After the Great War of Dream SMP (Befejezetlen)

14. rész

*Technoblade*

A kanpén ébredtem, Tommy meg az ölemben feküdt. Ezt még fokozta az is, hogy Phill nekemdűlve aludt. Hogyan kerülhettem ebbe a kényelmetlen pozícióba? A nyakam, hátam kezem, lábam olyan szinten el voltak zsibbadva, alig éreztem őket. Nem tudtam mennyi az idő, de már Wil és Christal is fent volt. Bár ők korán kelők, mégis úgy éreztem  már éppen ideje felkelni. Egy mozdulattal lelöktem Tommy-t magamról, amire felriadt egy hangos sikítás kíséretében, ezáltal mindenkit felkeltett. A srác egy mérges pillantást vetett rám majd felállt.
- Nem lehetett volna finomabban?!- Förmedt rám.
- Talán máskor nem rajtam kellene aludnod!- Vágtam rá, mert nehogy már ezt is szó nélkül hagyjam.
- Nektek is jó reggelt fiúk! Ne kezdjétek már a napot veszekedéssel.- Próbálta oldani a köztünk lévő feszültséget apánk.- Azt mondják balszerencse a hétvégét zsörtölődéssel kezdeni.
- És ezt mégis ki mondta neked?- Kérdezett egyből vissza kisöcsém.
- Hát én mondom!
Kissé felnevettem, mert tetszett ez a húzása. Tommy megint gonosz pillantásokat vetett rám, ezért abbahagytam a kuncogást. Komoly fejet vágtam és odaléptem hozzá, majd a kezem a vállára tettem.
- Sajnálom. - Nyögtem ki nehézkesen, nem az én stílusom a bocsánatkérés.
Mosoly jelent meg az arcán, mert ő is tudta nehezemre esik ezt kimomdani. Azt hiszem ezzel meg is bocsájtott, aztán hátat fordított nekem, majd bement a szobájába, Tubbo követte. Én is felmentem a szobámba rendberakni magam. Éppen a ruhás szekrényemben kotorásztam amikor megpillantottam régi öltözékemet, egy válfára akasztva. Legfölülre  a vérvörös köpenyem volt akasztva, aminek fehér vastag prém díszíti a nyaki részét. Alatta egy átlagos fehér ing és egy fekete nadrág. Ezek láttán elő törtek az emlékeim, mi minden szörnyűséget tettem! Ma már csak így tudok rájuk visszaemlékezni! Rettenetes ember voltam, de egyszerűen a hangok folyton zaklattak, éjjel, nappal! Még manapság is, szoktam őket hallani, ha egyedül vagyok és a kínzó magányra gondolnok! Hallom, most is beszélnek hozzám! Ugyanazokat a szörnyűségeket akarják, de nem fogom hagyni magam... Nem, egyszerűen nem lehet!
Ökölbe szorítottam a kezem, és elkezdtem hátrálni. A sarokba ütköztem, majd leültem ott, aztán a térdemre hajtva a fejem, azt hajtogattam magamnak: Nincsen semmi gond! Rendben leszek, mint egy átlagos ember! Mert az vagyok!!!
Szerencsémre Christal lépett be az ajtón, megmentett az egyedüllét kínzó csöndjétől. Odasietett hozzám és leguggolt mellém. A vállamra tette a kezét, ami kissé megnyugtatott. Felnéztem rá, ami örömmel töltött el, most is gyönyörű volt, mint mindig. Haját szokatlanul kontyba fogta, de nagyon jól állt neki. Egy egyszerű fehér v kivágású inget viselt, rajta fekete blézer és térd alá érő szoknya.
- Jól vagy?- Kérdezte rémülten.
Bólintottam, majd amikor láttam, hogy ettől egy cseppet sem lett boldogabb, felálltam.
Szembefordítottam magammal és én is megfogtam mind a két vállát.
- Nincsen semmi bajom!- Tagoltam neki érthetően.
- Szeretném azt hinni.- Pillantott a földre, aztán már nem is találkozott tekintetünk.
- Akkor elhiheted.- Elengedtem a lányt, majd visszaléptem a szekrényemhez. Megfogadtam magamba, elégetem azt a ruhát. Új életet kezdtem, nincs joga tönkretenni a régi emlékeimmel.
Azon kaptam magam, hogy csak állok és nem csinálok semmit, magam elé bámulok. Christal még mindig itt volt mögöttem, hallottam sóhajatni egyet, aztán elindult kifelé.
- Várj!- Szóltam utána.- Akartál még valamit?
- Hagyjuk, nem fontos!- ismét a földnek lógatta fejét.
- De, az, ha bejöttél hozzám. Eléggé az lehet!- Valami kiment volna a fejemből? Megbántottam talán? Minden esetre, csak válaszoljon már!
- Csak az akartam kérdezni elkísérsz-e a gyűlésre?
- Persze! Tudod, hogy mindig melletted vagyok. Rámosolyogtam kedvesen a lányra, de ő nem viszonozta csak biccentett egyet. Nem akarom, hogy elmenjen, csak vele szeretnék lenni. Bár ezt nem tudtam megakadályozni.
- Háromkor várlak a ház előtt.- Fejezte be majd kisétált a szobámból.
Ezek után folytatódhat minden, a megszokott ütemben. Jöhet a többi szokásos reggeli teendő.
Miután végeztem ezekkel, ittam Phillel még egy kávét, Wilbur eljátszotta nekem az új dalát és kikérte a véleményem. Szerintem ez is ugyanolyan jó lett mint a többi, de tudom, ettől függetlenül még át fogja írni párszázszor, hogy ne csak jó, hanem tökéletes legyen. Majd Tommy-val és Tubbo-val pókereztem egyet, mert addig nyaggattak, amég bele nem egyeztem egy játszmába. Végülis én nyertem és a "jutalmam" az volt, hogy békén hagynak. Christal meg egész végig a szobájában gubbasztott.
Az utolsó egy órát azzal töltöttem, hogy a TV előtt ültem, valami fura állatról, aminek nem jegyeztem meg a nevét, néztem egy ilyen természettudomásnyos filmet. Annyit megjegyeztem róla, hogy a pikkelyei miatt vadásszák és most veszéjeztetett faj lett, és szeret a fákon lenni. Christal pontosan háromkor jött le a szobájából, én felpattantam a kanapéból, kinyomtam a TV-t és indulásra készen kinyitottam előtte az ajtót.
Néma csöndben haladtunk egymás mellett szokásosan, de én néha a lányra pillantottam és az arckifejezéseit tanulmányoztam. Mindig egy dolgot sugárzott, erős, magabiztos tekintet, ami egy cseppet sem inog meg, nem izgul, nem fél. Ezért a tulajdonságáért egy kicsit féltékeny is voltam. A város olyan részén jártunk ahol nem gyakran haladok el, így nem volt ismerős. Egy kis ház előtt álltunk meg, majd Christal bekopogtatott. Még a válaszra vártunk, szemügyre vettem a házat. A falak színe halvány sárga, a tető vöröses cserépből készült, látszólag van tetőtere, vagy padlása. Egy számomra ismeretlen férfi nyitott ajtót, kb 30-35 év közé sorolnám, a haja barnás szőke, szeme rubint zöld. Magasabb volt, mint én :(. A férfi egy baráti kézfogással köszöntötte Christalt, amit a lány viszonzott is. Hátrafordult felém, majd rám mutatott, de mielőtt még bármit is mondhatott volna rólam, félbeszakította a férfi.
- Igen, tudom ki ő!- Vetette oda Christalnak, majd egy kicsit óvatosan odébblökte és hozzám lépett.
- James vagyok!- Nyújtotta felém büszkén a kezét. Egy percig hezitáltam, de aztán úgy döntöttem elfogadom, határozottan, erősen markolta meg a kezem.
- Akkor gondolom nem kell bemutatkoznom.
Egy kedves mosoly jelent meg a férfi arcán, majd hátranézett Christalra.
- Bírom a srácot!- Jegyezte meg neki.
Beintett és amikor beléptem kellemes csalódás volt látni, hogy teljesen átlagosan néz ki a ház.
Zaj szűrődött a fölöttünk lévő térből, megálltam és csak hallgatóztam, de nem igazán értettem belőle sok dolgot. Christal hátulról meglökött ezért elindultam James után. Egy lépcsőn haladtunk felfelé, majd amikor felértünk egészen a tetejéig, a közlekedést csapó ajtó nehezítette meg. Lenyitotta a fickó és már el is tűnt, olyan könnyedén, gyorsan ugrott fel alig láttam. Előre engedtem Christalt, aki szintén csak felugrott és kész. Már csak én maradtam, de nekem is fel kellett mennem, a lány számít rám. Amikor sikeresen felugrottam, hirtelen mindenki tekintete rám szegeződött. Két ismerős arcot fedeztem fel a 6 közül, Quackity, meg Skeppy. Rosszallóan néztem rájuk, komolyan erre adták a fejüket? Beállnak a drogos csapat közé? Mondjuk Quackitytől nem lepődöm meg, de hogy Skeppy?
Én csak álltam ott és keményen néztem a tagokra, akik le sem vették gyanakvó szemeiket rólam. A két ismerős mintha kicsit feszengve kezdték volna érezni magukat most, hogy én is csatlakoztam a padlás partihoz. A kínos csendet Christal törte meg:
- Nos, hol is kezdjem!
Egy kanapé felé vette az irányt, levágta magát rá és intett nekem is, hogy menjek. Mindenki más is követte a lányt és elhelyezkedtek egy kis körben a kanapékon.
- Hé, várjatok!- Szólalt meg James.- Nem hagyhatjuk ki a piát.
Egy kis szekrényhez fordult, kinyitotta majd kivett belőle egy nagy üveget. Valamit még szöszmötölt vele, aztán egy tálcán odahozta és letette a kerek asztalra. Mindenki elemelt egy kis poharat majd Christal felállt, minden tekintet rá szegeződött.
- Schlatt-re!
Akkor már ők is tudják, mert egyetértve bólintottak az emberek, majd lehúzták egyszerre az egészet. Vissza ült a lány a kanapéra, majd pár perces csönd után megszólalt:
- Nem azért jöttünk, hogy gyászoljunk! Szóval, mint tudjátok, egyre több a potenciális vevő és igencsak fogy a cucc. Nem tudom mi van a szálítókkal, de egyre kevesebbet hoznak, minden egyes alkalommal...
- Már bocsánat, hogy közbe vágok.- Szólalt meg az egyik férfi.- Nehéz a portokon  szálítani a drogot, múltor is majdnem lebuktunk.
- Igen, nehezebb lett olyan helyeket is találni ahol tárolni lehetne nagyobb mennyiséget.- szállt be egy másik.- Momentán csak egy raktár helyiségünk van.
- És az se valami nagy, ha így haladunk nem lesz elég!-Folytatta Christal.
Quackity aki eddig csak hallgatta az egészet végre megszólalt:
- Tudomásom van róla, hogy Dream megint tervez valamit a háttérben. Ezt nem hagyhatjuk ennyiben!
- Mivan ha mi leszünk a következők? Túlságosan sunnyog, már az emberek napok óta nem látták, hogy elhagyná a házát. Meg, hogyha a Tommyis ügy is lebukott, akkor nem állnak messze tőlünk.- Skeppy hallkabbra vette.- Lehet le kéne állni egy kicsit!
- Mi? Ez hülyeség!- förmedt rá a lány.
- Én se tartom jó ötletnek.- Emelte fel a kezét Quackity.
Amég ezen veszekedtek volt időm körbeszemlélni a szobát. Tetőtéri helység, a falak halvány szürkék. A kanapék körbevettek egy kis kör alakú dohányos asztalt. Néhány vitrin is elfért, amiben különböző borok, viszkik és egyéb piák sorakoztak.
Az embereket is tanulmányoztam, Quackity mellett ült egy vöröses hajú srác, a szeme két színű, barna és kék. Viszonylag fiatal volt, 18-20 közé tenném, átlagos testalkat. A mellette lévő kanapén is ketten ültek, kb egy korúak lehetnek, 26-30ra tippelnék. Ez egyiknek fekete a haja, szürke a szeme, a másiknak szőke haja és kékeszöld szeme volt. A bal oldali férfi izmos még a jobb oldali egészen vékony. Velük szemben James és Skeppy.
- Akkor ez meg lett tárgyalva!- Zárta le a témát Quackity.
- Na és akkor ki irányítsa a drogos bizniszt?- Kérdezte Christal.
- Ez egyértelmű.- Vágta rá James, a többiek egyetértve bólogattak.- Hát te!
- Én?
- Igen, Schlatt is azt akarná!- Mondta Skeppy.
A lány láthatólag elpirult és zavaraba jött.
- Akkor jöhet még egy kör erre!- Ugrott fel James boldogan a helyéről. Egy borral meg egy kis dobozzal jött vissza. A piára muatatott és folytatta.- Ez az édes itt 1965-ös, ritka pillanatra tartogattam. Meg még...
Felnyitotta a kis dobozt is, aztán pál szál cigit vett ki belőle és mindenki kezébe nyomott egyet. Én sem tiltakoztam, elfogadtam a felkínált jóságokat.
- Kitalálom, füves, ugye? Baró!- Mindta a vörös hajú srác. James csak vigyorogva bólintott egyet.
- Akkor ezt az új vezetőnkre!- Mondta Quackity.
Mindnyájan lehúztuk az első pohárral. Mit ne mondjak, jó erős volt. Az első kör után mindenki elszívta a cigit, majd egy kis barátias csevegés után láttam, hogy elkezdett hatni a szer. Mindeki beállt tőle és csak vedeltük a piákat egymás után. Nem is emlékszem mi történt ezek után.