Crash Into Me 🖤

23. Rész

Ben
Lezuhanyoztam, felöltöztem bepakoltam a cuccaim kimentem a kocsimhoz, nagy levegőt vettem beültem a volán mögé és elindultam a sulihoz. Nem baszhatom ezt el, ez az utolsó esélyem hogy bekerüljek a Harvard-ra, sok minden jár most a fejembe legfőképpen az hogy hogyan fogom mindezt beadagolni Rhys-nek?! Ugyan akkor az ösztöndíj is nagyon fontos, nem sokan kapnak sport ösztöndíjat, nagyon jól kell teljesítenem. Szedd össze magad Ben gyerünk menni fog. Megigazítottam a hajam kiszálltam a kocsiból elindultam az öltöző felé a többiek már bent vannak, nagy levegőt vettem hamis mosolyra húztam a szám bementem az öltözőbe, az összes szempár rám szegeződött.
-Készen állsz kapitány meg kell nyernünk a meccset ez az utolsó és a miénk a kupa. -Kevin nagy mosollyal az arcán mondta végig az egészet. Tudom hogy a csapatomnak menni fog a kérdés hogy én is jól fogok-e teljesíteni úgy hogy tudom hogy végig figyelni fognak a bírák és a Harvard sportszak felelősei-
—Igen azt hiszem kész vagyok. Meg fogjuk csinálni srácok. -Ha eléggé hiszek benne sikerülni fog meg tudjuk csinálni. -
—Hé Rhys, a meccs után beszélhetünk? Valamit el kell..... El kell mondanom neked...-Rhys nagy szemekkel nézett rám-
—Tudod haver hogy nekem bármit elmondhatsz. -Kicsit vállba veregetett, lassan bólintottam és elkezdtem átöltözni. Mikor végeztem, megráztam magam és elkiabáltam magam-
—Gyerünk srácok kenjük el a szájukat. -Mindenki ujjongásba tört ki és elkezdtünk a pálya fele futni. Sportszerűen köszöntük egymást az Tigrisekkel. Körül néztem, a lelátókon rengeteg diák és tanár volt, voltak akik állva rázták a zászlókat, volt aki ülve nézte az egészet. A szemeim meg akadtak a Harvardos felügyelőkön, nagyot nyeltem, most kezdek igazán ideges lenni. A kezdő vonalhoz álltunk a bíró a sípszó után feldobta a labdát, elkezdődött a meccs. Az első félidőig minden jól ment, szoros az eredmény de nem adhatjuk fel. A második félidőben a Tigrisek kapitánya a meccs vége előtt erősen fellökte Rhys-t. A bíró lefújta erőszakos fault volt. Oda szaladtam hozzá.
—Minden rendben van haver? Jól vagy? -Aggódva néztem rá ahogy a földön feküdt és a kezét szorongatta-
—Azt hiszem meghúzódott a karom, de ezen kívül nincs bajom, csak ez fáj de nagyon neked kell bedobnod a büntetőt. Lassan bólintottam ha ezt most kihagyom, akkor nekünk annyi ők nyertek de ha bedobom miénk a győzelem. -
—Gyere segítek lemenni-Rhys lassan felállt, lekísértem a pályáról. A kispadnál az orvos jég spray-vel lefújta a kezét és bekötötte. -
—Gyerünk Ben menni fog dobd be a csapatért. -Nagy levegőt vettem megveregettem a vállát és vissza indultam a pályára. A büntető vonalhoz álltam, kétszer megpattintottam a labdát, nagy levegőt vettem és egy kisebb ugrással eldobtam a labdát. Lélegzet vissza fojtva figyeltem ahogy a labda a gyűrűn pörög, mintha egy örökké valóság lett volna mire lassan bele esett a kosárba. Az egész csapat egy emberként kiabált, ez az sikerült megcsináltuk mi lettünk a bajnokok, el sem hiszem hogy sikerült. Felnéztem a lelátóra sehol se láttam a Harvard képviselőit. Csalódottan lehajtottam a fejem, elkönyveltem magamba hogy nem sikerült. Miután átvettük a díjat, megvolt a fotózás, utána az öltözőbe mentünk rendbe szedtük magunkat és mindenki elindult haza.
Rhyst a suli előtt vártam, nem akarom hogy a sérülése miatt egyedül mászkáljon.
—Hé Ben!-Hallottam a húgom hangját az iskola ajtóból-
—Gyere segíts Rhysnek. -Ledobtam a táskám oda szaladtam hozzájuk, Rhys karját át emeltem a vállamon. Így a nagyobb teher rajtam van. -
—Szép volt bajnok gyönyörűen bedobtad. -Nagy mosoly terült szét az arcán, csak bólintottam mert úgy érzem nem sikerült az ösztöndíj.-
—Ha nem sérülsz le te lennél a meccs sztárja. -A kocsihoz érve kinyitottam az ajtót segítettem neki beülni. A húgom felé fordultam.-
—Te nem jössz? -Kérdőn felhúztam a szemöldököm -
—Nem nem megyek nekem ma még előkészítőm lesz. -Ooo igaz is mindig elfelejtem hogy Luna Japán nyelvi előkészítőre jár. -
—Uhm, rendben de siess majd haza. -Megöleltem majd átmentem a vezető oldali részre beültem a volán mögé bekapcsoltam az övem, és Rhys felé fordultam-
—Rhys valamiről beszélnem kell veled, vagyis nem is inkább csak valamit el szeretnék neked mondani. -Zavaromban a tarkómat vakargattam-
—Fura vagy Ben, tudod hogy bármit elmondhatsz nekem amit csak szeretnél. -Lassan bólintottam. -
—Tudod van az a srác az a nyomi akivel Luna mindig lógott, Noah. -Itt egy kis szünetet tartottam-
—Ja tudom mi van vele? Egy ideje nem láttam felszívodott.
—Nos......Miattam ment el, én vagyok az oka annak hogy eltűnt.
—Ezt hogy érted? -Felém fordult és zavartnak láttam az arcát- Megverted haver? Vagy azért mert folyamatosan piszkáltad? Öreg mit tettél vele? -Fejemet a kormányra tettem-
—Oooooooooo dehogy is ne legyél már hülye nem bántottam, vagyis nem úgy. -Rhys még jobban össze zavarodott felhúzott szemöldökkel nézett rám-
—Össze törtem a szívét. -Erre felkapta a fejét-
—Te ittál? Mit értesz ezen? Ben beteg vagy hogy össze vissza beszélsz?
—Aaaaaaajhhhhhhh ne játszd a hülyét. -Nagy levegőt vettem és folytattam. - Bele szerettem Noahba. Nem tudom hogy történt, de emlékszel arra az estére amikor rosszul lett? Én ápoltam, akkor este én és ő...... lefeküdtünk. - Félve néztem rá hogy mit fog reagálni-
—HOGY MIIIIII? Te és ő? Ti hogy mit csináltatok?
—Jajjjjj Rhys ne kelljen meg egyszer megismételnem. -Vissza ejtettem a fejem a kormányra-
—De még mindig nem értem. Te Miával voltál, vagy most akkor mi van? Meleg vagy?
—Magam sem tudom, egyszerűen csak megfogott benne valami és éreztem hogy nekem ő kell, de elbasztam. -Szipogtam egy kicsit -
—Meséld el az egészet hogy mi történt, úgy hogy megértsem. -Újabb nagy levegőt vettem és elmeséltem mindent neki, egészen onnan hogy lefeküdtem vele hogy hallotta amit Miával tettünk és hogy elmenekült miattam-
—Azóta sem tudod hogy hol van? Luna sem mond semmit?
-Megráztam a fejem - Nem öreg senki nem mond nekem semmit. Mindez azért van mert egy önző rohadék vagyok. -Rhys lehajtotta a fejét majd lassan felnézett rám-
—Nekem ugyan az az ember maradsz nem foglak elítélni és szerintem senki más sem. De miért mondtad el nekem ezt most így hirtelen a semmiből?
—Szeretném ha segítenél nekem megtalálni hogy vissza kapjam, kérlek Rhys segíts nekem. Te vagy az akiben a legjobban bízok a húgomon kívül. Egyenlőre ne mond el senkinek csak segíts megtalálni.
—Rendben haver segítek. Most ez egy kicsit lesokkolt hazudnék ha azt mondanám hogy nem. Most már tudom hogy miért voltál olyan mint egy darab szar és hogy miért hagytad ott Miát. Egy igazi vadbarom vagy, de mivel őszintén megbántad ezért segítek. - Könnyek szöktek a szemembe. -
—Nagyon köszönöm haver, soha nem lehetek elég hálás. A húgomnak se szólj erről mindig csak a fejmosást kapom tőle.
—Nem szólok semmit ígérem. -Egy kis mosolyt villantott felém. Most megkönnyebbültem hogy a barátom mellettem áll. Tudtam hogy rá igazán számíthatok, nem is értem miért féltem elmondani neki. Talán így most már sikerül megtalálnom Noah-t, tudom hogy nem lesz egyszerű. De bíznom kell abba hogy Rhys segítségével vissza kaphatom őt, ha sikerül soha többé nem eresztem, bármit megteszek hogy megbocsásson nekem.