Fogadásból Szerelem [BEFEJEZETT]

tizenhetedik fejezet

•Hope szemszöge•

Amint összeér a szánk , elönt a forróság. Bizsergető érzés lesz úrrá az egész testemen. Nem rossz érzés be kell vallanom..
Pár másodperc után elhúzódik tőlem , és hatalmas tapsot kapunk.
Értetlenül nézek rá de ő rám sem pillant.
Amint vége az órának próbálom összeszedni a gondolataimat és csak azon jár az eszem miért tette? Most csókolt meg? Kezdem megint túl gondolni lehet a dolgokat..
Egész nap nem futunk össze Daniellel. Hazaérve kapok egy smst:

D: Élveztem az előadást.

H: Miért csókoltál meg? Ez nem volt az előadás része!!

D: Nem tudom, gondoltam ez egy csattanó lehet az előadásunkban. Ne mondd , hogy nem élvezted.;)

Nem válaszolok csak érzem, hogy elpirulok.
Már megint annyira naivnak érzem magam , hogy rá gondolok. Na meg persze a csókra. Egész este csak erre tudok gondolni. De mégis olyan jó érzés volt..

Másnap reggel kicsit fáj a fejem ezért úgy döntök, hogy nem megyek suliba. Anyáék már egy órája elmentek dolgozni , de azt mondták ha bármi baj van azonnal telefonáljak. Apa itthon akart maradni velem , viszont mondtam neki , hogy arra semmi szükség.
Lemegyek a konyhába és készítek magamnak egy forró teát. Bemegyek a nappaliba és keresek egy filmet.
Végül a Séta a múltba című film mellett döntök , amit még sosem láttam. De azt tudom , hogy ez Aria kedvenc filmje , és mindig noszogatott , hogy nézzem meg.

A film végére már elhasználtam egy egész csomag zsebkendőt. Annyira szomorú volt a vége, de mégis annyira szép volt az egész.

Elnyomott az álom a kanapén és mikor felébredek már délután van.
A fejem már nem fáj aminek örülök.
Beviszem a teás bögrémet a konyhába és beteszem a mosogatógépbe.
A szobámba tartok és elfordítom a kilincset. Hirtelen úgy megijedek , hogy két ütemet kihagy a szívem.
Danielt pillantom meg az ágyamon űlve.

-Uramisten! Daniel? Mégis mi a fenét keresel itt?-kérdezem.-Hogy jutottál be?-teszem fel a következő kérdést , de ő csak nyugodtan ül tovább az ágyamon.

-Az erkélyen. Hát nem ironikus?-únyosan mosolyog majd feláll az ágyamról és odalép hozzám, majd így folytatja:

-Tegnap óta csak rád tudok gondolni. Tudom, hogy te is érezted azt az
érzést.-közli majd megfogja a hajam és cirogatni kezdi.

-Én nem...-motyogom alig hallhatóan.

-Ne hazudj!-néz a szemembe.- Biztos vagyok benne, hogy most is azt szeretnéd , hogy megcsókoljalak. Hidd el tényleg kedvellek Hope.-érzem , hogy a szivem gyorsabban kezd verni.

Olyan jó érzés az ő szájából hallani a nevemet.
Egyik kezével megfogja a derekam , a másikat az arcomra teszi és magához húz.
megcsókol.
Leírhatatlan érzés. Bárcsak örökké tartana ez a pillanat.
Hirtelen meghallom apa hangját a földszintről.

-Kislányom hol vagy?-kiabál apa.

Gyorsan hátrébb lépek.
-Ez az apám.-suttogom.- Nem hozhatok fiút a házba a tudta nélkül. El kell tűnnöd , most rögtön!-rivallok Danielre aki elég viccesnek tartja a dolgot.

-Jolvan elmegyek!. Csak még egy...-közelebb jött és újra megcsókolt.

-Menj már!-kiáltok rá.

Daniel a teraszom felé lép és lemászik a fán.
Tiszta őrült! Nevetni kezdek.

-Jövök apa!- Kiálltok vissza és lemegyek a földszintre.