ℰℊ𝓎 𝓯𝓲𝓾́

26.rész

Az úton Ági egyfolytában Bokán lógott,Csónakos Ernőt fogta a kezében mint egy kisgyereket, ez picit már zavarta Ernőt de nem akarta lelombozni a kedvét Csónakosnak. Így mentek, Boka csendben nézte az előttük sétáló Ernőéket, aki épp Csónakos vállán nézzet vissza rá csendben.
Ilyenkor nagyon hevesen vert a szíve, nem tudta Ernőről levenni a szemét, bárcsak ő viheté a karjaiban,sóhajtott magában.
Már oda értek Ernő gyorsan beszaladt a vérnyomás merőért és a tűért, addigra már mindenki beszállt az autóba,most nem ő ült a vollánál Boka mellett, hanem Ági. Így hátra kényszerült Csónakos mellé, nem bánta, kedvelte Csónakost mégis jobban szeretett Boka mellé ülni. Már úton voltak, Nemecsek csendben hallgatta a YouTubeon az Ouska-Alive-ot, nézett kifelé az úton,csodálta a hatalmas fákat,fenyőket a hosszú út szélén, a mezőket, olyan varázslatosnak tüntek a szemében,szívesen lakna egy olyan helyen ahol sok fák,fenyők,dombok vannak,nem tudta megunni őket.

Boka:Néha-néha Ernőre pillantott és az utat leste, lassan odaérnek. Közben érezte ahogy Ági megint a combjára rakta a kezét,aki csendben nézte az utat. Majd pajkosan Bokára nézett, aki mosolygott rá. De egyáltalán nem volt most kedve ilyesmihez,főleg úgy hogy Ernő is a közelében van.
De már lekanyarodott szerencsére, és a szokásos helyükön voltak,csak Ernő nem járt még itt,aki ámulva nézte a nagy fehér házat,egy kis part volt mellette hátul meg egy kisebb kosárlabda pálya amit néha focizni is használnak, mellette ülő helyek. De volt mellette egy hatalmas medence is ha  valaki nem akart a tóban úszni.
Kiszálltak, és Boka meg Ernő vitték fel a dolgaikat a szóbába.

Nemecsek:*Már épp bent volt mire Bokához fordult* itt fogunk aludni? *kérdezte*

Boka:*Nem tudta mit válaszoljon elsőre*
Igen..

Nemecsek:*mosolyogva körbe nézett majd vissza Bokára akinek egy másodpercig megállt a szíve a látványtól*
*ezzel felsietett az emeletre és kiválasztotta az egyik szobát, olyan mintha csak egy szállodában mentek volna, amire emlékezett abból az újságból. Nagy ágy volt a szoba közepén, és oda ledobta a dolgait, és egy kisebb tv volt az ággyal szemben, meg persze ki lehetett nyitni az ablakot és ki menni az erkélyre,Ernőnek tetszett ez a hely,majd sietett vissza a többiekhez.*

Boka már felvitte a dolgait a szobába, és lent is volt a többiekkel, Nemecsek kicsit megtántorodott ahogy latotta már mások is vannak a helyen, nem csak ők.

Nemecsek:*csendben ment ki a nappaliból, mire valaki észre vette a háta mögött*

Csele:Szia, Ernő! *köszöntötte barátságosan*

Nemecsek:*megijedt hogy a nevét hívják, gyorsan megfordul majd szembe találta magát az egyik legtisztább fiúval akivel találkozott ő is magas volt mint a többiek, rövid fekete haja, jól bevolt állítva aki édesen mosolygott Ernőre*
U-uhm Szia, Ernő vagyok
*mondta zavarában, mire a másik fiú kuncogott egyet*

Csele:*majd kinyujtotta a kezét felé*
Csele András! Boka osztálytársa.

Nemecsek:*csendesen elfogadta a kézrázást*

Csele:*Mikor megérezte a legpuhább és legkicsibb kezet amit valaha fogott, elszorult a torka...Szent fasz, ez a fiú halálosan aranyos, nem bírta tovább és figyelmeztetés nélkül Ernőt magához húzta és szorosan megölelte*
Te vagy a legédesebb gyerek akit valaha láttam!

Nemecsek:*teljesen meglepte ami történt, érezte a fiú szívverését, alig ért a válához magasságban,majd visszaölelte*

Csónakos:Ugye hogy mondtam milyen aranyos! *kiabálta a háttérből vihogva mire Ernő fülig elvörösödött*

Nemecsek:*Azon kapta magát hogy cipelik,és hogy Csele cipeli ki az udvarra, ez a nap nem lehet kínosabb gondolta*

Csele:Boka! Ez a fiú tényleg rohadt aranyos! *Ernő közben erősen kapaszkodott Cselében és próbálta eltemetni égő arcát a többiek elől.*

Feri:Ugye-ugye *ezzel vigyorogva beleivott a sörébe és indult vissza labdázni*

Nemecsek:*mikor meghallotta a hangját egyből ránézett, majd azt látta hogy a többi fiú kosárlabdázik, hát mit ne mondjon...tetszett neki a látvány. Majd azt vette észre hogy le tették az egyik padra és hogy Csele hozz neki egy innivalót*
Csele:Tessék, kine száradj a napon.