Just stay with me (jikook)✔️

Ne felejtsd el

(Jungkook szemszöge)

Telefonom lámpáját felkapcsolva kimentem a ház mögött lévő kapcsolóhoz majd megnézve mi is a baj egyből ledöbbentem mivel azt hittem valaki szórakozik velünk de nem...minden rendben volt .Az áram fel volt kapcsolva és a vezetékek is rendben voltak...csakhogy van a bejárati ajtó előtt egy vezeték ami össze van kötve az egész házzal...ami azt jelenti hogy vagy elromlott vagy.....ELVÁGTÁK.

(Jimin szemszöge)

Hát mivel egy beszari gyerek vagyok ezért elmondhatom magamról hogy kurvára féltem,
Fogalmam sincs hol lehet már Jungkook de talán 5 perc biztos eltelt már..
a takarót szorongatva feküdtem az ágyba egy szál köntösbe ami valljuk be nem volt valami kényelmes így ,de ez volt a legkevesebb,
csendben ültem az ágyon majd lépéseket hallottam lentről ,megkönnyebbülve sóhajtottam fel mert tudtam hogy Jungkook az...csakhogy már elég sok idő telt el de ő még mindig nem jött be a szobába
a kíváncsiságom győzött ,igaz még mindig őrülten féltem de muszáj voltam  megnézni mi történt amiért lent van

A telefonom halvány lámpájával világítva menten le megnézni mi is történt
csakhogy azt hittem ott ájulok el
az arcom fal fehérré változott és már kb azt se tudtam hol vagyok...már épp a földre estem volna mikor is Jungkook rohant be az ajtón és vont szoros ölelésbe

-Jimin kicsim..ugye nincs semmi bajod?jól vagy?nem bántottak?megsérültél?-

halmozott el egy rakat kérdéssel csakhogy egyikre se figyeltem csak arra a rohadt sok képre tudtam gondolni ami a padlón szana-szét hevert..és én voltam rajta ahol épp megcsókolom Jungkookot.

rám tört a pánik,reszkettem és amikor sikerült felfognom hogy valaki tud a kapcsolatunkról azt hittem elájulok
Jungkook meglátva a képeket újra szorosan magához ölelt és így csúsztunk le együtt a hideg kőre....

-Nézz rám kérlek...-mondta Jungkook ,ezért lassan könnyekkel áztatott szemekkel ránéztem

-Annyira, de annyira szeretlek ,ugye tudod?-mi után ez a pár szó elhagyta száját halk sírásba kezdtem ,már épp le akartam hajtani a fejem de Jungkook két keze közé fogva arcom nem igazán hagyta

-Énh ish...szeretlek Jungkook...-szemébe nézve mondtam ezeket a szavakat csakhogy tudja én is ugyanannyira szeretem őt,mint ő engem...
elmosolyodott majd egy sóhaj után megszólalt

-Amiket most mondok neked soha ne felejtsd el...-kis szünetet hagyott majd folytatta

-Én vagyok a világ legboldogabb embere amiért ismerlek téged Park Jimin és ebben a pillanatban egyetalán nem érdekel hogy a tanárod vagyok és vagy 6 évvel vagyok idősebb nálad,hihetetlenül gyönyörű vagy, kívül belül ,minden mozdulatodat imádom ,ráadásul okos és vicces vagy   maga vagy a tökéletesség Jimin remélem tudod...és ha ezután olyan történne velem amiért elveszítelek kérlek ne fordulj magadba oké?
Ezt most nehogy búcsúzkodásnak vedd..mert nem megyek sehova rendben?,megígérem neked hogy megoldjuk ezt ketten és miután betöltöd a tizennyolcat már nem zaklathatnak minket..nem lesz semmi baj –

a végén már szó szerint zokogtam és Jungkook is elhullajtott néhány könnycseppet
de bíztam benne tudtam nem lesz semmi baj amíg ő mellettem van és remélem ebben a pár napban amíg be nem töltöm a tizennyolcat nem történik semmi..

Jungkook az ölében cipelt fel a szobába miután sírásom csillapodott, befektetett az ágyba majd jó alaposan betakart majd egy apró pillangó puszit hintett a homlokomra ..azt hittem befekszik mellém de nem így történt  gyorsan karja után nyúlva néztem szemébe

-h-hova mész?

-csak lemegyek össze pakolni hogy ne arra kellj fel  és össze kötöm a vezetéket nem tart sokáig csak 10 perc oké?mindjárt jövök addig aludj nyugodtan manó..-aranyosan rám mosolygott mire megnyugodtam ,elengedve karját jeleztem hogy rendben és próbáltam aludni de nem igazán sikerült

egy negyed óra forgolódás után már elegem lett mert se az alvás nem ment ráadásul még Jungkook se jött vissza..
már épp pánikolni kezdtem volna Jimin módra mire ajtó nyitódásra fel kaptam a fejem és megnyugodva vettem tudomásul hogy Jungkook jött be a szobába .
A kislámpát felkapcsolva feküdt be mellém mire felé fordulva néztem szemébe

Tenyerét arcomra vezette majd lassan simogatni kezdte tettére halványan elmosolyodtam és közelebb csúszva én is rá helyeztem pici kezemet arcára
most ő ejtett egy halvány mosolyt
csak néztük egymást és talán ennyi kellett ahhoz hogy még jobban beleszeressek
komolyan mondom nem is lehetnék szerencsésebb,

időm sem volt felfogni de már puha ajkai az enyémet érintették

Imádom ezt a férfit..