After the Great War of Dream SMP (Befejezetlen)

18. rész

*Technoblade*

Megint belesétáltam egy Dream által kreált csapdába, nem hiszem el! Fölöslegesen terveztem meg a barátom elkapását, mert Sapnap már megtette helyettem. Ha ezt tudtam volna, nem egyezek bele, hogy segítek Dreamnek! Sosem értettem Christal mit szeret abban a srácban. Csak nézze meg az újdonsült sebeit. Azok is miatta vannak... De ha még sikeresen ki is szabadulna a lány akkor is ott lesz Dream-nek egy kész terv az elkapásához. A fejemben folyton a szavai vízhangoztak:
"- Ő csak egy kis szálka a körmöm alatt, akit már olyan régen el kellett volna tüntetnem."
Hogy lehet ennyire érzéketlen, neki nem számít senki? Hát persze hogy nem! Csak a saját érdekeit tartja szem előtt, másé nem is érdekli!
- Nagyon elgondolkoztál.- Szólal meg kedvesen a mellettem sétáló férfi.- Csak nem Christal miatt gyötröd magad?
- De, igen! Ha tudtam volna, hogy Sapnap-el találkozik...
- Mit?- Vágott a szavamba.- Akkor mit csináltál volna? Tudom, hogy nagyon jóban vagytok, de hidd el, nem tehettél volna semmit.
- Semmit? Már ő is a családom része, te és a többiek is kedveltétek! Az pedig, hogy jól döntöttem-e, az én dolgom! A válasz pedig NEM!- Mondtam szinte ordítva az egészet, majd megszaporáztam lépteimet. A másik oldalamon haladó két alakra pillantottam, de ők csak lesütött szemmel, némán sétáltak mellettünk.
- És akkor most, hogyan tovább?- Sóhajtott Phill.
- Még magam sem tudom. A legrosszabb, hogy még én se tudok semmit tenni.- Bámultam a földet kínkeservesen.
- Az első lépés, hogy menjünk haza, a második pedig csupán csak a várakozás.
Talán igaza van, talán nem, de kénytelen vagyok a hosszú várakozás mellett dönteni és reménykedni, hogy valami történjen.

Phill lépett be a szobámba kopogás nélkül és leült az ágyamra. Én az asztalom fölött kuppadva terveztem Christal szöktetését. Mégsem ülhetek tétlenül, ha csak elméletben is, de legalább megtervezem az akciót.
- Khm!- Köszörülte torkát apám.- Minden rendben?
- Már hogyan lenne?!- Éreztem ahogyan egy sós csepp legördül az arcomon, majd egyenesen a papírra közepére pottyan.- A legjobb barátomat fogva tartják és még azt sem tudom, hogy él e egyáltalán!
- Szerintem jót tenne ha elmennénk egyet sétálni.- Felállt és odalépett hozzám, majd a vállamra tette a kezét.- Nyugodj meg a lánynak nem eshet baja, amég nem tudnak semmit rábizonyítani. Ez Dream is pontosan tudja, úgyhogy ha segíteni szeretnél neki próbálj meg minden nyomot eltüntetni, amihez köze van. - Egy halvány mosoly jelent meg arcán, amolyan biztatás gyanánt. Felugrottam székemből és lelkesen kezdem el rohanni lefelé, közben kiabáltam:
- Igazad van! Igazad van! Igazad van!!!
Mielőtt még kirontottam volna a házból hallottam Tommy hangját:
- Ennek mi baja van? Három napja le se nézett most meg csak úgy... Na!
- Szerintem totál bekattant!- Üvöltötte Tubbo.
- Ő eddig se volt százas.- Mondta Wilbur unott hanggal.
- Ugyan már fiúk! Lehetnétek kedvesebbek is!- Zárta le a beszélgetést Phil, majd utánnam sietett.- Várj már! Hova rohansz?
- Gyere, siess!- Válaszoltam neki, de nem álltam meg bevárni őt. Úgy gondoltam talán a biznisz partnerek segíthetnek. Talán meg tudunk valahogy egyezni, hogy mindenkinek jó legyen. Ha megnézném azt a házt ahol múlkor Christal-lal voltunk, talán találhatok valakit.
- Elárulnád mégis hova tartunk?- Lihegte Phil.
- Már mindjár odaérünk, türelem!- Mondtam és a hátam mögött rohanó férfira vigyorogtam.
Kb 6 perc telt el és már abban az utcában jártunk, de a pontos házszámot nem tudtam, úgyhogy csak tippeltem. A ház kívülről cseppet sem változott így könnyen felismertem. Becsengettem, majd vártam a választ ami gyorsan meg is érekzett. Kinyílt az ajtó és a szőkés barna hajú srác nyitott ajtót, egy kicsit megviseltnek tűnt, talán  még részeg is volt.
- James, ugye?- Nyújtottam a kezem.
- Igen! Te meg Christal barátja Technoblade, már emlékszem.- Kuncogott majd erősen és határozottan megmarkolta a kezemet.- És ő?
Kérdezte a mögöttem álló alak felé fordulva.
- Phil vagyok!- Mondta, majd ők is kezetfogtak.
- Ha a főnököt keresitek nincs itt, sőtt már napok óta nem is láttuk!
Főnök? Ilyen komolyan gondolják ezt?
- Ami azt illeti részben miatta jöttünk, de ezt inkább ne itt beszéljük meg.
- Rendben, fáradjatok beljebb!- Intett egyet, aztán a tetőtér felé vettük az irányt.- Sajnos a többiek nincsenek itt, de ha ennyire fontos idehívom őket!
Válasz gyanánt csak bólintottam egyet, majd a fêrfi már nyúlt is a telefonja után és lement. Nem akartam hallgatózni, bár pár szót megértettem belőle. 10 perc múlva érekztek meg a többiek, addig minket James megkínált piával, amit el is fogadtunk. Miután összegyűlt a kis csipet-csapat elmondtam mindent a történtekről és az állásról. Még a tervemről is beszámoltam nekik, amiben egyet is értettek. Így nekiálltunk a melós részéhez, összegyűjtöttük az összes papírt, jegyzőkönyvet, naplókat amiben csak szerepel Christal neve. Egy kis halom ki is gyűlt belőlük. Már csak egy gond lett volna, a sok drog az egyik szobában, de ez természetesen nem lehetett ilyen könnyű. Kopogás törte meg a beszélgetésünket, amire mindenki egyből összerezzent. Én indultam ajtót nyitni, de megtorpantam a bejárat előtt. Vajon ki az? Jó döntés lenne kinyitni? Amég ezeken a kérdéseken gondolkoztam megjelent mellettem James. Habozás nélkül lenyomta a kilincset és kinyílt az ajtó. Egyenruhás emberek álltak a ház előtt, akik úgy néztek ki mint... Jaj, ne! Ez nem lehet! Gondolkodás nélkül megfogták mellettem a megdermett fickót és a falhoz nyomták, hogy harcképtelenné tegyék. Berohantam a szobába és szóltam, hogy baj van, sürgősen el kell hagyni az épületet. De már késő volt, megjelent az ajtóban Dream. Karjait összefonta maga előtt és egy széles vigyorra húzta száját.
- Nagy fogás! Köszönöm, hogy ezt is elintézted nekem Techno! Mire mennék nélküled!- Túlzott közben a többiek reakcióját figyelte. Mindenki döbbent volt, nem tudom, hogy azért, mert csak úgy betörtek ide, vagy azt hiszik áruló vagyok. Mire észbe kaptam, már a katonák is mögötte álltak és vártak az utasításra. Valamit súgott a mellette álló embernek, ami nagyon nem tetszett. Ez idő alatt Quackity eloldalazott az egyik szekrényhez és megpróbálta a leghalkabban kivenni belőle néhány fegyvert, de az ajtó megnyikordult.
- Hé! Csak semmi moccanás!- Rántotta elő Dream a kardját és felénk szegezte, majd pár lépést tett felém és rámutatott a földön heverő egyik kis füzetre.- Add csak azt ide!
Francba! Ez hogy került ide?? Biztosan leesett az egyik kupacból. Persze egyből tudtam mi az és a fogamat összeszorítva néztem pár pillanatig a földön heverő tárgyat. Végül kénytelen-kelletlen engedelmeskedtem neki, lassan lehajoltam érte, aztán a kezébe nyomtam. Belelapozott és elkezdte hangosan olvasni:
- április 2: Végre elköltöztem Techno-éktól, már éppen ideje volt, azt gondoltam csak útban voltam nekik. Az új házam nagyon tetszik, végre tölthetek egy kis időt egyedül. április 5: Szép számmal emelkednek a vevők, viszont a beszállítás egyre csak nehezebb. Ma kibéreltem egy kis raktárat nem mesze a házamtól. Nagy kockázatot vállalaltam vele, de szerintem megéri. Bla bla bla... Így tovább, az utolsó pedig április 11.-én volt, pont négy napja.
Dream elméjülten bogarászta tovább a naplót, de komolyan Christal miért nem tudja valahová normálisan elrejteni? Szerintem a többi random lap között elbújtatva jó helyen van?
Ekkor egy hangos súrolódást hallottam és éreztem, hogy valami nekiütközik a lábamnak. Egy kard! Felkaptam a kezembe, majd körülnéztem, a többieknél hasonlóan egy-egy fegyver. Dream már eszmélt is, előrántotta az övéből a sajátját és egy csapást mért felém, amit hárítottam. De eszembe jutott Phil, aki nem a harcművészet mestere, noha ezt sosem dörgölném az orra alá. Ezek harcképzett katonák, nem hiszem, hogy sokáig bírná ellenük.
- Ezek szerint mégis a rossz oldalon állsz?- Tette fel a kérdést ellenfelem.
- Ez nézőpont kérdése!
- Hát, még adok egy utolsó esélyt neked és Phil-el távozhattok, de ha nem, akkor te is, ő is nagy bajban lesztek!
- Árulónak lenni nem az én szokásom!
- Rendben! Én szóltam!- Fejezte be, aztán egy nagy lendület véve felém suhintotta a kardját. Jobbnak láttam ellépni előle, mert nem tudtam volna kivédeni. Újra próbálkozott, de valamivel okosabban, Phil felé tett egy csapást, úgyhogy muszáj volt mégis kivédenem az ütését. Elé ugrottam és a lehető legstabilabb állást vettem fel. Ugyan senkinek nem lett semmi baja, de a kardom elejtettem és ő is. A mögöttem álló férfi valahova eltűnt, de sehol sem láttam. Kézzel folytattuk a párbajt a többieket kizárva magunk körül.
A harcnak egy hangos puffanás vetett véget, és Dream ijedt tekintete. Észre sem vettem, de lábon lőtték. Vajon kinél lehet pisztoly? Körülnéztem, de hiába, senkinél nem volt egy sem, majd Phil jelent meg mellettem, a keresett fegyverrel.
- Phil?! Mi a franc, te...
- Igen! Tudom! De nem nézhettem tovább! Aztán, Skeppy adta, most miért ne? Na, igyekezz!
- Várj! Addig nem mehetünk, amég a bizonyítékok meg nem semmisültek!
Sóhajtott egyet és folytatta:
- Túlerővel szemben semmit sem kezdhetünk, a többieket nem kockáztathatjuk miatta.
- Miért van mindig igazad? De akkor mégis mit csináljunk?
- Hm...
- Ó, gyújtsuk fel a házat!- Vágtam közbe.- Vagy ha már itt van a "nagy, hatalmas" Dream, ejtsük túszul!
- Nem ezek hülyeségek! Hé!- gyorsan kihúzta az egyik asztal fiókját és elkezdett kotorászni benne. Nem tudom mit akarhat, de addig én megragadtam egy földön heverő kardot és a többiek segítségére siettem. Néha rápillantottam Phillre, aki éppen egy üveg alkoholt öntött a szoba közepén összegyűjtött iratkupacra.
- Ne mááár! Az volt a legjobb bourbonöm! - sikította a nagy kardforgatás közepette James. Phil ezzel nem törődve, felkattintotta a kis öngyújtóst és rádobta a halomra. Az alkohol miatt azonnal lángra kapott, én pedig boldogan néztem a vörösen táncoló lángokat, ahogy a sok bizonyítékból lassan csak egy kupac szürke korom marad. Persze ezt nem vártuk meg, odarohantam Dreamhez, aki éppen akkor akart feltápászkodni a földről. Lába eléggé vérzett és a kezében szorongatta Christal naplóját.
- Ezt elveszem! - téptem ki a kezéből a füzetet, őt pedig mielőtt bármit is csinálhatott volna, egyenesen arcon rúgtam, mire ájultan esett vissza a földre. Gyorsan rádobtam az égő mágjára és kiáltottam a többieknek.
- Hejjó! Erre! - Mutattam az egyik ablakra. Mindenki rámkapta a tekintetét, majd a kijáratunkhoz siettek és egymás után kiugrottunk rajta.
- Hé, nem azt mondtad, hogy felgyújtani a házat hülyeség? - néztem oldalra Philre, miközben egymás mellett rohantunk egyre távolodva a háztól.
- Ne félj, nem fog leégni. A katonák el fogják oltani a tüzet, de addigra már minden papír elég. És nagyon örülök, hogy kiütötted Dreamet, mert így most nagyrészt vele lesznek elfoglalva! - mosolygott Phil, de továbbra is egyenesen előrefelé nézett. Én is elmosolyodtam, majd hátrapillantottam, egy max tíz fős csapat loholt utánunk, de nagyon le voltak maradva, a felfordulásban gondolom későn vették észre, hogy leléptünk. Dream nem hozott magával túl sok embert. Azt hiszem elszámolta magát, nem gondolta, hogy csavarunk egyet a dolgon.
Az egyik utcán hirtelen befordultunk, kanyarogtunk kicsit a házak között és máris a legnagyobb biztonságban voltunk. Ezt aztán jól megcsináltuk!