ℰℊ𝓎 𝓯𝓲𝓾́

7.rész

Nemecsek:*már csak arra eszmélt hogy Boka mondja megérkezdtek és gyorsan kiszállt,aza autóból mire kicsit beütötte a fejét, olyan gyorsan pattant ki onna, persze nem mert adni a hangjának hogy fájt neki így csendben kiszállt és ott állt mellette, közben egyre szorongva nézte a többi diákot ahogy őt nézik kíváncsian*

A Lónyay Gimnázium belseje fehér falak néhol látott zölden festetten is, és szemből egyből egy hatalmas lépcső állt felfelé,közben jobb oldalt egy hosszabb folyosó, a másikon, meg egy kisebb recepció ült, Ernő gondolta hogy fent vannak a termek. A falakon kiálltványok, hírek és fontos iskolai dolgokkal volt tele, az egyik fal rajzokkal es egyéb művészeti alkotássokkal volt tele.

Boka:*A táskájaval a vállán indult a suliba, elhaladva Nemecsek mellett csendben, persze az alacsonyabbik fiú sietett utána, Jézus milyen lesz ez a nap.., sóhajtva magában, és próbálta kerülni azt a tudomást hogy a "tesója" is ott van*

Nemecsek:*ide-oda pillantott mikor beért Boka mellett a hatalmas folyósóra, és kereste a leendő osztálytársait és az osztályfőnökét.*

Mindneki őket nézte és hallotta Boka a suttogásaikat akik ott álltak és a másikkal beszélgettek óra előtt.
Lány:Te...ki az a kisfiú Boka mellett?*érdeklődve nézték*
Fiú:Honnét tudjam? Biztos új, sose láttam. *megvonta a vállát*

Éppen akkor érkezett le a lépcsőn Geréb aki épp Bokát várta vagy kereste mert egyből felé indult vigyorogva, mire Boka pánikba esett és Nemecseknek gyorsan elhadarta hogy sok órája lesz és egyedül kell hazamennie. Így gyorsan elköszönt tőle és sietett egyenesen Gerébhez nyugodtan,még sose volt hálás annak hogy sok gyerek van ebben az iskolában mint most így nem látta Geréb amint épp Nemecsekkel "beszélt".

Geréb: Szevasz Boka! Csónakosékat nem láttad esetleg? Lenne vele egy kis elbeszélni valóm ami tegnapi miatt..*ezt úgy mondta mintha nagyon komoly dologról lenne szó, de látni lehetett az arcán hogy megint valami hülyeség mert nem bírta abba hagyni a mosolygást*

Boka:*Megrántotta a vállát, és inkább elkezdett felmenni a termeikbe, mintha semmi baja nem lenne, de Geréb nem volt hülye, így hamar látta Jánoson hogy valami nem stimmel, így fürkészte a barátját amíg felnem értek, és egymás mellé nem ültek a többiek már ott voltak a szokásos helyükön mire becsengettek és kezdődött az óra*

Nemecsek:*szegény, azt se tudta hogy mihez kezdjen ennyi gyerek mellett és idegen helyen, a szíve hatalmasan dobogott a szorongástól és a félelemtől, és még Boka is itt hagyta egymagába. Nem merte a többi gyereket megkérdezni, hogy hol lehet a tanterme vagy ki az osztályfőnöke, de ők se akarta segíteni neki maguktól. Csendben elhaladtak mellette, néhányan neki is mentek vagy fejen találták a táskájukkal véletlen, olyan alacsony volt,és hát így félve és lassan járta a folyosókat mikor észre vette hogy már senki sincs ott rajta kívül, így még idegesebb lett. Talán hagyja ezt, és menjen haza?..azt se tudta merre kéne hazamennie,ráadásul kulcsa se volt a házhoz...lassan elkerekedtett rajta az ismerős pánik, oda-vissza sétált vagy 10 percig ahol Boka ott hagyta és ahol megállt,mire egy fiú megszólította.*

-Te meg mit csinálsz itt kint a folyosón? *kérdezte komolyan, mély hangja bevízhangozta a folyosót mire Nemecsek megborzongott, és a nagy kezeit a vállára helyezte*

Nemecsek:*mire ő kissé félve szembefordult vele, magas volt, talán akkora mint Boka  vagy egy kicsit magasabb, barna szemei és ugyancsak barna göndör haját megvilágította beáramló napfény mire egy nagyon szép festmény jutott eszébe amit tegnap este olvasott ez egyik szépművészeti könyvében.
Fekete dzsekit viselt alatta vörös ing, hozzá fekete farmer és cipő, érezte átható komoly tekintetét a szemében ahogy belenézett, kissé elpirult zavarában, próbálta megmagyarázni*
  - T-tudod...eltévedtem, ez az első napom és nem tudok semmit-illetve-mármint nem ismerem a helyet..

A fiú csinált egy félmosoly szerű reakciót mire megfordult és mondta Ernőnek hogy kövesse.

  - Tényleg ez az első napod? *kérdezte kíváncsian*

Nemecsek:I-igen...*felelte félénken ahogy utolérte a magasabb fiút és mellette sétált tovább*

  - Fura, sose szokott jönni második félévben egy gyerek sem a suliba. Kivéve a cserediákok, de persze azok is csak akkor ha bonyolódások voltak az utazással és a megbeszéléssel.
   *nézte az utat közben néha Nemecsekre pillantott kíváncsian, mikor felmentek a lépcsőn arra amerre Boka is ment, Nemecsek emlékei szerint elmentek mellette, majd megint egy emeletet mentek mire a folyosó végén volt a titkárság/a tanári szoba ahol bekopogott illedelmesen, mire pár perc múlva egy női hang behívta őket*

Nemecsek:*félénken elmondta azt amit a fiúnak is mondott, mire a nő poker arcal, kereste a lapokat és megkeresse hogy bent van-e a rendszerben*

Nő:Neve?

Nemecsek:N-nemecsek Ernő...

Nő:Születési éve?

Nemecsek:2004..Május 6...

Nő:Áh szóval te lennél a híres Boka családnak az új tagja mi?
*ezzel oda adta Nemecseknek a papírokat és el igazította őt a dolgokról*

Nemecsek:*csendben megköszönte és távozott, a magas fiúval együtt*

  - Szóval te vagy az új fiú..*hallatszott a meglepődés a hangjában, mintsem az arcán, elindultak ugyan abba az irányba ahonnan jöttek de most már tudták merre kell menni, majd mikor odavezette Ernőt a terméhez, kezet nyújtott neki, mire Ernő kissé habozva el is fogadott*
-Áts Feri, iskolai folyósó őr. *nem vette le szemét a fiúról*

Nemecsek:Én is bemutatkoznék, de azt már megtették helyettem...*mondta kissé zavartan, mire kapott egy félmosolyt Feritől, mire valamiért picit jobb kedve lett, a folytonos bukfencelő gyomra mellett, így a fiú elvált tőle és elindult a saját osztályába*
-Ha kell valami, nyugodtan gyere hozzám!

Nemecsek:*Kissé zavartan de meglepedten nézett felé  és egy nagyott lélegzett mire végre ő is beért az osztályába, ahol épp matekot tartottak, bocsánatot kért a késésért, és egyből ment az üres helyre, mikor mindenki őt nézte, Rácz tanár úr tartotta nekik a matekot aki nagyon szigorú ember volt és nem tűrte ha késtek az órájáról, de most az egyszer elnézte Ernőnek. Mikor annak vége lett, jött a 10 perces szünet amit Ernő a padjában töltött, nem akart kimenni a többi gyerekhez, elég volt az osztályában elviselni a kíváncsi szemeket. Mikor az egyik lány oda lépett hozzá.*