After the Great War of Dream SMP (Befejezetlen)

12. rész

*Technoblade*

A lány érzései olyan hullámozóak, sosem tudom eldönteni mit akarhat. De ezt az időt  is ki kell használnom, amég meg nem gondolja magát. Ugyan az ölelést nem viszonozza, de tudom, hogy nem bánja és erre van szüksége. Egy barátra, akiben megbízhat. Schlatt-et talán elveszítette, de én mindig itt leszek neki, mégha én máshogy is tekintek rá, mint szimplán egy barát. Nem hagyhatom cserben.
Remélem már nem haragszik annyira, nagyon megbántam amit mondtam neki. Túl lőttem a célon, sokadjára is. Még mindig csak ültünk az ágyon és nem engedtem szoros ölelésemből. Bárcsak örökké ülhettünk volna, így a gondokkal nem foglalkozva. Aztán hogy ne legyen kellemetlen a helyzet, végül kénytelen voltam elengedni. Lassan kibontakoztunk az ölelésből és immár megint ugyan ott tartottunk: néma csöndben ücsörögtünk egymás mellett. Felmerült bennem egy kérdés, amire szerettem volna választ kapni:
- Na, és akkor hol folytatjuk?
A lány pár pillanatig elgondolkodott, mielőtt válaszolt.
- Nem tudom. Egyetlen ötletem volt, idejönni, de nem tudom hol kereshetnénk most. Semmit sem találtunk, de nem akarom elengedni Schlattet ilyen könnyen. Az valahogy nem lenne helyes, ő sem mondott soha le rólam és nem ilyen halált érdemelne. Aztán ha mégis bele kell gondolnom, hogy már nincs többé... De azt is tudom, biztos nem akarna ilyen szomorúnak látni engem. Fel kellene adnom, túllépnem és boldogan élnem tovább, mintha mi sem történt volna. Schlatt is ezt akarná.- Szomorrúan csüggesztette fejét a földnek.
- Nem, nincs vége, biztos találunk valami másik utat.- Próbáltam lelkesíteni látszólag hiába. - Ott van a biznisze, azt se lehet csak úgy otthagyni.
- Akkor összehívom a partnereket és kiszállok belőle. Én nem tudom elvezetni egyedül.- Hangja egyre szomorúbb lett és láttam, hogy az utolsó reményszikra is kialszik benne.
- Ki mondta, hogy egyedül kell végig csinálnod? Ne add fel ilyen könnyen, és emlékezz rá, hogy én végig melletted leszek. Segítek mindenben, ha kell.- Talán még van esély! Christal hálás mosollyal az arcán nézett fel rám. Felkeltettem az érdeklődését, talán jó úton haldok, Phill most büszke lenne rám. Ő az a tipikus motiváló ember, aki nem adja fel amég reményt nem lobbant újra az emberben.
- Oké, talán megpróbálhatom. De a partnereket akkor is tájékoztatni kell Schlatt...- Elhalkult és nem fejezte be a mondatát, de értettem, mire céloz.
- Gyere, menjünk haza.- Felálltam, aztán a kezemet nyújtottam a lánynak. Elfogadta, lassan felállt és elhagytuk a szobát. Egy percig sem hezitáltam, kimentünk a házból vissza se nézve rá.

Fél órával később, a házunk előtt álltunk, amikor beléptünk Phillt, Wilburt, Tommyt és Tubbot láttuk a kanapén ülni egymás mellett. Nem tűntek valami boldognak.
- Mi történt?- Kérdeztem ijedten.
- Nem tudtam semmit tenni!- Emelte fel a hangját Will. Még sosem hallottam ilyen hanglejtéssel beszélni.
- De mit?- Izgatta Christal is fel magát és leült az egyik kis fotelba, én pedig követtem.
- Hát, kezdjük ott, hogy összehívták a tanácsot. Én és Phill így elindultunk oda, gondolván, biztos csak valami hülyeség miatt gyűlünk össze megint. Plusz be akartam avatni a tanácsot a történésekbe, főleg a Tommyval kapcsolatos ügyek miatt. Gondoltam valamit csak tudunk tenni az érdekében! Amikor beértünk a terembe megláttam Fundyt, ezért mellette foglaltunk helyet Phillel. Beszélgettem vele amég el nem kezdődött az ülés és elmondta, hogy milyen bátrak voltunk Tommy kiszabadításakor. Mint szokásosan most is Sapnap nyitotta meg a gyűlést és természetesen mindenki jelen volt. Az összes tanácstag, Dream, Sapnap, Karl, Phil, Bad, Punz, Ranboo, Fundy  Dream kért felszólalási engedélyt, amit meg is kapott és sajnálkozva elkezdte mondani:
- Kedves tanácstagok! Tudom csalódást okoztam mindenki számára, hiszen megszökött a fontos foglyunk. Én feleltem érte és elrontottam, de engedjétek meg, hogy helyrehozzam a hibámat. Minden erőmmel azon leszek, hogy megtaláljam és újra elfogjam.
Egy kis szünetet tartott majd hirtelen hangja komolyra fordult.
- Ezért szeretném kérvényeznitetni Tommyinnit rangfosztását és eltávolítását a tanácsból, gondojatok csak bele! Valahol a világban császkál, úgy hogy mindenhova bemehet és azt tehet amit akar, mert tanácstag. Továbbá azt se tudjuk mikor lép át egy porton vagy, éppenséggel nincs benne nyakig egy újabb drogbizniszben.
Én hirtelen felugrottam a székemből és Dream felé kiáltottam a karom magasan az égre emelve:
- Tiltakozom! Nincs rá bizonyíték, hogy újra benne lenne bármiben is!
- Na és honnan tudjuk, hogy te nem csak neki segítesz? Meg, akkor is a kisöcsédről van szó, te csak az igazságtól véded! De egyszer neki is meg kell tudnia, mi is az valójában.- Sikeresen Bad-et is maga mellé állította, immár Dream-nek igazat adva.
Most már Phill se bírta tovább tétlenül nézni és ő is beleszólt:
- Azt tudnám, hogyha valamibe megint belkeveredne, minden lépéséről tudok, és csak szólok, nem csinált semmit!
A többiek felé fordult és úgy folytatta.
- Itt most olyan állításokkal próbál Dream vádolni valakit, amit ő maga talált ki. Vegyétek észre ez egy újabb csabda mindenki számára.
Punz is megszólalt:
- Ó tényleg? Honnan tudjuk, hogy ezt nem a ti tervetek. Dream megváltozott, ahogyan a világ is neki köszönhetően. Márpedig igaza van, aki bűnt követ el vállalja a következményeket!
- Oké, nyugodjon meg mindenki! - Mondta Sapnap elég hangosan ahhoz, hogy a háborgó morajlás a tagok között megszűnjön.- Tegye fel az a kezét aki szerint Tommyinnit-nek mennie kell.
Dream egyből feltette majd követte BadBoyHalo, Punz, Karl. Dream egy parancsoló pillantást vetett Ranboo-ra, aki ettől vonakodva ugyan, de felnyújtotta a kezét.
- Akkor meg lett szavazva. Ki lesz tiltva, mivel én tartózkodok.
Elővett egy papírt és elkezdett rá valamit írni, majd közben folytatta:
- Ettől a perctől kezdve Tommyinnit nem tanácstag, megvonjuk a rangját is tőle és keresést adunk ki rá. Ezzel a gyűlést hivatalosan is lezárom.
Mindenkinek alá kellett írnia a papírt a döntésről.  Dream vigyorgó képet vágva megjegyezte nekem, hogy senki más ne hallja, hogy semmi esélyünk nem volt. Ígyhát szomorúan és mérgesen hazakullogtunk és elmeséltük Tommy-nak, Tubbo-nak, majd most nektek is.
- Ja, de hol voltatok?- Szakította félbe Phill Wilburt.
- Csak sétálni voltunk egyet.- Hazudtam, mert tudtam, Christal nem akarja elmondani a többieknek a kis magánakciót. Bizalmasan egymásra pillantottunk, mintha minden rendben lenne. A többiek furcsán néztek ránk, de nem foglalkoztam vele. Aztán egy pár perc csend után, Christal csak úgy felpattant a fotelből és elindult föl az emeletre. Mihelyst hallottuk, hogy bezárta maga mögött az ajtót, a fiúk kérdésekkel árasztottak el.
- Mit csináltatok?- Kérdezte Tubbo.
- Mi van köztetek?- Hangzott el Wil-től.
- Hova vitt?- szállt be Tommy is.
Egyikőjük kérdésére sem válaszoltam, sőt rájuk sem néztem, mintha meg sem hallottam volna. Phill meg csak komoly tekintettel nézett rám, ami tudtam mit jelent. Szeretne velem négyszemközt beszélni, ezért felálltam és a szobám felé vettem az irányt, és ő követett. A többiek immár néma csendben bámultak utánunk.
Amikor felértünk a szobám elé, a kezem a kilincsre tettem, de hezitáltam. Aztán nagy nehezen lenyomtam és kinyílt az ajtó. Én az ágyamra ültem, Phill pedig velem szemben, a falnak támasztotta a hátát és keresztbe fonta maga előtt a karjait. Rám nézett olyan "Mondj el mindent" tekintettel, de én meg se mukkantam.
- Na jó! Tudni akarom mi történt! Látod, hogy ha egy kicsit nem figyelek valamelyikőtökre, borzasztó hibát követ el.- Szünetet tartott, sóhajtott egyet, majd folytatta.- Csak nézz Tommy-ra, tudom, hogy az én hibám, mert elhanyagoltam őt, de nem számítottam ilyen dolgokra. És ha jól tudom te is benne voltál! Pont te! Te vagy a legnagyobb, lehetett volna egy kis eszed és lebeszéled. Nem nézem jó szemmel a lánnyal töltött idődet! Kiszámíthatatlan, veszélyes, már az is nagy kockázat, hogy nálunk lakik! De nem fogom kitenni az utcára, mert most vesztett el valaki számára fontos személyt, nincs hol laknia és segített megmenteni Tommyt. Csak is kizárólag ezért! És te tudsz rajta segíteni! Legalábbis én így hiszem!
A hangja ingerült volt és inkább átváltott egyfajta kiabálasba. Csak hogy boldog legyen válaszoltam:
- Oké, megértettem. Nyugodj meg nem csináltunk semmi olyat.
Felhúzta a szemöldökét és furcsa grimaszt vágva rámnézett.
- Miért? Mást igen?
- Nem! Nem! Szó sincs róla.-próbáltam mentegetőzni.
- Na jó, most hagylak kicsit, hogy gondolkodj.- Mondta majd felállt, de mielőtt kiment még visszafordult.- Vigyázz vele és rá, Techno!
- Hidd el, fogok!- Vágtam rá. Azt hiszi nem ezt csináltam eddig is? Vigyáztam rá és fogok is ezután is. Miután meggyőződtem arról, Phill nincs a közelben, átkopogtattam Christalhoz.
Nem jött válasz, ezért benyitottam, majd beléptem az ajtón. Aztán rögtön el is fordultam, mert őt pillantottam meg éppen öltözni. Eléggé kínos volt:
- Úú... Nagyon sajnálom!
- Ahh! Ugyan! Semmi gond!- Válaszolat kedvesen. Megvártam ameddig felvesz egy pólót, de az a pár pillanat elég volt, hogy az agyamba véssem. Gyönyörű volt, csak egy topot és rövidnadrágot viselt. Finom vonásai és törékeny testalkata nagyon félrevezető! Ez a lány mindenkit megtéveszt!
- Akkor mi is lesz a következő lépés?- Visszafordultam és gyorsan témát váltottam, mert még mindig nagyon  kínosan éreztem magam.
- A partnerekkel kell beszélni, de nem hiszem, hogy ma. Még ráér és ki kell találnunk mit és hogy mondjuk el nekik. Még van egy kis elintézni valóm.- Az asztaláról felvett egy összehajtogatott lapot, majd eltette a zsebébe.
- Elkisérhetlek? Tudod, most nem vagy biztonságban egyedül.- Indokoltam ezzel.
- Kösz, én is meg tudom védeni magam! Nem kell egy őr. Mindent hallottam, amit Phill mondott. Megértem.- Ide lépett hozzám, nagyon közel, majd a fülembe suttogta.- De nem érdekel. Én a magam ura vagyok!
Talán itt az idő? Éreztem a lehelletét ahogy a bőrömet csiklandozza. Amire vágytam, egészen idáig. De mi van ha ellök? Nem érdekel csak... Fenébe!
Ellépett mellettem és elment. Túl sokat gondolkoztam, cselekednem kellett volna! Egy idióta vagyok! Csak álltam egyhelyben 10 percen keresztül és mondogattam magamnak: Te idióta! Idióta! Idióta! Idióta! Idióta! Idióta! Idióta!
Aztán lementem a konyhába. A tévé szólt, Phill egy újságot olvasott, Wilbur fejhalgatóval zenét hallgatott, Tommy és Tubbo a telefonjukon játszottak. Így az egész egy átlagos pihenős napnak tűnik. Apánk felnézett az olvasásból, aztán megkérdezte:
- Nem csatlakozol?
Miután kivettem a hűtőből egy doboz sört, rávágtam:
- Biztos, hogy nem!
- Összevesztél Christallal? Mert most lépett le csak úgy EGYEDÜL?- Hangsúlyoztta ki az utoló szót.
- Nem!- Ennyit mondtam majd felmentem a szobámba és a délután további részét ott töltöttem, a saját kis magányomban.