After the Great War of Dream SMP (Befejezetlen)

16. rész

*Technoblade*

Hihetetlen gyorsasággal szaladnak a hetek. Én az időm nagyrészét nyomozgatással töltöm. Mostanában túlságosan nagy a csend Dream körül. Nekem ez nagyon nem tetszik, valami készülődik a háttérben, megint, de senki sem tud róla semmit. Bár vannak akik szerint egy újabb háború kirobbantására készül, mint ahogy én is gondoltam eddig, még mások szerint ő a legártatlanabb és a legtökéletesebb ember a világon. Illetve ha már nyomozás, próbálok utánanézni dolgoknak Schlatt-el kapcsolatban, de eddig sajnos minden vonal vakvágány volt. Christal-lal is már rég beszéltünk, túlságosan el van foglalva a bizniszével. Most, hogy ő a vezető, rengeteget dolgozik. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi irodai munkával jár ez az egész. Vett a gazdagok negyedében egy házat, úgyhogy legnagyobb bánatomra már nem lakik nálunk. A többieket is kerülöm mostanság, korán elmegyek itthonról és csak későn érek haza. A mai nap sem lesz más, keményen nyomozok, meg szokás szerint elmegyek futni is.

Az ébresztőm kellemetlen zaja riaszt fel egy álom kellős közepéből. 5 óra harminc van, de már a nap elkezdi munkáját az ég aljában, a meleg sugarak megérintik a tájat. Nyújtóztam egy nagyot, majd felkelek és odalépek az ablakhoz, hogy kinézzek. Pár percig álldogáltam  magam elé bámulva, utána elkezdtem készülődni. Elvégeztem a reggeli rutinjaimat, aztán szokásosan futással kezdem a napot.
Amikor kilépek a ház ajtaján a kegyetlen hideg járja át az egész testemet, de igazából nem zavart, sőt most különösen jól esett. Ma 6km-t fogok futni és inkább a külváros mentén haladok, mert nem árt az elővigyázatosság. Nem kell mindenkinek látnia futás közben. A központtól távolabb kihaltak az utcák, ez nem újdonság. Végig néma csendben futottam, csak a légzésemre figyeltem, kizártam az egész külvilágot. Hallottam a szívverésem, éreztem minden egyes izmomat, ahogy megfeszül, majd elernyed és ezt újra meg újra a röpke ötven perc alatt.
Miután végeztem, hazamentem, lezuhanyoztam és az átlagosnál egy kicsit hivatalosabbat ruhát vettem fel. Ma elhtároztam, meglátogatom Dreamet. Nem tudom mit fog reagálni, de szeretnék vele beszélni, bár úgy se fog semmit sem mondani, amire kíváncsi vagyok, egy próbát megér. Illetve ha már a gazdagok negyedében járok, benézek Christal-hoz.
Az ő háza a többinél kicsit kisebb, de ugyan olyan szép és dizájnos mint a többi. A bejárat előtt hezitálás nélkül csengetek, majd  fél perc múlva már meg is jelenik az ajtóban a lány. Arca kissé fáradt, szemei kialvatlanok, ugyanakkor az a kedves mosoly, ami akkor jelenik meg rajta, amikor meglát, ismét feltűnt az arcán. Nekem is felfelé görbült a szám, ahogy megpillantottam őt. Annyira örülök, hogy így tisztázódott a helyzetünk.
- Ó, Techno milyen rég láttalak!- mondja és kinyitja a kaput.- Fáradj beljebb!
Először körbevezetett a házban. Nagyon jó kis otthona lett, van 2 hálószoba, egy dolgozószoba, egy nappali, egy konyha, egy fürdő és egy kis raktár is.
Végül a nappaliban ültünk le beszélgetni.
- Látom lecserélted a piát teára.- Jegyeztem meg gúnyos hangon, a nagy bögre italt nézve, de ő figyelmen kívül hagyta.
- Te kiöltöztél? Nocsak, talán randid lesz?- a hanglejtéséből nem tudtam eldönteni, meglepődött vagy inkább zavart. Talán inkább mindkettő. Ha randim is lenne, ilyen nehéz volna elhinni?
- Hát, nem igazán. Meglátogatom egy régi ismerősömet. - az ismerős szót csupa gyűlölettel préseltem ki a számon, szinte csöpögött a gúnytól, de látszólag a lány nem vette észre. Vagy inkább nem is figyelt rá. A telefonjára nézett és hirtelen feszült lett.
- Kérsz valamit?- Kérdezi, mert látja, hogy ezt én is észrevettem.
- Köszi nem, tényleg nem akarok zavarni...
- Ugyan már! Szerinted behívtalak volna ha nem érnék rá?- Felállt és egy másik csésze teával tér vissza, majd leteszi elém az asztalra.
- Na és hogy megy a munka?- teszem fel neki a kérdést, de tudom, hogy minden remekül halad. Hisz csak jól mehet egy olyan biznisz, aminek ő a vezetője.
- Hát... Vevő egy csomó lenne, de drasztikusan csökkent a beszállítók által hozott mennyiség. Muszáj volt ezt a lépést megtennünk, nem akarunk kockáztatni...
Megint a telefonja képernyőjére pillantott, majd sóhajtott egyet.
- Vársz valakit? - kérdeztem meg végül.
- Nem! Nekem is találkozóm lesz, de mit is mondtál kihez mész?
Tereli a témát úgyhogy ennek nem lesz jó vége. Valami rossz előérzetem van. Mit akar már megint csinálni?
Kérdő tekintettel nézett rám. Nem akarok neki hazudni, ez alól a kérdés alól én nem bújhatok ki.
- Az ismerős akit meg akarok látogatni az...- Kis szünetet tartottam, de továbbra is határozottan Christal szemébe néztem. - Dream.
Láttam ahogy elsápad a lány, mostmár falfehér arccal ült előttem.
- Minden rendben?- Kérdeztem, mert kezdett aggasztani az állapota. Talán mégis rossz ötlet volt elmondani neki. Igazából még sosem beszéltünk róla. Hirtelen eltűnt a barátságos Christal és előlépett a dühös énje.
- Rendben?!- Emeli föl a hangját.- Nem akarom ezt a nevet soha többé meghallani! Pár napja világosodtam meg, hogy egy idióta voltam, mert magamat okoltam Schlatt halála és minden más miatt! Pedig mindenért ő a hibás! Majdnem elveszítettem mindent és mindenkit miatta! Egyáltalán miért akarsz odamenni hozzá? Ember, az egy elmebeteg! Hát nem érted? - egy pillanat szünetet tartott, az arcizmai ellazultak és bánatos szemekkel nézett rám. Kissé elhalkult és úgy folytatta. - Féltelek téged, Techno. Te vagy az egyetlen ember akihez igazán közel érzem magam és ha odamész ahhoz a gyilkoshoz... Nem akarlak téged is elveszíteni! Többé már nem akarok senkit elveszíteni!
Bevallom, meglepődtem. Oké, a lányoknál normális az ilyen hangulatingadozás, de valóban ezért lett hirtelen ilyen ideges? Félt engem...
- Christal, nem lesz semmi bajom, oké? - térdeltem le elé és a kezeit az enyémek közé fogtam, közben a szemébe néztem.
- Biztos?
- Igen, bízz bennem. Tudok magamra vigyázni!
- Az nem kétség! - nevetett fel, mire én is elmosolyodtam.
- Ne félj, minden rendben lesz.
Nem szólt semmit, mélyen a szemembe nézett és egy aprót bólintott. Felálltam, de közben a lány kezét még mindig tartottam. Aztán lassan elengedtem, mire ő utána kapott és biztatás képen megszorította, majd egy halvány mosoly jelent meg az arcán. Próbáltam a lehető legmagabiztosabban nézni rá, hogy végre elhiggye, tényleg nem lesz baj. Végül elengedte a kezem én pedig hátat fordítva neki elhagytam a házat.
Tényleg félt engem és ez nagyon jól esik! Aggódik értem és nem szeretném, ha megint fájdalmat kellene éreznie, ha bajom lesz. Ezért duplán oda fogok figyelni mindenre. Egyenesen besétálok az oroszlán barlangjába, senki sem mondta, hogy ez veszélytelen. De én már régóta, rettentő régóta ismerem a Veszélyt kívülről belülről. Nekem aztán nem tud újat mutatni.
Észre sem vettem, de már abban a bizonyos utcában járok. Nem igazán voltam még itt, csak egyszer elhaladtam előtte. Rájöttem, hogy nagyon rég beszéltünk már, túlságosan is. Régen a mi kapcsolatunk, hogy is mondjam, jobb volt. Nem azt mondom, hogy öri barik voltunk Dreammel, de segítettem neki, nem is egyszer és akkor úgy tűnt mégis megférünk egymás mellett. Azonban azóta változtam, ő is, a helyzet is. Már nem állok többet az oldalára, így is mindig mi lett a vége...
Bekopogtattam, de nem jött válasz, megpróbáltam újra, még mindig semmi. Már az járt a fejemben, hogy elmegyek, amikor hirtelen az ajtó kinyílt. Sapnap állt az ajtóban ijedt tekintettel:
- Technoblade? Mit keresel itt?
- Nyugodj meg, nem hozzád jöttem.- Vetettem neki oda és elléptem mellette. Nem hívott be, de nem érdekel, behívtam saját magamat. Valamit motyogott az orra alatt, de nem értettem, talán jobb is. A nappali felé intett, ahol rögtön megláttam őt. A szokásos zöld pulcsija volt rajta egy sima fekete farmerral. A telefonjával szórakozott és amikor meglátott egy széles vigyor jelent meg arcán. Most nem volt rajta a maszk, az egyik polcon pihent a megviselt álarc.
- Üdv barátom! Rég láttalak, a múltkori kis akciótok során, sajnos elkerültük egymást.
- Hát, igen...- Mondtam halkan, közben helyet foglaltam vele szemben. Ő intett Sapnap-nak, hogy hagyjon minket kettesben. A srác kiment és hallottam a bejárati ajtó csapódását, aztán Dream folytatta.
- Bevallom, először meglepődtem, hogy itt látlak. Majd eszembe jutott a kis drogdíler barátod. Valahova a környékre költözött, ugye?
- Akkor, ezek szerint rossz a hírszerzésed!- Vágtam rá, mert nem találhatja meg ilyen könnyen ha rajtam múlik.
- Ők sosem tévednek. Amúgy, minek köszönhetem a látogatásodat?
- Csak úgy nem jöhetek egy régi jó barátomhoz beszélgetni?
- Ó, szóval beszélgetni, hogy innen fúj a szél. Mit szeretnél hallani? Sok mindent tudok mindenről, mindenkiről.
- És magadról, mennyit tudsz? Érdekes dolgokat mondanak az emberek rólad.
- Hát persze, a pletykák. Melyiket hallottad?
- A lehető legtöbbet, a megszállott rajongóktól az utálkozókig, de ha te csak pletykának hívod, akkor mi az igazság?
- Hallottál már a két isten történetéről?
- Nem igazán, de szívesen meghallgatnám.
- Minden a kezdetekben történt. Mint minden világnak, ennek is megvan a maga istene. De ez egy különleges kivétel, mert ezt a világot két testvér őrizte, Foolish és DreamXD. Már szinte időtlen idők óta uralkodtak és védelmezték a világunkat együtt, harmóniában, mikor is ez a béke véget ért. A két testvér egymás ellen fordult, ugyanis szerelmesek lettek. Szerelmesek lettek egy halandó lányba. A legszebb teremtés a világon, akit valaha a hátán hordott a világ. Gyönyörű világosbarna haj, mesés szürkéskék szem és a legszebb mosoly. Mind a két testvér oda volt érte, harcoltak a kegyeiért és egyre inkább eltávolodtak egymástól és a testvéri szeretet lassan a múltba veszett. Márcsak a potenciált látták egymásban, teljesen elvakultak a szerelem miatt. DreamXD azt hitte fölényben van, de csalódnia kellett. Elbízta magát, a hosszas huzavona után a lány az öccsét választotta. Amikor szembesült vele, hogy ő vesztett, mérhetetlen haragra gerjedt. Nem bírta elfogadni, hogy nem övé lett a lány és kihívta a testvérét egy párbajra, hogy mindörökre véget vessenek ennek. DreamXD volt az idősebb és a hatalma is nagyobb volt, Foolish mégis belement a harcba, mégha tudta is ezt. A tét nem csak a lány volt, az őrült gyűlölet ahhoz vezetett, hogy mindent ebbe a párbajba tettek. Aki veszít, nem lehet többé isten, elveszíti a lányt, a versenyt és mindent. Foolish szerette a lányt és nem akarta elveszíteni, inkább elfogadta a kihívást és bízott benne, hogy mégis sikerülhet neki. A lány akármennyire is próbálkozott, nem tudta lebeszélni szerelmét és a két isten összecsapott. Rettenetes harc volt, a két isten nem bírt egymással. DreamXD a gyűlöletből és a győzelmi vágyból merített erőt, Foolisht pedig a szerelem és a kitartás segítette. De ez kevésnek bizonyult. DreamXD fölénybe került és végül sikerült térdre kényszerítenie testvérét. Foolish vesztett, DreamXD pedig elszipolyozta az erejét. Ha minden erőtől megfosztja, Foolish meghal, pont ahogy az alkuban volt. Mindent vagy semmit. Azonban váratlanul felbukkant a lány és a két testvér közé állt. A saját testével védte Foolisht, akinek immár fele annyi ereje maradt csupán. A lány azonban mégiscsak egy halandó volt és DreamXD ereje pillanatok alatt elpusztította. Elszívta minden életerejét és a lány félholtan esett össze. Mind a ketten rémülten lemerevedtek, DreamXD odarohant a lányhoz. Foolish szintén a földön hevert, alig volt ereje. Szomorúan nézte a lányt, mire ő résnyire kinyitotta a szemét és egyenesen a fiúra nézett. Pillái fáradtan rebegtek és csak annyit suttogott: "Fuss!", aztán lehunyta szemét és örök álomba merült. Foolish összetört szívvel teljesítette szerelme utolsó akaratát, gyengén és megtörten menekült el testvérétől. Az emberekhez fordult segítségért, akik megállították DreamXDt. Egy rituáléval megfosztották minden erejétől amit egy úrnába zártak és halandóvá tették. Mai napig nem tudja senki hova rejtették, vagy hogyan kell onnan kiengedni azt a hatalmas erőt... Ennyi megfelel?
- Nem tudom. Miért kapcsolódik ez a pletykákhoz?- Most már kezdett nagyon érdekelni hova akar kijukadni.
- Majd idővel rájössz. Esetleg van még valami amit hallani akarsz?
- Sok dolgot szeretnék még megtudni.
- De nem ma!- Vágott a szavamba.- A tanács újra összeül és kitalál egy tervet hogyan kapjuk el Christalt. Igazán segíthetnél, mert te eléggé jól ismered.
- Ebben ne is reménykedj!
- Ez esetben van más megoldás is. Milyen kár lenne ha véletlenül felrobbanna a gyűlés terme, mondjuk amikor a tanácskozás zajlik.
- Nem tennéd meg!
- Kipróbáljuk? Én szívesen megteszem, de ha el akarod kerülni csak annyi a dolgod, hogy eljössz velem és segítesz.
- Rendben. De akkor senki nem hal meg a tanácsból! - Alapból nem érdekelne a tanács, ha nem lenne ott Phil, Wilbur és Fundy. Ők a családom és ha bármi történne velük miattam, nem bocsátanám meg magamnak.
Dream felállt és a kezét nyújtotta felém, megfogtam, majd diadalittasan kijelentette:
- Ez meglett beszélve!
Felkapta a maszkját a polcról, aztán elindultunk. Útközben végig hallgattunk, vagyis én gondolkoztam, hogyan lehetne kivitelezni a feladatomat, hogy mindenkinek jó legyen. SEHOGY! Nem tudok egyszerre mindenkit megmenteni és utállom ezért magam.