ℰℊ𝓎 𝓯𝓲𝓾́

10.rész

Sziasztok! Bocsánat hogy ennyi ideig nem volt új rész, gondom akadt a bejelentkezéssel. Köszönöm azoknak akik reagáltak eddig bármilyen formában! ❤️🥺

Boka:*mire fáradtan bólintott majd nagyokat sóhajtott, és ment is fel aludni*

Boka anyja:Ó! És pénteken kellene elvinned őt!

Mire Boka fordult egyet, de úgy hogy majdnem elesett a lépcsőn.

Boka:*hitetlenkedve nézett az anyjára, de tudta ha most elkezd veszekedni vele, ő fogja a rövidebbet húzni, így sóhajtott, és inkább felment aludni.*
  - Rendben..jó éjt.
*A szobája felé vette az irányt mikor látta hogy Nemecsek ébren van még és elhatározta hogy most tiszta vízet önt a pohárba a kis szőkével, ezért benézett hogy mit csinálhat*

Nemecsek: *Ugyanúgy olvasta a könyvét de hirtelen azt érezte hogy figyelik, mire  felnézett és egy kicsit sem jó kedvű Bokával találta magát szemben, aki az ajtajánál áll és csak nézi őt, háta közepén megborzongott, majd halkan nyelt egyet, farkas szemet néztek, majd lassan felkellt az ágyról és félénken a fiú felé közelített.*
  - Figyelj, tudom hogy nem kellett volna árulkodnom...
 
Boka:*csendben belépett a fiú szobájába és becsukta az ajtót, mire a másik értetlenül nézett fel rá, és megindult feléje.*
  - Szeretném tisztázni veled a dolgokat errefelé...

Mire Ernő a torkában érzete a szívét ijedtében.

Nemecsek:É-én sajnálom!..*kezdte félve és remegve*

Boka:*Észre vette a reakcióját de most nem foglalkozott vele, csendben nézte,majd közeledett felé mire a szíve elkezdett hevesen verni valamiért a kisebbik hátrált tőle,majd mikor szembe állt vele lejjebb hajolt hozzá, majd folytatta*
-Nem szeretem a magadfajtákat,sose szerettem. Ha azt hiszed veled kivételezni fogok akkor tévedsz.

Így álltak egymás előtt,mikor végre Ernő törte meg a csendet.

Nemecsek:*Nagy szemekkel nézte a fiút, érezte ahogy belül egyre melegedik a gyomra és kissé elpirul, majd lehajtotta a fejét és bólintott*
-J-jó...értem. De ha esetleg, megismer-*kezdte halkan, de a nagyobbik félbe szakította*

Boka:Nem akarlak megismerni. Csakis azért vagyok és leszek kedves veled, hogy a szüleim ne legyenek szomorúak.
*mondta halkan majd egy kissé elpirult ő is, és a szíve még mindig hevesen vert, nem bírt a fiú mellett meglenni tovább így megfordult és ki sietett. De a végén hozzátette*
  - Én foglak elvinni az orvoshoz a héten, bármi is a bajod.
*és ezzel ki is ment majd becsukta maga mögött az ajtót, mégis mi van vele? tűnődött magában mire végre a szobájába ért és inkább lefeküdt aludni.*

Nemecsek:*visszament az ágyba és szomorúan, majd elkezdett halkan sírni hogy mit tett Bokával hogy ezt érdemli.*

~Másnap~

Nemecsek:*fájó háttal felkellt és elkészülődött szokásosan a sulira, le sietett a nappaliba és meglepetésére már Boka is ott volt aki szorgosan olvasta a füzetét közben kávét ivott,így inkább gyorsan besietett a konyhába hogy elkerülje amíg lehet. Majd a szekrényből kivette a neki szánt kaját, mert az anyja szerint a suli büféjéből nem volt cukorbetegeknek szánt kaja. Azt gyorsan berakta a táskájába, majd érezte hogy rezeg a telefonja. Betti írt neki;

Betti:Szia Ernő! Ha a suliba értél,azonnal keress meg!

Ernő:Szia! Persze, de mi a baj?

Betti: Később elmondom. Addig szia!

Ernő:Szia...

Ekkor váratlan kopogás hallatszott, mire mind a két fiú felnézett,Ernő érdeklődve nézte, mire Boka felkellt, és megnézte kiaz, a szíve megállt. Majd gyorsan kinyitotta, kiment és becsukta hogy négyszem közt beszéljen az idegennel. Ernő lassan kiment a konyhából és hallotta ahogy a másik fiú könyörög Jánosnak.

Csónakos:Kérlek Boka! Hadd találkozzak vele most!

Ui.: Úgy döntötem hogy rövidebbre  fogom venni a részeket hogy ne legyen sok az információ és hogy ne legyen kissé unalmas. ^^"