Crash Into Me 🖤

16. Rész

Noah
Miután vége lett a sulinak az iskola előtt megvártam Taylort és Aturut.
Úgy volt hogy együtt megyünk haza egy ideje már itt állok kint de még senki nem jött vagyis a sok diák már indul haza felé.
Nagyon szigorúak a az itteni szabályok az egyenruha a cipő csere. Mindez nagyon új nekem de megfogom szokni egy idő után. Teljesen mindegy hogy milyen volt New York-ban jól érzem magam itt, Aturu is nagyon kedves velem, Taylor is mindig vigyáz rám mintha valami kisgyerek lennék. Ezek miatt a dolgok miatt sokat gondolkoztam angol órán, nekem nem igazán kell az angolt tanulnom nem is értem miért is járok be órára?! Arra a döntésre jutottam hogy meg kell változnom nem akarok többé az elveszett nyomi meleg srác lenni akire vigyázni kell és akit bárki kihasználhat, Aturu elég jó kondiban van széles háta és az izmai is arról árulkodnak hogy  elég időt tölt a konditeremben. Nem vagyok valami nagy sport rajongó a régi sulimban is tesi órán mindig bénáztam és három kör futás után már teljesen kifáradtam. Nagyon vékony vagyok semmi álló képességem nincs. Össze kell szednem magam és bebizonyítani magamnak és mindenkinek hogy képes vagyok rá.
Taylor hangja zökkentett ki a gondolat menetemből.
-Szia Öcskös Aturu nemsokára itt lesz és akkor indulhatunk -egy kisebb mosoly volt az arcán annyira szeretem mikor így mosolyog. -
-Szia Taylor rendben. Izé a többiek nem jönnek velünk? -körbe néztem az utcán hátha látok valakit Taylor társaságából-
-Nem jönnek külön órájuk van. Elég szarok a jegyeik szóval bent kell maradniuk vagy különben az év végén nem tudnak levizsgázni. Nekem és Aturunak már nem kell erre a felzárkóztatóra járni. Egy két hónappal ezelőtt szarrá tanultuk magunkat így sikerült elérnünk a minimum pontszámokat hogy levizsgázhassunk. A többiekről ez nem mondható el, nem nagyon akartak órákra járni lógtak sok volt az igazolatlanjuk így a pontszámuk is lejjebb ment most pedig bent szívnak mindennap majdnem estig hogy felzárkózzanak.
-Ohhh így már értem ez elég nagy szívás. -kicsit elnevettem magam. Nem vagyok egy él tanuló de elég jók a jegyeim és a pont számaim ahhoz hogy ne kelljen külön órákra járnom-
-Uhm Taylor azt akartam kérdezni hogy szerinted ha megkérem Aturut segít formába rázni? Mármint úgy értem hogy szeretnék magamon változtatni kicsit hízni es némi izmot pakolni magamra mert meguntam hogy így nézek ki. Nem akarok többé én lenni a nyomi srác. -lehajtottam a fejem és egy nagyot sóhajtottam-
-Ugyan már Noah nem vagy te nyomi. Így szeretünk ahogy vagy. Ha változni akarsz csak magadért tedd. De igen Aturu biztosan segít én pedig majd segítek új ruhákat venni neked meg bevásárolni mindenféle finomságból. Mit szólsz? -Jobban örült ennek a dolognak mint én magam mondjuk ha vásárlásról van szó Taylor hajthatatlan. -
-Rendben legyen úgy. -Kisebb mosolyra húztam a szám mert bele gondoltam hogy Lunának le fog esni az álla majd ha elértem a célom, sőt még Bennek is. Mi? Ben? Miért gondolok egyáltalán rá? Miért gondolkozom azon hogy mit fog hozzá szólni? Egyáltalán nem kéne hogy foglalkoztasson de valamiért mégis. Még mindig érdekel és fáj ez az egész pedig lassan már egy hónap is eltelt azóta hogy megtörténtek azok a dolgok. Miért kellett nekem megbízni benne? Az egész annyira rossz. Hogyan is gondolhattam hogy a kosár csapat sztárjátékosa a suli legjobb pasija majd pont engem fog szeretni?! Hazugság volt az egész hazugság, és most itt ragadtam az érzéseimmel amik nem akarnak elmúlni. Elmúlik valaha ez a fájdalom vagy már örökre így marad és meg tanulok vele élni? Nem fogom már többé érezni hogy milyen is a szerelem. Nem kellett volna bele mennem és nem kellett volna lefeküdnöm vele. Úgy kellett volna maradnia a dolgoknak ahogy eddig voltak ő a libájával én meg Lunával és a mi kis Világunkkal. Nem vagyunk egy súlycsoport. Ben és én két külön Világ vagyunk.