe Jackson már ott vár.

-Gyere ide tesó szép volt! Már nincs sok hátra!-megütögeti a vállam.-Tudtam én, hogy neked nincs lehetetlen!

-Ja. Szép volt..-válaszolom gúnyosan és  leülök egy padra.

-Hát ez nem túl meggyőző! Talán tényleg tetszik?- kérdezi elképedt arcot vágva.

-Hagyj már békén! Oszt akkor mi van ha tényleg kedvelem?-vágom rá ingerülten.

-Semmi semmi.-megadóan felemeli a kezét.-Csak ne szeress belé. Különben neked is fájni fog a végén. Én csak jót akarok neked haver. Nem szólok senkinek sem bennem bízhatsz!- közli és tudom , hogy bizhatok benne.
Ő tényleg a legjobb barátom. Nem úgy mint a többiek például Liam aki csak azért lóg velem mert népszerű és gazdag vagyok...