Fogadásból Szerelem [BEFEJEZETT]

huszonharmadik fejezet

•Hope szemszöge•

Eléggé kellemetlen az érzés, hogy mindenki bámul. Szó szerint már annyira a szekrényben pakolászom , hogy az arcom ki sem látszik. Rendezgetem a könyveimet majd Aria hangját zavar meg.

-Hope!-kiáltja- Igaz , hogy te és Daniel együtt vagytok? -kérdezi és beleharap egy csokis sütibe.

-Ugy néz ki igen. Együtt vagyunk.-válaszolom és látom, hogy eléggé megvan lepve.

-Hát köszönöm. Nem hiszem el, hogy másoktól kellett ezt megtudnom.-mondja.- Mindegy, de emlékezz, hogy én már a buli után is mondtam , hogy tetszik neked csak még magadnak sem ismerted be.-emlékeztet.
Igaza van , már akkor is éreztem valamit. Főleg akkor amikor az exe megcsókolta a szemem előtt. Talán akkor féltékeny voltam.

-Örülök , hogy nem haragszol.-szorosan megölelem majd ad egy kekszet nekem is és elindultunk a terem felé.

Ebédszünetben Daniellel ebédelek de alig megy le pár falat a torkomon. A sok szempár mind engem fűrkész. Szinte minden lány bámul, gondolom Danielnek már mindegyikkel volt dolga. Idegesség fog el ha arra gondolok mennyi lánnyal volt már együtt és , hogy most már én is a többi lányhoz tartozom. Nekem még sosem volt barátom , új ez az egész.
Ebéd után egész nap nem láttam Danielt mert edzése volt hiszen szombaton fontos meccse lesz.

Hazaérek és készítek egy kis kaját anyáéknak mire hazaérnek. Elfogom mondani nekik , hogy van barátom.
Remélem jól fogadják majd főleg apa , aki annyira félt engem. Viszont tudom ez jó dolog és minden apa félti a lányát. Meg akarja védeni az esetleges csalódástól. Ez egy apa dolga és az én apukám pont ilyen. Én és anya vagyunk a szeme fényei.
Alig egy óra múlva haza is érnek. Lepakolják a cuccokat és bejönnek a konyhába.

-Micsoda illatok! Érzed ezt drágám? A mi kislányunk főzött nekünk!-hallom apa hangját. Leűlnek az asztalhoz én meg mindkettőnek adok egy hatalmas ölelést. Nagyon szeretem őket.
Kiszedem nekik a levest és én is leülök velük szemben..

-Anya! Apa! Szeretnék mondani valamit.-kezdtem.-Mindig azt mondtátok , hogy legyek őszinte. Sohasem hazudtam nektek és ezután sem fogok. Szóval annyi az egész , hogy van barátom.-fejezem be a monológot mire anya és apa összenéz.

-nagyon örülök kicsim!-anya feláll és odalép hozzám majd megpuszil.
Apa csak ül és maga elé bámul.

-Szivem te nem mondassz semmit?-kérdezi anya apától.

-Elvesztettem a kislányomat!-szipogja.

-Jajj apukám erről szó sincs. Tudod , hogy te vagy örökre az elsőszámú.-probálom vígasztalni.

-Monddcsak rendes fiú? Szereted? Ő is szeret téged?-teszi fel a kérdéseket.

-Igen apa. Minden nagyon jó vele.-válaszolom , majd apa is feláll az asztaltól és ő is megpuszil , megölel.

-Nekem csak ez számít! A boldogságod! De azért szeretném ha bemutatnád nekem minél hamarabb!-adja ki a ,, parancsot" apa majd mindhárman nevetni kezdünk.
Vacsora után leülünk a nappaliba és éppen filmet keresünk. Nem egyezik az ízlésünk. Én inkább a romantikus filmeket szeretem , míg anya a vígjátékokat bezzeg apa az akciót és horrot. Végül anya ,,győz" ezért azt nézzük amit ő választott.
Már lezuhanyoztam és az ágyamban fekszem. Este fél tíz van amikor kapok egy üzenetet.

D: Elviszlek az első randínkra! Öltözz fel tíz perc múlva ott vagyok!!
H: Mi? Tudod mennyi az idő? Nem mehetek ki ilyenkor!
D: Szökj ki! Kérlek. Nagyon szeretnélek látni!

Ez megőrűlt. Kiabálom nevetve elég hangosan de gyorsan a szám elé teszem a kezemet!
Nem hiszem el , hogy tényleg kiszököm miatta. Gyorsan felveszek egy farmert és egy fekete pulcsit mivel fogalmam sincs hová akar vinni de azért ilyenkor már elég hideg van kint.
Szinte még tíz perc sem telik el mire Dan felhív és közli , hogy a szomszéd előtt parkolt le a másik oldalon.
Megfogom a telefonom és elindulok lefelé a lépcsőn közben imádkozva , hogy anyáék nehogy felébredjenek.
A hátsó kijárathoz megyek és lassan elfordítom a zárat. A pótkulcsot a zsebembe teszem és az éj leple alatt Dan kocsijához osonok. Komolyan úgy érzem magam mint valami bűnöző.