Crash Into Me 🖤

18. Rész

Noah
Még álltunk egy darabig a suli előtt mire megjelent Aturu. Akárhányszor meglát mindig olyan nagy mosoly van az arcán. Bár nem tudom hogy ez most nekem
Vagy Taylornak szól-e.
-Sziasztok srácok. Mit szólnátok ha elmennék enni valamit. Nagyon megéheztem, azt hiszem kevés volt az ebéd. -Rám nézett és a tarkóját vakargatva mondta kis mosollyal az arcán. Bárki szerencsés lenne ha Aturu az övé lenne. Nem tudom hogy kéne rákérdeztem a dologra, olyan zavarban vagyok, sosem kértem még ilyet senkitől sem. -
-Persze menjünk. Van egy jó hely nem is olyan messze innen. Mit szólsz Noah?
-Persze nekem oké akkor induljunk. - Taylor belém karolt és húzni kezdett maga után. Nem értem miért ilyen izgága. Aturu a fejét csóválva mosolygott csak. -
-Aturu figyi..... Noah a segítségedet szeretné kérni hogy formába rázd, némi izmot akar magára pakolni. Én segítenék neki de nem nagyon értek ezekhez a dolgokhoz, úgy hogy én inkább csak a kajákat meg a többi dolgot segítek neki beszerezni a többi a tiéd. Mit szólsz? -Kitágult szemekkel néztem Taylorra amiért csak így a semmiből benyögi ezeket. De legalább nem nekem kellett megkérdezni amúgy sem tudtam volna hogy csináljam csak bénáztam volna össze vissza így egyszerűbb.  Aturu nagy vigyorra húzta a száját majd csak annyit mondott -
-Persze szívesen segítek de ahogy elnézlek sok dolgunk lesz mire felkészülsz a normál edzésre- Kicsit letörtnek nézhetem ki Taylor közbe vágott mielőtt bármit is mondhattam volna.-
-Oiiiii ne piszkáld már. Majd bele rágódik ne feledd hogy te is voltál ilyen.
-Igen igazad van. Majd segítek neki. -Aturu maga mellé húzott és átkarolta a vállam. Bevallom mindig elpirulok egy kicsit mikor ilyeneket tesz. -
-Köszönöm hogy segítesz -egy kis mosolyt erőltettem az arcomra hogy ne legyen annyira feltűnő hogy fülig elpirosodtam. Mikor oda értünk az étterembe leültünk egy asztalhoz. Taylor rendelt mindegyikőnknek imádja irányítani a dolgokat. -
-Egyébként Noah...... Miért döntöttél az mellett hogy megszeretnél változni? -Hirtelen nem tudtam mit is mondjak. Mondjam azt hogy bizonyítani akarok magamnak? Vagy azt hogy Ben lássa mégsem tört meg annyira? Persze ez mind hazugság még mindig nagyon fáj hogy az első szerelmem ezt tette velem, szét szed az érzés és nehezen tudom elrejteni. Vagy el kéne mondanom nekik hogy mi történt New Yorkban? Hogy miért jöttem ide? Hogy miért akarom ezt annyira? Hogy ne tudjanak újra belém rúgni? Ez annyira szánalmasan hangzana, nem akarom hogy sajnáljanak nem akarom hogy Aturu vagy Taylor másképp nézzen rám. Csak azt akarom hogy minden elmúljon minden fájdalom minden sérelem minden amit érzek minden amit akkor kaptam a sok verés a lelkem fájdalma a szerelmem Ben iránt. Meg akarok mindentől szabadulni. De ahelyett hogy ezeket elmondtam volna. Csak annyit mondtam lehajtott fejjel. -
-Csak jobban szeretném érezni magam a bőrömben. Tesi órán se tudtam végig csinálni a feladatokat mert hamar kifulladtam.
-Segítünk majd ezen de kezdetnek többet kell enned. És többet mozognod.
-Rendben igyekezni fogok. -Kis mosoly jelent meg az arcomon ahogy Aturu rám nézett. Annyira kedves velem remélem ha megtudja egyszer a titkomat akkor se fog változni semmi. Mikor végeztünk mi Taylorral haza indultunk Aturu is jött velünk egy darabig majd félúton megálltunk hogy elköszönjünk.
-Szia Aturu vigyázz magadra haza felé. Holnap találkozunk a suliban.
-Rendben ti is vigyázzatok magatokra holnap mindent elintézünk és elkezdjük az edzésed. -Zavartan nézett rám mintha valamit még mondani akarna. Csak álltunk és néztük egymást el is feledkeztem arról hogy Taylor itt áll mellettünk. Hirtelen magához húzott és megölelt. Váratlanul ért az egész de ami utána történt még váratlanabb volt. Egy kicsit elhúzódott és hirtelen megcsókolt. Nagyra tágultak a szemeim nem tudtam mit tegyek. Mikor végre észbe kaptam ellöktem magamtól. Könnyek szöktek a szemembe és elkezdtem a házunk felé rohanni. Miért tette ezt? Miért kell elrontania? A távolból még hallottam hogy kiabál utánam hogy sajnálja de nem álltam meg hazáig futottam a tüdőm égett ahogy rohantam a szememből folyamatosan folytak a könnyeim. Beértem a házba le rúgtam a cipőm és fel rohantam a szobámba háttal az ajtónak dőltem ráhajoltam a térdeimre levegőt kapkodva sírtam. Miért Aturu miért tetted ezt?
Miért kell neked is megnehezítened ezt az egészet? Hogy fogok így ezek után a szemébe nézni? Hogy maradunk ezek után barátok? A gondolatok cikáztak a fejembe. Egy hangos kopogás zavart meg.
-Noah bent vagy? Sajnálom de nem bírtam vissza fogni magam elkapott a hév engedj be beszéljük meg. -Aturu volt az hallottam a hangját de nem érdekelt. Mit mondhatnék neki ezek után? -
-Menj el. Miért kell neked is ezt tenned velem? -Nem vagyok biztos benne hogy hallotta. De reméltem megérti és elmegy. De nem adta fel tovább kopogott és kérlelt hogy engedjem be. -
-Hagyj magamra - szipogtam és a könnyeimet törölgettem. -
-Nem hagylak beszéljük meg mond el hogy mi az hogy én is. Mi történt veled Noah? -