Crash Into Me 🖤

27. Rész

Ben
Ez az utolsó kín szenvedés volt, a felénél elaludtam csak a csengő előtt pár perccel ébredtem meg. Körül néztem a teremben mindenki mosolyogott és beszélgettek én csak bámultam magam elé, ebben a kis szunyókálós álmomban megjelent előttem Noah elgyötört arca. Hogy lehettem ekkora seggfej? Meg mindig nem értem saját magam. Nagyot sóhajtva nyújtózkodtam, felálltam a padból össze szedtem a cuccom kapucnim a fejembe húztam és úgy indultam ki a teremből nem törődve a körülöttem lévőkkel mentem ki a kocsimhoz Rhys már ott állt épp a cigijét szívta. Nem is tudom mi lenne velem ha nem nyíltam volna meg neki, szerintem már a diliházban kötöttem volna ki mert totálisan begolyóztam volna saját magamtól. Kis mosolyt erőltettem az arcomra és úgy köszöntem Rhys-nek.
–Mi ez a bárgyú vigyor hülye gyerek?
–Mindjárt adok én neked olyat hogy azt megemlegeted. Indulhatunk? -Rhys megrázta a fejét úgy ült be a kocsiba, beszálltam a volán mögé beindítottam a kocsim és elindultam hazafelé.
–Semmi értelme már ennek a szarnak haver. -Rhys értetlenkedve nézett rám- Ne néz így rám a sulira gondolok alig tudok oda figyelni most is elaludtam az órán. -
–Ha mindig elalszol oda az ösztöndíjad te szerencsétlen, mindent magadnak köszönhetsz, mostanában rohadtul nem vagy önmagad. Mit szólnál ha ma elmennénk bulizni lesz egy egyetemi buli a gólyák kampuszán. - Erre felkaptam a fejem akkor ezek szerint Noah öccse is ott lesz lehet ha iszik akkor sikerül kiszedni belőle valamit. -
–Már megint úgy nézel mint valami fogyatékos, Luke mondta hogy most eléggé más lesz engedélyt is kaptak a hangoskodásra úgy hogy nem kell a zsaruk elől menekülnünk megint. -Erre mind ketten elnevettük magunkat, eszünkbe jutott amikor legutóbb ez történt épp hogy csak megúsztuk ép bőrrel és nem vittek el minket is a többiekkel együtt ha nem lett volna ott az a bokor amibe Rhys és én bele ugrottunk akkor mindennek vége lett volna, igaz másnap tele voltunk mindketten kék zöld lila foltokkal és karcolásokkal fogalmam sincs milyen bokor volt de erősen ellenállt nekünk talán úgy gondolta hogy úgy kell nektek seggfejek most megmutatom ki a főnök. -
-Rendben haver benne vagyok -elengedtem a váltót és össze ütöttük az öklünket. Amint haza értünk leparkoltam, kiszálltunk a kocsiból mind ketten rágyújtottunk. -Mi a helyzet a húgommal? - Sose kérdeztem őket erről mindig csak a saját szarommal voltam elfoglalva. -
–Teljesen jól megvagyunk az elején nagyon aggódott miattad mikor úgy néztél ki mint egy csöves és azt sem tudtad milyen nap van.
—Nem akartam hogy aggódjon csak egyszerűen nem tudtam mitévő legyek. És egyre jobban kezd világossá válni számomra hogy ez már halott ügy, soha nem kapom vissza elbasztam mindent. -Megint mardos a bűntudat azért amit tettem de annyira jó érzés hogy Rhys és a húgom mellettem állnak és kihúzták a seggem a szarból. Egy okleveles vad barom vagyok de mégis van akire számíthatok hiába tettem ezt a húgom legjobb barátjával mégis mellettem állt. Meg sem érdemlem a testvérem. -