ℰℊ𝓎 𝓯𝓲𝓾́

13.rész

Betti:Szóval...az lenne itt a baj, hogy..elhívtam egy fiút aki tetszik, de ő azt mondta kedves vagyok, meg minden de ő neki más tetszik...*mondta szomorúan, mire Ernő átölelte*

Nemecsek:Sajnálom

Betti:*vállat vont és inkább folytatta*
Na szóval, de viszont maradt még egy jegyem moziba és veled szeretnék elmenni! *mondta vidáman, mire Nemecsek boldogan igent mondott*

Nemecsek:Persze hogy elmegyek! Köszi!
Ha csak nem akarsz az egyik lánnyal menni...*Betti félbeszakította*

Betti:Nem! Én veled szeretnék elmenni!

Ernő látta maga előtt hogy ez a nap nem is lehetne jobb. Pedig csak most kezdődött a suli. Majd mikor vége lett Bokát vagy Bettit várta a járdán, de jobban szeretett volna inkább Bettivel menni, mintsem Bokával hacsak nem a barátait is viszi. Ekkor Boka hirtelen mellette termet, vissza a gondolataiból a jelenbe.

Boka:Gyere,én viszlek orvoshoz, emlékszel? *szólt nyugodt hangon, és indult a kocsiához.*

Nemecsek:*kellett neki pár perc mire leesett mit mondott neki Boka, de ő is sietve a hátsó ülésre ült,zavarában*

Így ültek csendben mire Boka hirtelen törte meg a csendet ezzel Ernő szívét felgyorsítva.

Boka:Remélem sietnek mert dolgom lesz kicsit később, nem érek rá az ügyeleten ülni veled.

Nemecsek:*erre elszomorodott alig láthatóan, a nap beütött az autób, megvilágítva érzékeny porcelán bőrét és csak úgy ragyogott a haja a napfényben mint egy arany glória és a szeme szép szürkés kék árnyalatot vett.*

Boka:*elszorult a lélegezete azon a képen ahogy Ernőre világított a napfénye, majd gyorsan az utat figyelte és próbálta magában kibontani a szálakat hogy mégis mi a faszomat érez? Meg hogy mi lett vele ilyen hírtelen, így elkezdett az ujjával dobolni a kormányon. Már lassan ott voltak, mire megállt a sor, utat építettek éppen azon a sávon ahol ők voltak,nem tudtak se kitolatni, se hátra,így Boka próbálta legyürni izgatottságát és mérgét mire azon kapta magát hogy a szája saját életre kelt. Megszólalt, mikor mocorgott az ülésen,közben hol az utat nézte és próbálta látni hogy mi folyik még elől, hol Ernőt nézte.*

Nemecsek:*nagyot nyelt zavarában érezte hogy elpirult próbál más fele nézni, nem Bokára*

Boka:Na és...milyen volt a többiekkel találkozni?

Nemecsek:*teljesen meglepte a kérdés, és nem tudja mit válaszoljon erre, nem az volt hogy Boka utálja őt? Kezdte bátortalanul*
  -Hát,Csónakossal találkozni ijesztő volt, de a végén megkönnyebbültem. Jó fej.

Boka:*bólintott, mire Ernő azt hitte itt a vége, próbált nem irritáltságot hangoztattni*
  - Na és Feri? Vele milyen volt találkozni? *makacsan nézte az utat, majd hirtelen elindultak. Az építők félre álltak hogy végre elmenjenek az autók.*

Nemecsek:*pislogott*
  - Ő is ijesztő volt...de ő is kedves..de néha még mindig megijeszt egy kicsit. Ő segített megtalálni az osztályomat.
*mesélte, Boka csak bólintott.*

Már ott is voltak a kórháznál és kiszálltak a parkolóban. Indultak befelé, mire Boka megint megtörte a csendet.

Boka:Mi a bajod? Hogy ide kellett jönnünk? *nézett körbe csendesen, néhol öregeket látott,hol ápolókat,rossz érzéssel töltötte el az ehhez hasonló helyek. A gyermekkorára emlékeztette*

Nemecsek:Cukros vagyok... de nem tudom hogy mit fognak csinálni velem.

Boka:*bólintott, majd a recepciós nővel megbeszélte hogy hova kell vinnie Ernőt, el is indultak. Majd mikor odaértek szembefordult vele*
  - Én nem megyek be. Itt megvárlak.
*azzal a fal mellé állt és csöndben nézte a helyet, majd a kézbe vette a telefonját*

Nemecsek:*értetlenül nézzet a fiúra majd, bement*