ℰℊ𝓎 𝓯𝓲𝓾́

5.rész

Az egész társaság megdöbbent még Boka is aki ott állt mellettük, egyből felállt és a kis Nemecsek után lesett akit vittek a mentők.

Dajka:*úgy megdöbbent hogy tudott mondani valamit majd habogva lassan kibökte*
  - E-ez egészen biztos? Mert sok más szép és tehetséges gyerek is van itt!
  *próbálgatta jobb belátásra bírni a nőt, a többi gyerek csöndben ide-oda ingáztak a tekintetük a beszélgetésben*

Boka anyja:Egészen biztos! Ő a tökéletes! *most mosolyogni tudott volna az örömtől, ha az újdonsült fiát nem vitték volna el a mentők*

Boka:*csak szaporán pislogott, nem tudta feldolgozni a dolgokat ilyen gyorsan, komolyan!? Őt aki majdnem a szemei előtt halt meg lesz az új "tesója", ez viccnek is rossz...gondolta magában*

Eközben a pásztorok a lépcsőnél feljebb figyelték a jeleneteket és nem hittek a fülüknek hogy azt a kis patkányt viszik haza! Így dühöngve, véresen és meglepetten vonszolták magukat fel az emeletre. Mikor a nő visszajött a kórházból ő is csodálkozva a híreken habogva próbálta megváltoztatni az álláspontját nőnek, de sikertelenűl, így beleegyezett a döntésbe.

~Kórház~

Nemecsek:*lassan kinyitotta a szemét, és látta hogy nem egy romosházban kellfel ahogy szokott hanem egy fehér szobában, és infúziót is kapott ahogy érezte a tűt a vénáiban ahogy megakart moccani, és három ismeretlen alakot talált maga elé, az egyiket már ismerte is az orvosa, a másik egy sötétbarna hosszú hajú nő, zöld szemekkel kedvesen mosolygott de látszott az aggódás rajta, a másik egy rövid fekete hajú és fekete szemű férfi volt, ugynacsak aggódó tekintettel nézett rá. Ernő ezt nem értette, Mit keres itt? ők kicsodák? És hol van az a szipirtyó aki szokásosan itt szokott lenni vele? Értetlenül nézett eléjük, és kissé félve*

Boka anyja: Szia, Ernő! *köszöntötte lágyan a fiút, aki beleborzongott a csodálatos hangba, nem volt hozzászokva,majd a férfi is nem annyira lágyan de köszöntötte a fiút*
Hallottuk hogy jobban vagy, és rögtön siettünk ide ahogy csak tudtunk mikor behoztak.

Nemecsek:*Most már eszébe jutott hogy miért van itt, majd fáradtan de félve nézte ahogy beszélnek, mielőtt halkan, gyengén megszólalt*
  - Ti...kik vagytok?

Boka anyja:*lágyan szélesen elmosolyodott majd érzelgősen megszólalt* A szüleid...

Nemecsek:*megállt a szíve ebben a pillanatban és úgy érezte hogy sose fog újra dobogni a döbbenettől, még vagy kétszer átgondolta amik történtek és oda-vissza cikázott a tekintete az embereken*
  - Ez nem lehet...én nekem nincsenek szüleim...
  - *értetlenül nézett a nőre, de a nő csak  mosolygott és Ernő látta hogy kezd könnyes lenni a szeme*
Boka anyja: Pedig igaz, drágám. Mi a szüleid vagyunk! *ezzel megfogta Ernő kezét és a férjét is elérzékenyülve, aki ugyanazt mondta mosolyogva és ő is megfogta Ernő kezét nagyon óvatosan*

Nemecsek:*még mindig nem hitte el de a hirtelen érzelmek miatt, ő is elkezdett könnyeket hullatni,melegség járta át a mellkasát,*
-Anya...Apa...

Ezzel az új szülei megölelték óvatosan az új fiújukat,majd az orvos vette át a szót.

Orvos:Nos, Ernő és a drága családja, kiderült mi volt a baja a fiúnak, vettünk vért tőle és mivel a fiú cukorbeteg, a minap mikor elájult igen alacsony volt a cukra, ezért gyorsan infúzióra kötöttük és óránként mértük a vérnyomását. Ma reggel mértük meg ami visszaállt a normálisra,szóval Ernő nyugodtan hazamehetsz most,de minden hónapban kell elgyere vizsgálatra. *Ezzel mososlyogva el is köszönt az orvos*

Nemecsek:*izgatottan ment ki a kórházból a két szülei mellett akik boldogan néztek le rá,nem tudta hova tenni ezt, de ő is mosolyogva nézett rájuk, mikor kiértek egy fekete Audi várta őket és teljesen ledöbbent a látványon, ez milyen nagy! csodálattal nézte az autót amit anno egy régi autós magazinban látott az árvaházban télen mikor a többiek azon veszekedtek, hogy ki dobja bele a kacatokat a tűzbe, gondolta hogy az autók nagyok, de hogy ilyen nagyok és tágasak! Ezzel félve de izgatottan beült a hátsó ülésre várta a további utat hogy hova mennek.*

Boka anyja:*mosolyogva hátra fordult* Amugy Boka Andrea vagyok! De hívj anyunak! Ő pedig itt az apád, az idősebb Boka János!
*A férfi mosolygva biccentett felé, majd az utat figyelte*
- Megálljunk venni neked valami kaját, vagy kibírod amig hazaérünk Ernő?
*kérdezte az anyja kedvesen*

Nemecsek:*Kissé meglepte a kérdés, és nem tudta mit feleljen de aztán válaszolt*
-Nem kell miattam megállni,köszönöm. Majd...otthon eszek.
*furcsa volt kiejteni ezt a szót, de úgy érezte hamar megtudna barátkozni vele, majd kissé elmosolyodott*

Bő fél óra múlva otthon is voltak,mikor Ernő kilesett az ablakon hogy milyen lehet a házuk, biztos volt hogy nem olyan amilyenben lakott,mikor meglátta ismét ledöbbent, ez a legszebb ház amit a valaha látott, még az újságokból se látott ilyen nagyot és szépet. Fehér tiszta falai voltak, egy nagy párkány helyezkedett el a második szinten, nagy ablakai voltak, hatalmas fa ajtó volt a bejárati, rajta felől egy kis magyar zászló díszelgett. Már kiszálltak az autóból és beinvitálták a házba.

Nemecsek:*Izgatottan ment be az új helyre, nem tudta hogy mit csináljon, ezért ott állt és csendben nézegette a helyet, belül is olyan tiszta volt mint kívül, az alja nem padlóból volt kirakva hanem bézs árnyalatu csempékkel, a falak fehérek voltak,a bútorok hol fekete, fehér, sötétkék és esetleg barna színben voltak, egyből szembe találta magát egy hatalmas kanapéval és mellette két kisebb fotelall, ami egy nagy plazma tv-t vett körbe ami egy hatalmas fehér üveges székrenybe volt elrejte, ami tele volt hol könyvekkel, szobrokkal és kristály poharakkal, a konyha részét két csiszolt oszlop tartotta és onnan lehett bemenni, amiből Ernő annyit látott hogy ott is van egy kisebb asztal, akárcsak a nappaliban. Úgy tranzba ejtette hogy megfeledkezett a szüleiről aki mososlyogva nézték őt, ezt észre vette majd kissé elpirult a kínos helyzet miatt*
  - B-bocsánat...nagyon szép a ház.

Boka anyja:Köszönöm kicsim,na gyere együnk mert gondolom korog már a gyomrod! *ezzel gyengéden a konyhába vitte, mire hangot is adott neki az állítása úgy korgott a hasa, mire Ernő jobban elpirult, mire az anyja csak nevetett, mikor már megették a kaját,az anyja a kanapéhoz kísérte hogy elmondjon neki még valamit*

Boka anya:-Na szóval, kicsim..lenne itt még egy meglepetés...nem csak te vagy az egyetlen gyerek a családban, hanem van még egy testvéred is.

Nemecsek:*Nyugodtan hallgatta,elsőre de mikor meghallotta hogy van tesója eléggé megörült*
  - T-tényleg?!

Boka anyja:-Igen *mosolygott kedvesen*
Ő is fiú, 19 éves, és Gimnáziumba jár,sztem nemsokára hazaér és bemutatlak neki.

Nemecsek:*Nyelt egyet, kíváncsian hallgatta, majd mikor eszébe jutott hogy találkoznia kell vele kicsit ideges lett, de bólintott válaszul, erre az anyja elkisérte a fenti szobájába ami nem meglepő, az ismeretlen fiú mellett volt*