Just stay with me (jikook)✔️

Ezt nem teheted..

Szívemet át járta a melegség szavai miatt
Szemeim pedig könnybe lábadtak

-köszönöm..-mondtam ki egyből mert muszáj voltam tudatni vele
-Mit ?-
-Hogy még ennyi hülyeség után is mellettem vagy..-
-Jiminie...ezt nem kel megköszönni ugye tudod?, Bármennyi faszság miatt melletted maradnék, nem bírnám ki ha ezek miatt elveszítenélek..-rettentően jól estek szavai..
-na de tanár úr!!.. milyen példát mutat a diákjának? ilyen csúnyán beszél..-ajkaim felfelé görbültek a tudatra miként is fog reagálni rá
-úgy beszélsz mintha olyan ártatlan lennél .., már ne is  haragudj de a tudatom szerint elég sokszor dugtalak már meg, tényleg jól le vetted a lényegét annak amit mondtam-
Halottam hangján hogy mosolyog,de nekem úgy égett a fejem mintha felgyújtották volna

Arcomat még jobban bele fúrtam mellkasába , hogy ne lássa meg piros arcomat

-ne már..-fel nevetett szerencsétlenségemen
Majd az órájára nézett
-Jiminie már 7-óra anyud nem hiányol?
-Még egy fél órát had maradjak kérlek..-
-20 perc
-25-
-20-
-jolvan akkor 20-nagy duzzogva vissza hajtottam fejem mellkasára ,de muszáj voltam megkérdezni
-várj ,te most ...
-ha azt akarod mondani nekem hogy miért csak 20 percet, azért kicsim mivel nem szeretném ha anyud kinyírna
-oh...-
-oh bizony-

-Jungkook...
-hmm?
-ugye nem fogsz megbuktatni bioszból?
-ugye most csak viccelsz?-mintha meg se halottam volna folytattam..
-nem akarok megbukni...a matekot úgy ahogy kijavítottam de hogy mi lesz a biosszal ,na az egy jó kérdés
-Jimin..
-most gondolj bele ...milyen rossz lenne
-Jimiin... édesem én..
-mindenki rajtam röhögne
-JIMIN...-próbáltam be vetni az aranyos fejemet de belülről rohadtul jót nevettem
-igen?

Fülemhez hajolt majd a legmélyebb hangján bele suttogott
-Ha használod még a csípődet néhány alkalommal talán megkíméllek attól a csúnya bukástól

Egy pillanatra lefagytam de próbáltam úgy tenni mint aki teljesen jól van..
-perverz..-
-csak okos..-
-és még szerény is..-

-Nem szeretnénk beszélni valami másról?-kérdeztem tőle pár perc csend után
-miről szeretnél beszélni?-
-Nem tudom..mi a kedvenc színed?-fel nevetett majd szorosabban ölelt magához
-most tényleg ilyenekről akarsz beszélni?
-mert miért ne?,soha nem mondtál magadról semmit..-
-hát jólvan..., piros és a tiéd?
-kék..-
-most én is kérdezhetek valamit?
-uhumm...
-miért vagy ilyen kibaszott gyönyörű?-felnéztem rá, elmosolyodtam kérdésén majd gondolkodás nélkül ajkaira hajoltam
Apró tényereimet arcára tettem majd hüvelyk ujjammal simogatni kezdtem őt

Mikor elváltam tőle, kacéran rá mosolyogtam majd újra megszólaltam
-tudod..jó géneket örököltem..
-igen Jiminie tényleg jókat

Még 10 percig egymásba gabajodva feküdtünk csendben ami miatt már majdnem elaludtam
-gyere kicsim haza viszlek
-uhuumm..

Jungkook muszáj volt megrázogatni egy kicsit mert nem akartam fel kelni onnan

Nagy nehezen ki szálltunk a kocsiból és mivel nem volt már messze a házunk el is indultunk, csak mivel tudok két lépést tenni úgy hogy ne fájjon, de utána kb össze esek , Jungkook lassan karjaiba vett és úgy vitt tovább

Sajnálatomra gyorsan a ház elé értünk
Szomorúan Jungkookra néztem , ő pedig letett a ház elé úgy hogy anyu az ablakból meg ne lásson minket

-Menni fog odabent?-
-megoldom köszönöm..-
-Nagyon vigyázz magadra Jimin...,mert sajnos nem tudom mikor találkozunk újra..-szavait meghallva egyből össze törtem ,karjaiba vetettem magam hogy kisírjam szemimből a könnyeket

-Hívj fel Jimin ha baj van és jövök érted rendben?, De ne sírj kérlek...meg oldjuk ezt is
-uhum..
-Szeretlek..-
-Én is téged Jungkook...-letöröltem arcomról könnyeimet majd lábujjhegyre állva megcsókoltam őt
Nagyon lassan elváltunk egymástól ,de még Jungkook hintett egy apró puszit homlokomra
-Mostmár menj mert baj lesz-
-rendben Mr.Jeon..jó éjt-
-Jó éjt Park...-kivillantotta azt a szívdöglesztő mosolyát ,egy apró csókot adott még ajkamra majd elsétált...

Letöröltem könnyeimet majd nagy nehezen be mentem, egy lábon próbáltam fel jutni a szobámba úgy hogy anya ne vegyen észre
Úgy 10 percen keresztül próbáltam feljutni  , nehezen ment de sikerült majd a szobámba érve egyből az ágyamra vetettem magam

-soha többé nem kelek fel innen- miután hangosan ki gondolkodtam magam rájöttem hogy én ma még nem ettem semmit
Francba
Le nem megyek az biztos, örülök hogy fel jutottam basszus
Így hát megelégelve a helyzetet inkább a fürdőbe vonszoltam magam az közelebb van

Fél órás nehéz fürdés után végre sikerült az ágyamba jutni ,majd pár perc múlva el is nyomott az álom.

Reggel nem tudom hogy esett meg velem de már 6-kor felkeltem
Nehezen le szenvedtem magam a lépcsőn
És a konyhába mentem
Csakhogy anya épp akkor főzte a kávéját,és úgy tett mint aki nem is látna

Mit ne mondjak rohadt jó érzés volt
Meg kell vele beszélnem ezt
Már egyszer sikerült..

-Anya..-rám se nézett folytatta amit csinált
-anya kérlek beszéljük meg...-be se fejezhettem ,de már ordibált is
-EZEN MIT KÉNE MEGBESZÉLNI?-
-ezt az egészet, én nem így akartam hogy meg tudd..én..én csak-
-MERT HOGY AKARTAD?, ÚGY HOGY KÉZEN FOGVA BESÉTÁLSZ VELE AZ AJTÓN?NA AZT MÁR NEM..-
-én szeretem Jungkookot.. kérlek anya.. fogadd ezt el..-
-FOGD MÁR FEL HOGY KIVEL KAVARSZ?Ő A TANÁROD!!-
-tudom...de-
-NINCS SEMMI DE...MA ESTIG DÖNTSD EL VAGY ÉN RÚGATOM KI ONNAN VAGY TE VÁLASZTASZ MÁSIK ISKOLÁT-
-Anya...ezth nhem tehetedh khérlekh-torkom szakadtából sírtam de ez se hatotta meg
-ó dehogynem megtehetem...-
-khérlekh ne...bhármit megteszekh dhe...ne cshináld ..-

-Nem érdekel..ez a kapcsolat egyikőtöknek sem jó,  ma estig kérem a döntésed...

És ezzel ott is hagyott , teljesen össze törve a konyhában
Mostmár enni sincs kedvem... így hát nagy nehezen vissza mentem a szobába majd telefonomat kezembe véve hívtam fel Jungkookot
Muszáj voltam tudatni vele az előbb történteket ,mert nem voltam képes ezt egyedül megoldani

Szerencsémre pár csöngés után fel is vette
-Jó reggelt angyalkám ... jól vagy ugye?-hangját meghallva, mosoly kúszott arcomra
-jó reggelt Jungkook...-sajnos az én hangom még elég rekedt volt a sírástól és ezt észre is vette
-Jimin kicsim minden rendben?-szerintem ismeretek azt az érzést amikor valaki olyan kérdezi meg ezt akit igazán szerettek ,na hát akkor eltörik a mécses
-Nhem.... semmi sincs rhendben-nem akartam hangosan felzokogni mert talán anya még a telefont is ki venné a kezemből
-Baj van?,oda menjek?-
-ne....én csak...csak...meg akartam beszélni veled valamit..de így nem lenne jó-
-anyud mikor megy dolgozni?-kérdezte meg hirtelen
-7-kor szokott..de...-
-jolvan fél kilenctől van 3 lyukas órám ,el szaladok majd hozzád és beszélgetünk, de most mennem kell ,és ne sírj!,szia manó-időm se volt elköszönni de már le is tette a telefont

Remek... már csak reménykednünk kell abban hogy anya nem vett ki szabadságot mára
Nem hinném de majd hallgatózok
A tv-t bekapcsolva feküdtem vissza az ágyba de nagy balszerencsémre újra elnyomott az álom..