Just stay with me (jikook)✔️

Nincs mellettem

(Jimin szemszöge)

-beszélnünkh kell...
-Most??..Nem érne rá egy kicsit később?..-Jungkook elkezdte a nyakamat csókolgatni ,szívni mire akaratlanul is kicsúszott egy elfojtott nyögés számból
-Jungkookh..neh...,neh most khérlek...-
-Szerintem te is épp úgy kívánsz engem mint én téged vagy nem így van?-

Örülten akarlak Jungkook de nem lehet..

-N-nem...nem így van..-abba hagyta nyakam kényeztetését majd egyet hátra lépett
-Hogy mivan?-arca szomorúságot mutatott amibe már bele sajdult a szívem

-É-n..én..-nem jöttek szavak a számra , a levegőt nehezen vettem és össze szorult a torkom, azt hittem megfulladok
Jimin csak gondolj arra hogyha ezt megteszed Jungkooknak nem esik baja...testileg..
-Te mi?,mi a baj Jimin..?-
-.....
-Jimin!!..
-édesem mondj már valamit..!-egyre idegesebb volt, közelebb lépett két keze közé fogta arcom és felemelte fejem hogy a szemébe nézzek
-miért sírsz?, megbántottalak?vagy..-
-n-nem..én...csak....-gyerünk Jimin... Jungkook miatt tedd meg..
-Ez nekem nem fog menni...-
-Mi nem fog menni nem értelek..?!-
-e-ez ..a-a kapcsolat..-éreztem hogy gyengül keze szorítása, szája pedig néha megrezzen idegessége miatt..

-Tessék?ugye most nem az akarod nekem beadni hogy már nem is érdekellek?-

Annyira szeretlek Jungkook..

-D-de azt...
-Persze én meg pont el is hiszem majd mi?-
Nem válaszoltam neki mert talán el is bőgtem volna magam..

-Te...te most tényleg szakítani akarsz?-talán itt jött el az  a pillanat amikor belül szilánkosra törtem..

-I-igen.. -
-Rendben...akkor most mondd a szemembe-
Életem talán egyik legfájdalmasabb pillanata volt az amikor kimondtam ezt a szót

-szakítok...-

-Miért?-hangja már  ugyan olyan megtört volt mint az enyém
-É-én...csak-

-itt tudod mi a legjobb?-fájdalmasan elmosolyodott majd folytatta
-az hogy az előbb még úgy csókoltál mint aki  soha a büdös életbe nem akar elveszteni, remélem egy szavaddal se basztál át
A francba már én szeretlek Jimin..
Annyira szeretlek...-Es megláttam azt a fájdalmas könnycseppet végig folyni  arcán..
Én se bírtam tovább hangosan fel zokogtam

-Annyira sajnálom Jungkook..én...én..-
-Menj el!..-
-De nem maradhatsz így itt...
-Menj már!!-
-De én csak..
-AZT MONDTAM MENJ EL!!!MOST!

levegőt alig bírtam venni, a lábam teljesen lebénult ,soha nem beszélt így velem..de végülis megértem...

De megtettem.. sikerült.. mostmár Jungkooknak nem esik baja..
Majd.. elfelejt.. biztos sikerül neki

Nagy nehezen elsétáltam az ajtóig majd még egyszer vissza néztem Jungkook megtört lényére és ha lehetett még jobban fájni kezdett a szívem amiért ezt tettem vele
Ezután pedig kiléptem az ajtón..
Talán örökre..

(Jungkook szemszöge)

Hogy tehette ezt velem?
Jimin édesem miért?
Te voltál az az ember akivel megterveztem a jövőmet
Nem kellett volna már csak pár nap amíg betöltöd a 18-at azután senki nem szólhatott volna bele a kapcsolatunkba

Az előbb pedig úgy csókoltál meg mint aki sose akarja hogy elmenjek mellőle

Mit szeretnél?

Mondd el és gyere vissza hozzám egyszer
Ne most mert egyszerűen nem bírnék megszólalni..
Miért tetted ezt velem?
Mikor tervelted ki ezt abban a gyönyörű fejedben?

A fülem sípolni kezdett ahogy kilépett az ajtón én pedig a földre estem és csak a falat bámultam

Szeret engem... tudom..
Ha nem szeretne nem csókolt volna meg úgy ahogy és nem nézett volna rám olyan szerelmesen mint még senki más

Ezt nem ő akarta...,
Tudom hogy boldog volt mellettem
Éreztem minden csókjában , érintésében hogy szeret

Miért nem beszélte meg velem hogy mi bántja?
Együtt megoldottuk volna...
Rá kell jönnöm miért tette , mert hogy ez nem az ő döntése volt az biztos..

(Jimin szemszöge)

Ő mostmár csak a tanárom,
És csak egy felnőtt férfi
Nem köt hozzá semmi

Ezt rettentő nehéz feldolgozni
Annyira fáj
Minden szó égette a számat , minden hazug szó rettenetes volt

Undorító ember vagyok amiért meg mertem bántani Jungkook lelkét
És össze törtem a szívét

Most pedig könnyek közt sétálok haza felé és csak arra tudok gondolni, hogy Jungkooknak ne fájjon úgy ahogy nekem fáj most

Mikor haza értem egy cetlit találtam a pulton
Mikor megnéztem rájöttem hogy ezt persze anya írta de amikor elolvastam talán ha lehetséges még jobban össze törtem

Jimin!

Időre van szükségem

Sajnálom az utóbbi pár napot ahogy viselkedtem veled de mivel az anyád vagyok ezt rettentő nehéz feldolgozni

Pár napra elutazom a nagyiékhoz hogy gondolkodhassak

Hagytam pénzt a borítékba ,amit a konyha szekrényben találsz, főzni pedig tudsz

Vigyázz magadra!

~Anya

A saját anyám itt hagyott engem egyedül
Az az ember akire mindig számíthattam

Teljesen össze törve mentem fel a szobámba majd semmivel sem törődve hajtottam álomra szememet.

Reggel rettenetes fejfájásra ébredtem
Gondolom a sok sírás se volt valami jó

Elmentem lezuhanyozni mert este ezt nem tettem meg majd mikor végeztem bele néztem a tükörbe

Egy megtört piros szemű fiút láttam meg benne
Undorodtam saját magamtól
És attól is amit tettem

Én nem ezt akartam, nem akartam kilépni abból a gyönyörű világból amibe bele csöppentem

Jungkookkal akartam lenni minden percben
Azt akartam hogy a karjában tartson, hogy minden reggel a csókjaival keltsen fel , hogy megérintsen, érezni akartam őt

De ő nem volt itt mellettem

Szemem megtelt könnyekkel de nem foglalkoztam vele
Felöltöztem ami egy fekete hosszú ujjú pólóból és egy fekete farmerból állt
Na igen gyászolom a szívemet

Gyorsan össze szedtem a cuccomat
Elvettem a konyha pultról egy almát, mert mégse szeretnék éhen halni és már indultam is, de hogy őszinte legyek semmi kedvem nem volt

Mikor oda értem  bementem az adott terembe és leültem egy padba

Elővettem a fülhallgatómat majd a padra hajtottam a fejem és kizártam egy kicsit a külvilágot

Úgy néz ki elaludhattam mert azt vettem észre hogy valaki kiveszi a fülemből a fülhallgatót és ráüt egy kicsit a padra

-Ne aludj az órámon!-Jungkook éles hangját hallottam meg amitől egyből kirázott a hideg
Felnéztem rá de egyből meg is bántam mert újból el kapott a síró görcs , beharaptam ajkaim és így vissza tudtam fojtani ki törő sírásomat

-E-elnézést..
Elsétált padomtól ,ez miatt  pedig férfias illata csapta meg orromat.. ettől pedig azok a szép esték jutottak eszembe amiket együtt töltöttünk

-Nem érdekel mennyit tudtok az előző anyagból de most nincs kedvem tanítani ezért írtok addig egy dolgozatot, és nem érdekel senki véleménye-

Ezt is csak magamnak köszönhetem...