5. Rész🔞🔞

805 37 1
                                    

Noah
Hajnalban felriadtam azt hittem csak álmodtam az elmúlt órákat de éreztem magamon két erős kéz szorítását és meghallottam Ben szuszogását rájöttem hogy nem álom volt hanem valóság. Elevenen él bennem minden ami történt a kezei a testemen a csókjai minden amit tettünk. Ahogy körül néztem láttam a ruhákat a földön a hajnali félhomályban a posztereket a falon rájöttem ez nem Luna szobája szóval mégsem odavitt.
Felnéztem gyönyörű arcára a beáramló kevés fényben még helyesebb és jóképűbb volt ha lehetséges ez egyáltalán. Ez a félisten az enyém csak is az enyém vagy mégsem? Mi van ha az egész csak hazugság volt? Hisz utál engem. Ezekre a gondolatokra össze szorult a szívem és könnyek szöktek a szemembe.
Fejemet vissza hajtottam a mellkasára és arra gondoltam nem baj ha ennek vége lesz vagyis azt hiszem de most csak ez a pillanat számít. Behunytam a szemem minden kínzó gondolatot elhessegettem a fejemből és újra elaludtam.
Hangos kopogás és Mia nyávogós hangja ébresztett mindkettőnket.
-Jó megyek már megyek hagyd abba a dörömbölést.-szólt Ben haragosan az ajtó túl oldalán kiabáló Libának.-
-Mia hagyd már abba mondtam hogy megyek. Bassza meg nem igaz hogy nem érted már.
Noah beteg itt alszik te meg szétvered az ajtót. -Ben már egyre dühösebb erre a dörömbölés is abba maradt és halkult a hang is csak a távolodó lépteket lehetett hallani.-
-Végre befejezte- mondtam halkan, erre Ben felült az ágyon csókot nyomott a számra majd kedvesen megszólalt ami tőle nem megszokott.
-Jó reggelt, vagyis lehetne jobb ha Mia nem akarta volna betörni az ajtót. -erre mindketten elnevettük magunkat majd belém csapott a felismerés, vissza kell mennie hozzá.-
-Akkor gondolom ennek itt most vége és vissza kell menned a Lib... Miához?! -Mondtam szomorúan-
-Igen, egyenlőre így lesz. De ne aggódj nem teszek semmi olyat ami neked rossz lenne. -mondta mosolyogva Ben-
-Erről egyenlőre nem beszélünk senkinek jó?!- két keze közé fogta arcom mire én csak bólintottam és válaszul megcsókoltam-
-Rendben hiszek neked ne törd össze a szívem, elviselem a dolgokat egy darabig. De tényleg szakítani fogsz vele? -Néztem rá kérdőn-
-Igen fogok a bajnokság után, nem akarok addig vitát és hallgatni a drámázását ezt meg kell nyernünk tudod mennyire fontos nekem és nem akarom hogy bármi elrontsa. -Mondta szelíd és lágy hangon. Két hét van a bajnokságig azt valahogy kibírom. Erre az ölébe másztam hogy vele szembe legyek bele túrtam a hajába megcsókoltam és a fülébe suttogtam-
-Nem akarom hogy ezt vele is meg tedd mégegyszer-megnyaltam a füle mögötti kis érzékeny részt- csak velem tedd meg amit akarsz- erre érzetem hogy Ben megfeszül alattam és hogy a kishaverja kezd életre kelni imádom hogy ilyen hatással vagyok rá. Belecsókoltam a nyakába majd finoman megharaptam erre Ben felszisszent és egy nyögés hagyta el a száját-
-Nagyon féltékeny tudok lenni Benjamin Scott és ha megbántasz soha többé nem bocsájtom meg neked és ezt- lenyúltam kettőnk közé és megragadtam ágaskodó hímtagját-
-Soha többé nem veszem kezelésbe. -Ezekre a mozdulatokra Ben hátra vetett fejjel nyögött egyet és éreztem azt hogy innen nem menekül hisz akarom magamban akarom érezni s testemen mindenhol. Majd hanyatt döntöttem az ágyon és elkezdtem a nyakától lefelé haladni a mellbimbóin elidőztem kicsit mire válaszul csak a morgott egyet majd egy nagy sóhaj kíséretében lökött egyet a csípőjével.
-Ne olyan hevesen nagyfiú-Mondtam neki és ismét megnyaltam a mellbimbóját. Haladtam lefelé finoman végig majd hímtagjához érve végignyaltam rajta, a hegyét finoman nyalogatni kezdtem, hol be kaptam hol csak játszottam vele.
-Nnnnn....nnn...Noah megőrjítesz ez annyirahhhh jóhhh érzésssh-Mondta elhaló hangon és ezt a hatást most én váltom ki belőle miattam élvezi ennyire tudja hogy én vagyok és nem az a Liba.
-Nnnn....nnn...nem bíromhhhh thovábbbhhh ahhh- mondta majd egy mozdulattal felrántott megcsókolt hirtelen fölém került.
Elkapta fejem felrántott magához bele túrt a hajamba csókolt miközben a kezével dolgozott rajtam. Hirtelen megszakította a csókot elkezdte beborítani a testem puszikkal haladt lefelé a szájába vette a farkam majd ritmusosan elkezdte mozgatni a fejét.
-Bheeenn...ezzhhh...ahhhh...ahhhnyira jó.... magamhhhban akarhhhhlak érheeezniii..-több se kellett neki, elkapott átfordított a hasamra csípőmnél fogva felrántott. Kivett egy óvszert a fiókból felhúzta majd megszólalt. -
-Készen állsz?- erre válaszul csak bólintottam majd egy mozdulattal belém hatolt várt egy kicsit hogy megszokjam a méretét majd elkezdett mozogni bennem a szobát megtöltötte a nyögéseink hangja, beletúrt a hajamba rám hajolt majd a fülembe suttogott lihegve-
-Ezt cshhhaaak vheeelem élheted át- Mire válaszul csak nyögtem egyet ő gyorsított a tempón majd elkapta a nyakam és meg szorította.
-Mhegértetted?-Kérdezte rekedt hangon-
-Igheeennn- próbáltam a szavakat kipréselni magamból, éreztem hogy nem bírom már tovább annyira jól csinálja. Egyszerre értük el a gyönyör mámorító érzését. Ben levette az óvszert a kukába dobta én kihúztam magam alól a lepedőt és a földre dobtam.
Majd lihegve feküdtünk egymás karjába.
-Ideje lenne felkelni-Törte meg a csendet Ben, erre a mondatra belém hasított a fájdalom tudtam hogy vissza kell térnünk a szörnyű valóságba ahol a titkot öveznek majd mindent, de válaszul csak mosolyogtam és annyit mondtam Rendben.
-Menjünk zuhanyozzunk le, utána te maradj itt pihenj én meg megmondom nekik hogy még mindig kimerült vagy és alszol-Rám kacsintott és perverzen vigyorgott válaszul a vállába ütöttem.
-Idióta,nem illik így veselkedni. -elnevettem magam.-
Miután mindketten lezuhanyoztunk rendbe raktuk magunkat én vissza feküdtem az ágyba felszisszentem a kisebb fájdalomtól ahogy az ágyra ültem, Ben észre vette és egy huncut mosoly kíséretében ezt mondta.
-Remélem nem fáj annyira hogy ne tudj majd felkelni ha itt az idő.
-Te szemét. -Mondtam nevetve majd hozzá vágtam egy párnát és hozzá tettem.
-Tünés.-elfeküdtem az ágyon oldalra fordultam lehunytam a szemem és még hallottam hogy Ben valamit mond de nem értettem tisztán mert az álom elnyomott, kimerítő éjszaka és reggel volt. De legalább a szerelmemmel lehettem ez megért minden fájdalmat.

Crash Into Me 🖤Where stories live. Discover now