After the Great War of Dream SMP (Befejezetlen)

20. rész

*Technoblade*
Nem volt mit tennem, folytattam a nyomozást. Már komolyan azt hiszem, el kéne mennem hivatásos detektívnek! A nemrég hallottak alapján, a két isten történetét kezdtem jobban tanulmányozni. Valami megfogott abban a históriában, amit Dream mesélt. Vajon tényleg lehet valami valóság alapja? Ha igen, az elég nagy befolyással lenne a világra, ezért én, Phil, Wilbur, Fundy, Tommy és Tubbo elkezdtünk kutatni. Mivel egy régi történetről van szó, először oda mentünk, ahol minden tele van mesékkel és történetekkel. A könyvtár épülete kívülről nagyobb volt mint bármelyik lakóház a városban. Magasan tört az ég felé, belépve pedig egy három szintes, tág tér fogadott, a közepén elhelyezkedő csigalépcsővel és mindenhol tele könyvekkel.
Hosszú keresgélés után Fundy rábukkant egy, Az SMP Történelme nevű könyvre.
- Hé srácok, nézzétek!- Mutatott a nagy alakú, bőr kötésű szerzeményre. Mindenki a rókafiú köré gyűlt és kíváncsian szemügyre vette az alkotást. Rengeteg információ van benne, minden esemény majdnem hajszál pontosan leírva a kezdetektől. Vajon ki a szerző?
- De szép idők is voltak ezek!- Sóhajtott egyet Phil, ahogy egymás után lapoztuk át a teleírt oldalakat.
- Hiába volt akkoriban csak szenvedés az egész, visszatekintve egy gyönyörű korszakot éltünk és egy ilyen történelemmel a hátunk mögött....- folytatta Will.
- Az a sok csata jobbá tett minket.- Nézett körbe Fundy mindenkin. Az arcokon kissé szomorú, nosztalgikus tekintetet láttam.
Jobbá tett minket? Lehet hogy ők így látják, de én sajnos nem. Sokszor csak csapongtam egyik embertől a másikig. Azok a szörnyű hangok, tettek, a magány... De egy valaki végig mellettem volt. Az apám. Nem tudom megszámolni hányszor segített, jóban, rosszban. Phil a példaképem akire felnézek, tisztelem érte, jobb apát nem is kívánhattam volna. Tényleg nagyon fontos nekem.
- Techno, minden rendben?- Szorította meg most is, aggódóan a vállamat.
- Igen, persze.- Bólintottam egyet, majd úgy tettem mintha belemerülnék a könyv tanulmányozásába. Igazából találtam is néhány új információt. Dream szerint ki lehet szabadítani azt a hatalmas erőt, ami egykor DreamXD-jé volt. A könyv is ír róla, bár hogy hogyan is kéne, az nincsen benne. Mégegy ok, hogy kiderítsük, ki az író. Annyi viszont benne van, hogy a helyet ahová az úrna van elrejtve, csak az tudja felkutatni, akinek van elég bátorsága, hogy szembenézzen a hálállal és felfedezze a Kalandorok völgyét.
- Biztos jó ötlet ezt az ügyet felhántorgatni?- Hallom meg Will suttogó hangját.
- Hagyjad, legalább addig is nem a "csajával" van elfoglalva.- Mondja Tommy gúnyosan.
- Az a lány akit Dream tart fogva?- Vág közbe Tubbo is.
- Fiúk, hagyjátok abba!- Emeli föl Phil a hangját, közben engem néz. Majd a percnyi csöndben már mindenkinek a tekintete engem szugerál. Nem néztem rájuk, csak felálltam és gyors léptekkel hagytam el a könyvtárat. Miért kísért a sors még mindig ezzel? Egyszerűen képtelen vagyok megbocsátani magamnak. Most is csak az időmet pocsékolom holmi mende-mondákra, ahelyett, hogy Christal kiszabadításán ügyködnék.
- Fenébe!- Rúgok bele egy kavicsba a földön, ami ettől jó messze repül.
- Hidd el, igen is van értelme, hogy most itt vagyunk!- Hallom meg a jól ismert hangot.
- És mi lenne az? Én semmi értelmet nem látok ennek. Tényleg lehetne fontosabb dolgom is...- Válaszolok neki aztán megfordulok.
- Tommy-nak részben igaza volt, egy kicsit elterelhetnéd a figyelmedet és másra összpontosíthanál.
- De nem megy, így hogy tudom min kell keresztül mennie. Az én hibámból!
- Nem, ez nem a te hibád.- Közelebb lépett hozzám Phil és szorosan magához ölelt. Kivételesen hagytam magam, néha nekem is jól esik mások kedvessége. Egy darabig így álldogáltunk, majd amikor jónak látta elengedett.
- Menjünk vissza a könyvtárba.- Intett a nagy épület felé és megindult a bejárathoz, mire én követtem. Körbenéztünk mégegyszer, de hiába. Ezek szerint ez a pár oldal, ahol leírják a már ismert sztorit, az egyetlen kiindulópontunk, bár azt legalább tudjuk, hogy merre felé kell majd keresni az úrnát. De ha nem tudunk mit kezdeni vele, akkor nem igazán van értelme ezt kutatni. Így hát hazaindulni készült a kis csapat. Fundy még a könyvtárnál elment, azt mondta fáradt és inkább haza akar menni. Útközben megálltunk egy kávézónál, mert Tubbo és Tommy forró csokit akart inni. Wilbur kért egy kávét mi meg Phil-el egy üveg sörnél maradtunk. Miután mindenki elfogyasztotta a kért italt, elbúcsúztunk Tubbo-tól is, majd tényleg hazafelé indultunk. Kivételesen csak hárman voltunk otthon, ami már szinte furcsának hatott. Mindig van valamilyen plusz tag a házunkban.
Még csak fél 6, de úgy döntöttem felvonulok a szobámba és alszok. Jelen pillanatban nem tudok magammal mit kezdeni és legalább kipihenem magam.