After the Great War of Dream SMP (Befejezetlen)

17. rész

*Christal*

Utálom ezt az érzést! Csak Sap-el fogok találkozni, mégis görcsbe rándul a hasam, ha rá gondolok. Az tény, hogy rég beszéltünk már, de ez akkor sem olyan nagy kivétel. Mégis, valami azt sugallja nem kéne elmennem, mégse tudom kihagyni a találkozót. Tegnap találtam egy levelet a küszöböm előtt. A falnál fog rám várni, pontosan délben, csak ennyit tudok, semmi mást nem írt.
Mi van ha haragszik rám? Mindegy is, ezzel most inkább nem foglalkozok, csak reménykedni tudok hogy minden rendben lesz és azért szervezte a találkzót, hogy beszéljünk.
A normálnál lassabb tempóban sétáltam, tudom, hogy csak húzni akarom az időt. Jajj már! Erőltesd meg magad Christal!
Amikor megláttam, elképedve dermedtem meg,  a nagy kő emelvényen állt a tájat bámulva. A szemem felragyogott, milyen csodálatos! Láthatóan nem vett észre, nagyon el volt mélyülve. Én odarohantam és a nyakába ugrottam. A srác meglepődött először, de aztán ellökött magától. Amitől tartottam! Értetlenül nézett rám, nekem pedig a csillogás szertefoszlott a szememből. Lefelé görbülő ajkakka néztem rá, annyira sejtettem...
- Rég találkoztunk!- jegyeztem meg halkan.
- Igen, tényleg.- Mondta, majd hátat fordított.- Azóta sok dolog változott!
Nagyon elutasító és rideg velem. Most mire célzott? Tudom, hogy az én hibám, kihátráltam a probléma elől, a könnyebb utat választottam. Pedig ő számított rám...
Egy halk csörrenés ütötte meg a fülemet, olyan volt, mint amikor egy... Nem lehet!... Sap nem tenné meg ezt velem! Vagy mégis? Egy hirtelen mozdulattal egy gyönyörűen csillogó, fekete kardot rántott elő és egyenesen nekem szegezte. Alig tíz centi választott el a kard éle és az arcomat egymástól. Rettentően meglepődtem és ijedt tekintettel néztem a fiú szemébe, amiben nyers haragot láttam tükröződni.
- Tudod milyen szar volt!? Amikor úgy szakít veled valaki, hogy még csak a szemébe se meri megmondani! Kihasználtál, egy csomó fontos információt mondtam neked, de te csak úgy leléptél! Dream-nek igaza volt veled kapcsolatban! Csak egy titkos fegyver voltam a kezedben, a bolond spicli, akitől megtudhattad amit akartál Dreamről! Én meg azt hittem lehet is köztünk valami!
- Nem! Félreérted! - léptem volna egyet felé, de fenyegetően megfeszítette a karját, benne a fegyverrel, így megtorpantam. Nagyot sóhajtottam és szomorúan lehorgasztottam a fejem. -Sajnálom!- Nyögtem ki nagy nehezen és megadó pozícióba felemeletem a kezem. Nem volt mit tenni, nagyon dühös rám, csak rontanák a helyzeten, ha most megpróbálnék megszökni. Pedig a csizmám szárában elrejtettem egy kést, bár nem lennék képes őt bántani, de végszükség esetén mindig magamnál tartom. Remélem nem kell majd használnom.- Nem így akartam, nem akartam hogy ez legyen! Teljesen igazad van, de most csak a harag beszél belőled! Nem akarsz bántani, kérlek engedj utamra, ha lenyugodtál együtt megveszélhetjük!
- Még mit nem! Kellesz NEKI, úgyhogy nincs választásom! Te még nem tapasztaltad azt az igazan kegyetlen bosszúját!- Üvöltötte kikelve magából.
- Figyu, akkor legalább nem akarnád letenni azt az izét?- Mosolyogtam rá, a lehető leg barátságosabb arccal, közben a kard felé mutogattam.
- Eszem ágában sincs, ha kell, még használom is! Te is szívesen játszol áthágva minden szabályt, nem igaz? Akkor miért is ne mutathatnám be neked az én játékom?
- Sap, ugye ezt nem gondolod komolyan? Mit tett veled Dream? Meg sem ismerlek...- Nehezen tartottam vissza könnyeimet.
- Mi tett? Felszabadított! Rádöbbentett a valóságra! Most vagyok igazán önmagam! Mindenben igaza volt! Mintha új életet kezdhettem volna!- Gúnyos kacaj hangzott fel szájából, amit még ezelőtt soha sem hallottam. De mit tehetett vele Dream, kezdett tényleg nagyon eldurvulni a barátom. A volt barátom... - Sajnálom Christal, ennek most vége!
- Nem...- Suttogtam.- Én sajnálom!
A fogaimat keserűen összeszorítva, előkaptam csizmámból a késem és Sap felé dobtam. A karját találta el, ez pont elég volt ahhoz, hogy elejtse fegyverét, de komolyabb baja ne essen. Nem számított rá, teljesen váratlanul érte. Pedig tudhatná, hogy nálam mindig van fegyver! Feljajdult, majd egy hirtelen mozdulattal kirántotta a karjából az éles vegyvert, nem adta fel ilyen könnyen. A jobb karján tátongó, kés által okozott sebhely, a látványa elég rossz volt, vére egészen végig folyt rajta, majd a kézfejéről a földre csöpögött. Dühösen vicsorgott rám, majd felkapta a másik kezébe a kardját, aztán elindult felém rohamléptekben. Semmi sincsen nálam! Mégis úgy érzem ha nem harcolok tovább, itt halok meg. Mégpedig Sapnap végezne velem! Figyelembe vettem azt is, hogy bal kézzel nem bánik olyan jól az eszközzel, de csak simán hadonászva is kárt tehet bennem, mivel nincs semmim,amivel kivédhetném a csapásokat. Kerülni próbáltam csapásait, közben hátráltam és már a kőfal pereménél jártam. Innen már csak a mélység van. Pár kisebb sebet szereztem, de nem nagyon komolyak. Fogytán az erőm és az övé is, bár tudtam bármikor felbukkanhat Dream is. Egy gyors mozdulattal a földön heverő késem felé ugrottam, de a srác számított rá és sikeresen csapást mért a lábamra. Éreztem ahogyan a penge belemélyed a végtagomba, aztán a földre rogyok. Egyenesen a bal vádlimba állt, én pedig ledermedtem. Fájdalmasan összeszorítottam a szememet. Kisebb vér tócsa keletkezett a lábam körül, még látni is rossz volt. Nem, össze kell szednem magam!
Megint fölhangzott Sap gúnyos nevetése:
- Mindjárt ideérnek! Nincs sok hátra!
Vajon ezt mire értette? A karom nyújtottam a kis éles fegyverért, de hiába, mert a fiú már elkapta előlem és odébb rúgta. Helyette rámarkolt a továbbra is belőlem kiálló kardra és mielőtt bármit csinálhattam volna, fogta és csavart rajta egyet. A torkomból kínzó ordítás tört elő. Hogy teheti ezt? Nem, még ez sem állíthat meg! Remegő kezekkel megpróbáltam feltámaszkodni. Ezt látva, a fiú kirántotta belőlem a fegyvert, mire felszisszentem. Már szinte megkönnyebbültem, remegő térdekkel álltam talpra és csak egy suhintást láttam. Reflexből elényúltam, különben az arcomat találja el. Megállítottam, de a puszta kezemmel. Egyenesen belemarkoltam a karba. Éreztem, hogy megtelik a szemem könnyekkel, a penge könnyűszerrel metszette fel a bőrt a tenyeremen. Vörös vérem folyni kezett, éreztem, hogy végigfut az alkaromon és a könyökömnél a földre hull. Fájdalmas arccal néztem Sapra, aki csak keményen tartotta a fegyvert. Csupán egy pillanatra, megdöbbenés futott át az arcán. Elkapta a karodt és a markolatával a fejemre ütött. Ha akartam volna se tudtam mit csinálni, a kezeim használhattlanok, az egyik lábam is, félrelépni sem tudtam volna. Egy picit elhajoltam, ami arra volt jó, hogy csupán egy ütést éreztem és elterültem a földön. Azt kivédtem, hogy úgy üssön meg, hogy menten elájulok, de nem tudom meddig bírom még nyitva tartani a szemem. Nem tudom mennyi ideig feküdtem a földön. A vöröses tócsa egyre csak nagyobb lett körülöttem.  Az iszonyú fájdalom, csak egyre rosszabb lett, már az eszméletvesztés határán voltam, amikor váratlan fordulat történt. A srác mintha, mégse lenne tepjesen menthetetlen. Némi érzést táplált felém, talán aggódik?
- Hé, nehogy meghalj itt nekem!- Üvöltötte Sap és leguggolt mellém.- Hallod?!
Ránézett a földön égtelenkedő vöröses piros pacára majd óvatosan megbökte a vállam az ujjával.
- Nyugodj meg, nem most terveztem elmenni!- Suttogtam, mert már csak erre volt erőm.- De ha mégis, üzenem a régi srácnak, akibe szerelemes voltam, hogy tényleg nagyon sajnálom! Ne adja fel a küzdelmet, tudom, hogy még valahol ott van az az ember akit én keresek. Szeretlek Sap!
Nagy erőfeszítések közepette feleltem a fejem, majd a jobb kezem. Gyengéden végigsimítottam a kezem az arcán, ujjaim vörös nyomot hagytak rajta. Láttam a fiú szemeiben a megbánást és a reményt. Hogy küzd saját maga ellen. Egy könnycsepp is legördült arcán, nekem elfogyott az erőm és lehunytam a szemem, de ekkor meghallottam Dream hangját;
- Sapnap! Te IDIÓTA! Mit nem értettél azon, hogy hagyd életben?!
A fiú gyorsan felugrott melőlem és letörölte a könycseppet a szeméből.
- Még élek.- Jelentettem ki és kinyitottam szemem. Elszörnyedve néztem körül Dream katonáin, amikor megláttam Techno-t, aki egyből a segítségemre sietett, majd letérdepelt mellém. Nem tudom pontosan, mit keres Dream oldalán, de vannak tippeim. Abban viszont biztos vagyok, hogy nagyon nyomós oka van rá és én bízok benne.
- Hogy vagy?- Tette fel ezt az ostoba kérdést csupa aggodalommal a hangjában.
- Csak nézz rám! Szerintem jobban járnék vele ha itt és most megölnél.- Motyogtam a barátomnak, majd egy apró mosolyt küldtem felé. Ő viszont nem viszonozta, mérgesen méregetett engem. Tudom, hogy nem rám haragszik, hanem rájuk. - Nem lesz baj! - tettem még hozzá, de ezt csak ő  hallhatta. Erre nem is reagálva, felállt mellőlem és egyenesen Dream elé állt.
- Arról volt szó, hogy a családomnak nem esik bántódása! - emelte föl dühösen a hangját. Jajj, csak ne most veszítsd el a fejedet Techno! Dream alattomos hangon válaszolt.
- Pontosan! A családodnak semmi baja nem lesz. De ő csak egy kis szálka a körmöm alatt, akit már olyan régen el kellett volna tüntetnem. Mindig megúsztad, de mostmár itt vagyok! - intézte az utolsó mondatot nekem. Egy lenéző fintor jelent meg arcomon.
- De ő is a családom része! - tiltakozott Techno, nekem pedig rettentő jól estek a szavai. Most szívesen megölelném, noha én nem vagyok egy bújós fajta.
- Sajnálom, ezt nem mondtad. Az üzlet már megköttetett, nincsen variálás! Ha tovább reklamálsz, még a végén meggondolom magam! - színlelt egyfajta sértődöttséget a maszkos démon.
- Akkor legalább ígérd meg, hogy nem lesz baja! - sziszegte a fogai között Techno.
- Persze, persze, nem fog neki fájni! - legyintett flegmán Dream. Ez volt a halálos ítéletem. Techno sem hitte el, de mit tudott volna csinálni? Egyedül csak reménykedni.
Még utoljára ránéztem Sap-re, a tekintetünk pont találkozott, majd egy halvány mosolyt villantottam rá, de nem viszonozta, sőt elfordult inkább. Lehunytam a szemem és még mielőtt elájultam volna, hallottam Dream hangját:
- Szép munka Sapnap, nem véletlenül vagy a jobb kezem! Jó döntést hoztál! Sőt te vagy a nap hőse!