After the Great War of Dream SMP (Befejezetlen)

7. rész

*Technoblade*
Eljött ez a nap is. Itt az idő, hogy végre megmentsük Tommyt.
Az ébresztő hangja riasztott fel kellemes szundikálásomból, de nem csak engem, hanem mindenkit, aki a szobában tartózkodott.
- Aa...Kapcsold már ki!- Ripakodott rám Phill álmos képet vágva.
Wilbur a párnáját a fejére szorítva próbálta tompítani a kellemetlen csörgést. Tubbo ügyet sem vetve a zajra aludt tovább a kényelmes kanapén, amit kisajátított magának. Nem úgy mint Phill és Wilbur, nekik csak földre terített matracok jutottak. Kinyomtam az órát és álmosan estem vissza az ágyra.
- Minek kell ilyen korán kelni?- Kérdezte Wilbur miközben a földről próbált feltápászkodni. Pontosan 6-ra állítottam a riasztást, Christal mondta, hogy keljünk időben.
- Tubbo! Kelj már fel!- Dobta meg Phill egy párnával a srácot.
- Csak még öt perc.- ásított egy nagyot és folytatta szunyókálását.
Kopogtatás törte meg a reggeli zsörtölődést köztünk. Mivel az én ideiglenes otthonom, nekem kellett ajtót nyitni, mégha rosszul is esett elvánszorogni a bejáratig. Amikor kinyitottam az ajtót megleődve meredtem Christal-ra, már teljesen készen állt. Ő is meglepődött, mert mi még csak egy szál pizsamában rohangáltunk a nem túl nagy szobában.
- Jó reggel!- Köszönt mindannyiunknak.- Remélem jól aludtatok, fontos nap ez a mai. Bocsi a zavarásért, csak meg akartam nézni, hogy álltok.
- Semmi baj!- Vágtam rá egyből.- Még készülődünk.
Jeleztem neki óvatosan, hogy kell még egy kis idő. Persze ő egyből vette a lapot:
- Ha kész vagytok gyertek le a reggelizőbe.- Mondta és hátat fordított, aztán elment.
Fél órával később sikerült beszámítható formába hozni magunkat. Lementünk a megbeszélt helyre, ahol csak Schlatt és Christal várt minket. Persze, ki az a hülye aki hajnalok hajnalán felkel reggelizni. Maga az épület egyaránt funkcionált szálláshelyként szórakozóhelyként. Most is voltak, akik kivettek egy egy szobát, de hétköznapokon nem olyan nagy a forgalom. Minden hétvégén szuperexkluzív bulikat rendeznek itt, és a partik után sokan döntenek úgy, hogy hajnali négykor, hulla részegen nem tántorognak haza, hanem maradnak egy éjszakára.
- Jó reggelt!- Köszönt ránk a férfi is.- Van itt valami, ami érdekelhet. - Mutatott egy nagy dobozra maga mellett. Felvette és az asztalra helyezte, aztán kibontotta.
- Öö... Kesztyű?- Kérdezte Tubbo szemtelenül.- Ez mire lesz jó?
- Ez nem csak egyszerűen kesztyű!- Vágott Christal a férfi szavába.- Ez obszidiánból készült, elnyeli az ütések erejét.
Kivett egyet és folytatta:
- Az egyetlen eszköz amivel meg lehet fogni a fegyver pengéjét sérülés mentesen. Mellesleg az egyik legdrágább áru és szinte csak feketén lehet beszerezni. Az előállítása macerás és költcséges, ezért összesen talán két embert ismerek, aki képes elkészíteni. A lényeg, drága és értékes, nem eltűntetni!
Mindenki csak egy fél párat kapott. Amikor felpróbáltam meglepődtem milyen puha a belseje. El se bírom képzelni, hogy csinálhatják. Végignéztem a mellettem álló embereken, mind a csodaeszközt tanulmányozták.
- Bámulatos, ugye?- Törte meg a csendet Schlatt.- De még át kell venni utoljára a tervet, a kesztyűket meg majd élesben kipróbálhatjátok. Meg amúgyis, még nem reggeliztetek és éhesen csak feszültek lesztek, meg nem tudtok majd koncentrálni. - Mutatott a megterített asztalra. Mindenki leült valahová és nekikezdett az evésnek, közben beszélgettünk, bár Christal meg se szólalt egész idő alatt, enni sem evett sokat. Ezt nem csak én hanem Schlatt is észrevette. Bár nem vitatta ezt meg az asztalnál vele, de próbálta a tekintetét elkapni, hogy jelezze, később beszéljenek. Valami történhetett, noha nagyon szélsőséges természetű, de én még nem láttam ilyen szomorú, kedvtelennek. Később amikor végeztünk a reggelivel, átvettük a tervet és volt még egy szabad fél óránk indulásig, amikoris mindenkinek készülnie kellett volna. Meg akartam kérdezni a lánytól jól van-e, de meglepődtem amit láttam.
A többiek felmentek a szobába, én addig gondoltam megvárom a reggeliző előtt. Amikor már türelmetlen lettem bekukucskáltam, lehet jobb lett volna ha nem teszem. Christalt meg Schlatt-et láttam... Hát... Hogy is mondjam, vadul smárolni. Ezek után jobbnak véltem, ha felmegyek a többiekhez, de nem bírtam kiverni a fejemből ezt a jelenetet. Van köztük valami? Mármint, már máskor is láttam, hogy Schlatt megpuszilja, bókol neki, de így még sosem láttam őket együtt. Azt tudom, hogy nagyon régóta ismerik egymást, Schlatt nagyon sok mindent tanított neki, sőt majdnem mindent. Amennyit Christal mondott, Schlatt karolta fel, amikor mélyponton volt és bevezette a nagypályás bűnözésbe. Nem kéne, hogy érdekeljen mi van köztük! Miért esett mégis olyan rosszul ezt látni?
Arra lettem figyelmes hogy az ajtó előtt állok. Meddig gondolkodtam? Bementem és mindenki feküdt, vagy a kanapén, vagy az ágyon, vagy a földön. Phill egy doboz sört ivott, Wil a reggeli kávéját iszogatta egy újság fölött. Tubbo a telefonjával foglalkozott az ágyamon hasalva. Bementem Tommy szobájába és előkotortam egy doboz cigarettát az egyik fiók aljáról. Kimentem az erkélyre, aztán rágyújtottam egyre. Kicsit elszoktam az akcióktól, ezért stresszt váltott ki belőlem. Bár a bűntudat is mardosott Tommy miatt. Egy kezet éreztem a vállamon, Phill volt az.
- Jól vagy?- Hangzott el az a bizonyos kérdés amire senki sem mondja azt, hogy nem, mert akkor órákon keresztül bészélnie kell a problémáról, az emberek inkább hazudnak csak azért, mert senki nem akar a problémákkal foglalkozni. Most nekem is ehhez a módszerhez kellett folyamodnom.
- Igen! Kérsz egyet?- húztam elő a dobozt a zsebemből.
- Nem szoktál csak úgy rágyújtani, van valami.- Utasította vissza.
- Te tudod, ha nem akkor nem.- Próbáltam újból kikerülni a magyarázkodást.
- Figyelj! Az apád vagyok, tudom nem sokszor szoktam ezt éreztetni, de nekem elmondhatod ha van valami vagy valaki, aki bánt.- Fogta meg a két kezével a két vállam és szembefordított magával. A szemembe nézett, bár én próbáltam kerülni a szemkontaktust, ez nem sikerült. Majd nagy nehezen kimondtam:
- Az én hibám az egész! Érted? Miattam akarják Tommyt kivégeztetni!- Keltem ki magamból.
- Nem ez nem igaz!- Próbált csitítani.
- De, miattam van börtönben is! Nem vigyáztam rá eléggé, elvesztettem! Ha óvatosabb lettem volna... Talán senki nem lenne most ott. Vagy én lennék ott, én még ki is tudnék szökni onnan!
- De Tommy nem tud.- Ez a mondat nagyon a szívembe szúrt.- Ezért kell nekünk segítenünk és kiszabadítanuk. A múltat nem lehet megváltoztatni, törődj bele! Ha itt lesz Tommy, megbeszélheted vele és vigyázhatsz majd rá.
Sóhajtottam egyet, aztán folytattam:
- Talán igazad van. Sajnálom!
Beleszívtam egyet a cigibe aztán, rá könyököltem a korlátra és a fejemmel lefelé néztem, ő is mellém lépett.
- Nem kell bocsánatot kérned, ez a természetes, neked is lehetnek gondjaid. Magadat okolod, pedig nem a te hibád. Sose nézz hátra, mindig csak előre!- Elhalagott, sóhajtott még egyet, azután bement.
Elszívtam még a dohányt, aztán a gondolataimba meredve bámultam magam elé.
Wil hangjára eszméletlem fel:
- Nem fagysz meg bátyó? Gyere inkább be, amúgy is mindjárt indulunk.
- Hogyne! Máris megyek.- Fordultam meg és én is beléptem az erkélyről, magam mögött bezárva az ajtót. Amikor átértem a másik szobába, Phill a kezembe nyomott egy sört. Wilbur is felkapott egyet a szekrényről, majd koccintottunk vele.
- A tervre, Tommy-ra, hogy ne legyen rossz a kedvünk, mert szar az élet és mert jó inni!- Bíztatott Phill minket. Szegény Tubbo, meg csak nézte ahogyan iszogatunk.
Miután megittuk a sört lementünk a hátsó bejárathoz. Várakoztunk Christalra aki egy kicsit késve érkezett meg, de hozott egy nagy dobozt. Benne fegyverek, füstbombák voltak, és a kesztyűk is. Mindenki kivette a neki való eszközt: Tubbo egy íjat vett ki sok füst bombával. Wilbur is füstbombából szerelkezett fel, meg azér volt biztonságból nála egy kard. Phill nagyon jól tud szigonnyal bánni ezért ő elhozta a sajátját. Christalnak is sajátja volt, egy gyönyörűen fénylő fekete kard. Én baltát vettem magamhoz. Kaptunk kommunikációs eszközt is, amit a csuklónkra lehetett felvenni és egy gomb megnyomásával lehetett kapcsolatba lépni a többiekkel. Így már teljesen készen álltunk a csatára.
Ma sokan fognak meghalni, de nem közülük és nem is ártatlanok. Hanem bűnösök, akik az öcsémet meg akarják ölni, bűnhődniük kell!
Csak a sőtét kis utcákon haladtunk, amerre nem sokan járnak. Néma csendben haladva, elől Christal vezetett minket. Mi se beszéltünk, az izgalom egyre fokozódott, ahogy közeledtünk úticélunk felé. Így telt el az a tíz perc ameddig gyalogoltunk.