ℰℊ𝓎 𝓯𝓲𝓾́

8. rész

Szia! Honnan jöttél? *kérdezte kedvesen, mire Ernő annyira meglepte hogy nem tudta mit feleljen mire válaszolt, a lány döbbenten nézett rá*
  - Kajak ott laksz?! És én miért nem láttalak téged eddig?! Várjunk csak...*a lány még közelebb lépett a padjához, amit Ernő előtt és mellette ülő gyerekek érdeklődve figyeltek*de ott nem Boka János lakik?...*a lány mégjobban megdöbbent, és leült Nemecsek mellé izgatottan szinte már cincogós hangon halkan nézett rá*...Te csak nem a szomszédja vagy!? Vagy az egyik barátjának a tesója!? De jó lehet neked olyan helyes fiút ismerned mint ő. *a lány álmodozva felsóhajtott*

Nemecsek:Nem,ugyanis...*próbálta elmagyarázni, mikor eszébe jutott a mai nap hogy Boka hogy ott hagyta a folyosón és úgy beszélt vele mint akit csak most ismert meg, ez kicsit rosszul esett neki, de aztán rájött mondjuk ez igaz, hiszen csak 1 és fél órája ismerték egymást, majd a lánynak odasugta*
Ne mondd el senkinek, de én igazából a tesója vagyok!
*Mire a lány döbbenten nézett rá, majd kinevette erre Nemecseknek hirtelen flashbackjei támadtak mikor árvaházban élt és beleremegett a gondolatba,olyan arcot vágott mint akit megvert az áram, hogy lehet ugyanez lesz itt is?! erre már még jobban remegni kezdett az egész teste, próbálta lenyugtatni magát, és próbált fapofát vágni a dologhoz*

Lány:Na persze! Én meg Beyoncé vagyok! *mondta szarkasztikusan, de észre vette hogy a mellette ülő fiú nem viccelt fapofával nézett rá, majd hirtelen az agyába csapódott, a megvilágosodás és tátva maradt a szája*
Úr.Isten..nem hiszem el! ..de hogy lehetsz te a tesója?! Nem is hasonlítotok?
*Erre Nemecsek elmesélte a történetét, mire a lány meghatódtan átölelte*
  - Kapják be azok a faszok, hogy ezt tették egy ilyen aranyos fiúval mint te!
De ne aggódj emiatt! Én mától itt vagyok neked ha baj van! *majd eltávolodott tőle mososlyogva, Nemecsek nem hitt se a fülének se a szemének..két barát?! Szerzett két barátot az első napon?!, most már nem fájt a gyomra sem, és inkább felváltotta az öröm.*
  - Egyébként Horváth Bettina! Örülök hogy megismertelek Ernő!

Ezzel becsöngettek a második órára amit az osztályfőnök tartott, irodalmat. És mikor meglátta Ernőt felhívta hogy mutatkozzon be az osztálytársának.
Ezt Nemecsek megis tette, félénken majd leült a tanár csendben megvárta majd kicsit bólogatva Nemecsek felé biccentett, laza tanár volt, Rácz tanár úr szöges ellentéte, jókedéjű, humoros tanár akitől bármit kérdezhettél pár tétel közepette amit feladott és soha nem hordta le fejed hogy ne hülyeségeket kérdezz órán, kivéve ha nem a tananyagról van szó, vagy ha kikell menned wcre. Egyébként Geréb László volt a neve.

Délután félhárom volt ezzel jelezve hogy Nemecseknek le is ment az első iskolai napja amit, azzal ünnepelt hogy nem kaptak állítólagos leckét,a fiút akivel összeismekedtek nem találta utána, mondjuk kise ment a tanteremből egy szünetben sem. Betti már aznap megadta neki az elérhetőségeit ha segítségre lenne szüksége vagy csak beszélgetni. Mikor mindenki rohant ki az ajtón a járdán észre vette Bokát és már emelte fel a kezét hogy integessen hogy ott van, de Boka nem vette észre és látta ahogy jókedvűen három ismeretlen fiúval beülnek az autójába és elhajtanak a sulitól mire Nemecseknek a gyomrába esett a szíve, nem tudta mit tett amiért Boka nem akarta hazavinni a kocsival, a kedve is elment abban a pillanatra, de végül Betti ugrott mellé boldogan hogy együtt menjenek haza, egy utcába laktak.

Betti:Bocsi megvárakoztattalak! Csak Alexával megkellett beszélnem valamit.. *Észre vette Nemecsek hangulatváltozását*
  - Na mitörtént? Mitől lett ilyen rossz kedved?

Nemecsek:*elmosolyra húzta a száját és legyintett*-Semmi nem fontos! *és ezzel rámosolygott az új barátjára akivel hazáig beszélgettek mindenféléről,rajz,tánc, éneklés, sport, videojátékok, ételek, persze a suliról is volt szó, fél óra alatt az utcájukban sétáltak mikor a lány elköszönt megölelve Ernőt*

Betti:Na szia, holnap találkozunk a suliban! Majd írok!
*ezzel mosolyogva el is ment*

Nemecsek:*mosolyogva nézett utána majd megállt a ház kerítésénél és tanakodva figyelte hogy most hogy jut be? Ott sétált vagy 3 percig mikor észre vette a mikrofont a kapun mire egy hang megszólalt és Ernő bizonytalanul válaszolt mire a kapu magától kinyílt és Ernő már bent is volt, már csak az ajtón kellett átverekednie magát, ott is keresett mikrofont de nem volt majd észre vett egy fényes tárgyat az ottani
virágcserépben, egy kulcs volt amivel bejutott és ezzel fáradtan indult fel a szobájába lepihenni.*

✦✧✧ - ✧✧✦