ℰℊ𝓎 𝓯𝓲𝓾́

41.rész

Ági:Nem szükséges, már hívtam az egyik barátnőmet, mindjárt itt lesz. Ő haza visz. *ezzel mindketten elköszöntek egy hosszú csókkal,a lány beszállt, az autóba és már el is tünt az éjszakában. *

Boka:*nézte ahogy elmegy a lány és sóhajtva lefeküdt az ágyra, majd kissé elnyomta az álom*

Nemecsek:*még csendben ült egy darabig a kádban, majd mivel nem hallott egy ideig semmit így óvatosan kiszállt a kádból. És türülközővel kiment mire nagyon megijedt hiszen Boka az ágyon aludt nyugodtan. Majd valamitől vezérelve közelebb ment hozzá, csodálta, imádta azt a tiszta napbarnított bőrét a sötét haját ami most lehullott az ágy felé, a keskeny ajkakat, a szép rövid szempilláit. Majd inkább halkan az ajtó felé indult sietve csuron vízesen és gyorsan be is szökött saját szobájába*

Boka:*Most nyitotta ki a szemét, mert hallotta ahogy Ernő ajtaja becsukódott, gondolta hogy bement így nem zavarta a fiút,ment a fürdőszobájába és a vízes ruháját felvéve, lement a konyhába, majd ki az udvarra megszárítani őket*

Eközben a többiek már kicsit kijózanottak, elhallgattak mikor Boka végre lejött és szégyenkezve lehajtották a fejüket. Ezen megesett Boka szíve,tudta hogy nem direkt csinálták a többiek amit tettek,így mikor kiteregetett visszament a többiekhez és elmondta hogy nem haragszik.

Csele:Ernő azért jól van? *kérdezte aggódóan, majd ment Bokához*

Boka:*végig mérte Cselét majd bólintott*
Igen, semmi baja.

Csele: Nagyszerű! *ezzel karonfogta Csónakost és húzta fel az emeletre*

Nemecsek:*Épp akkor jött le még mindig csuron vízes hajjal és hálóingben, indult is enni*

Csele:*méglátta Ernőt és egyből hozzá szaladt*
Ernő! Annyira sajnáljuk! Véletlen volt, hidd el!

Nemecsek:*Épp töltött húst evett és úgy nézett nagy szemekkel Cselére*

Csele:*majdnem sírva fakadt a látványon, rohadt aranyos volt Ernő akárcsak egy régi festményen egy angyal, azzal egyből megölelte, mire Ernő csak kuncogott. De már Csónakos is ölelte a másik oldaláról*

Csónakos:*mélyen búgott Ernő fülébe, aki libabőrős lett*
Sajnálom Ernő..többé nem tezsem..

Nemecsek:*teli szájjal beszélt kuncogva* Nehm bvaj..

Csele:*majd hirtelen megfogta Ernőt és leültette a kanapéra ahol Geréb ült és nézte a tvt*

Nemecsek:*meglepetten nézett fel Cselére, majd megette a maradék húst ami a kezében maradt,majd befejezte*
Mit csinálunk most?
*azzal körbenézett a többieken ártatlanul*

Csele:*leült a kanapéra és ölébe vette Nemecseket aki kissé elpirult, majd elővette az egyik kisebb türülközőt és elkezdte megszárítani a kis szőke haját*
Megszárítjuk a hajad, szöszi mert megfázhatsz ha nem.

Nemecsek:magamtól is megtudom- szárítani!
*tiltakozott, de vigyorgott hozzá*

Boka:*csendben nézte a kanapé másik oldaláról ahogy Ernő szokásosan rendezett haját, most kócok borítják, majdnem félre nyelte a whiskyét. És inkább a tvhez fordult*

Csele:*15 perc múlva sikerült megszárítania Ernő haját, majd átkarolta a fiút és sóhajtott bánatosan*
Mit nem adnék hogy szőke hajam legyen!

Nemecsek: *vigasztalásul simogatni kezdte a fiú karját,* Nyugi! Szerintem a sötét haj jól nézki!
*majd végig nézett a többieken, kérdően*
Hova lett Ági?
*nem akarta tudni de nem szerette volna  hogy azt higgyék nem érdekelte Boka csaja*

Boka:*féloldalról ránézett majd a pohara végét kiita* Haza kellett mennie.

Nemecsek:Oh.*Alig bírta vissza tartani az örömét*

Feri:Szóval most egyedül fogsz aludni Boka? *Ezzel mellé ült félmosollyal*

Boka:*kétkedő pillantásokat vetett oda neki* Igen, miért?

Feri:*vállat vont és leste a fiút csendben, Boka is ugyan így tett*
Csak érdekelt. Nem kell társaság?

Geréb:*felsóhajtott Ernőék mellett*
Jaj srácok, ne kezdjétek megint könyörgöm!