After the Great War of Dream SMP (Befejezetlen)

6. rész

*Christal*

A telefon csörgésére keltem, pedig még csak hajnal volt. Ismeretlen szám, de azért felvettem. Meglepetésemre Sapnap hangjára ismertem rá:
- Helló! Christal, ugye? Nem zavarok? Fontos információhoz jutottam, ami szerintem téged is érdekelne.
- Igen én vagyok. Miről is van szó? - kérdeztem álmos hangon.
- Nem telefon téma. Sajnálom hogy ilyen korán zavarlak, ugye nem keltettelek fel?- érdeklődött sajnálkozó hangon.
- Ááá... Dehogy, már mióta nem tudok aludni.- Hazudtam, pedig éppen az igazak álmát aludtam.- Jó, gyere a DanceingFlam-hez. Keresd meg a hátsó bejáratot, a harmadik elmeleten, a folyosó végén az 525. szoba.
- Rendben, 20 perc múlva ott leszek.- Köszönt el.
10 percet készülődéssel töltöttem és ameddig várakoztam rá, visszafeküdtem egy kicsit pihenni. Nem tudom jó ötlet volt-e vakon megbízni benne és elhívni a szobámba. Lehet akár egy csapda is, de valamiért ez mintha nem is érdekelt volna.
Pontosan érkezett, kopogtatott, mire felkecmeregtem, felvettem a blézerem és kinyitottam az ajtót.
- Szia! Fáradj beljebb.- Invitáltam be magamhoz.
Belépett, maga mögött pedig kulcsra zárta az ajtót.
- Fontos, ami itt hangzik el, maradjon is itt!- parancsolt rám bizalmas hangon, amire bólintottam. Egy kis szünet után folytatta - Besúgó van köztetek! Tudtam, hogy fontos ezért siettem.
- Mi!? Ki az? Nagyon jó lenne megtudni, mielőtt minden titkos részletbe beavatnánk...- Vágtam közbe, de gondoltam ennek a beszélgetésnek itt közel sincs vége. Egyáltalán honnan tudja? És miért mondja el? Ellentétes oldalon állunk, vagy nem?
- Miután elengedtelek a börtönnél, egyből visszamentem a szobámba, hogy lefeküdjek, de nem tudtam elaludni. Ezért kimentem járni egyet. Meghallottam Dream hangját, éppen valakivel beszélgetett. Először azt hittem George az, aztán belehalagttam és nagyon meglepett amit hallottam. Valamilyen, Nagy Tervről beszéltek, Tommy elkapásáró, Schlattről. Megtudták Tommy kis drog akcióját, hogy kitől, azt nem tudom. Valaki olyan a besúgó aki jól ismeri Schlatt-tet.- Fejezte be és egy nagy levegőt vett és átnyújtott nekem egy papírt, amin Tommy kivégzésének időpontja és helyszíne szerepelt. Gyorsan átfutottam az írást és összehajtogatva zsebre vágtam.
- Köszi, hogy szóltál!- Csak ennyit mondtam. Furcsa érzés fogott el. Miért segít nekem?
- Ennyit szerettem volna.- Fordult az ajtó felé, látszólag távozni készült.
- Ne, várj! - csúszott ki a számon, de rögtön meg is bántam. Felém fordult és mélyen a szemembe nézett. Teljesen megbabonázott, fekete írisze szinte teljesen egybeolvadt éjjsötét, ragyogó szeme színével. Nem bírtam a tekintetemet levenni róla. Néma csönd telepedett ránk, mintha egymás arcát fürkészve keresnénk a választ, ami mindkettőnket ugyanúgy foglalkoztatott. Ez valós? Már akkor éreztem ezt, amikor először talákoztunk. Most már van egy sejtésem miért segített. Remélmem ő is ugyanígy néz rám, mint most én rá. De miért pont Ő? Miért pont én?
Közelebb lépett hozzám, de mivel egy fél fejjel magasabb volt nálam, fel kellett emelnem a fejemet, hogy a szemébe nézhessek. Óvatosan lehajolt hozzám, éreztem a meleg lehelletét, ahogy csiklandozza a bőrömet.
- Biztos vagy benne?- Kérdeztem suttogva, miközben ajkaink egyre közeledtek egymáshoz.Nem felelt, helyette lágyan megcsókolt. Egyik keze a tarkómon pihent, a másikkal átkarolta a derekamat és közelebb vont magához. Én gyengéden az arcát cirógattam. Ajka puha volt és egy kicsit nedves. Abban a pillanatban nem törődtem vele, milyen bajba keveredhetek emiatt. Csak belefeledkezve a csókjába, álltam ott némán. Lassan elfogyott a levegőm. Sajnos ez a mámorító pillanat sem tarthat örökké, óvatosan elhúztam a fejem, kiélvezve az utolsó pillanatokat. Ő továbbra is a karjai között ölelt és aggodalommal a szemében nézett rám. Rámosolyogtam, tudatva vele, hogy cseppet sem bántam meg az előbbit, aztán átöleltem. A mellkasára helyeztem a fejemet, hallottam, ahogy a szíve hevesen ver és kissé kapkodja a levegőt. Megsimította a hajamat és viszonozta az ölelést.
- Ezt nem tudhatja meg senki. - mondtam határozottan.
- Nem fogja. - suttogta kedvesen. Pár rövidnek tűnő perc után, lassan kibontakozott az ölelésből és szomorú mosollyal nézett rám.
- Most mennem kell.
Nem mondtam semmit, csak bólintottam. Elindult az ajtó felé, lenyomta a kilincset és mielőtt kinyitotta volna visszanézett rám. Én is magamba szívtam a látványt és ahogy becsukódott mögötte az ajtó, éreztem hogy máris hiányzik. Most vagyok életemben először szerelmes igazából. Ami Schlattel van közöttünk, nem több mint haszon. Most azt érzem, meg akarom ismerni őt és többet megtudni róla. Az a bizalom, amit kezdettől fogva éreztem iránta, még erősebb lett. Persze, hogy az ellenségbe szeretek bele...