ℰℊ𝓎 𝓯𝓲𝓾́

15.rész

Nemecsek:*kilépett a jármű másik oldaláról ami az aznapi ruháját viselte,csendben nézte a lányt majd félénken bemutatkozott*
  - Sz-szia! Nemecsek..Ernő!
*kinyitotta karját rázás képpen de a lány nem vette el, így kínosan gyorsan elvette*

Ági:*csendben nézte a fiút ahogy közeledett feléje, a szép mosolya most kissé elhalványult és erőltetetnek látszott, ezt persze senki nem vette észre*
-Szia Ernő! Örülök hogy megismerhetlek! Remélem jó barátok leszünk!

Nemecsek:*Nagyon vert a szíve, nem tudja mit mondjon így halkan köszöntötte*
  -Én is örülök a szerencsének..és én is remélem...
*De a lány már nem figyelt rá hanem Bokával a karjaiban bevitte őt az étterembe, Ernő pedig utánuk ment. Mikor árvaházban volt nem szégyelte az akkori ruháját, mert megszokott volt,de most ebben a luxus étteremben a szép öltözet amit viselt, inkább elbújt volna a szégyenérzete miatt.*

Leültek az egyik ablak melletti asztalhoz és ahelyett hogy Boka és Ági szemben ültek volna, Boka ült Nemecsekkel szemben közben Ági, Bokához közelhúzta a fehér párnával borított széket, mintsem hogy megfelelő távolságban legyenek egymástól.

Nemecsek:*néha érezte Ági szúrós tekintetét, de nem értette miért, alig nézett fel rájuk. Mikor az étlapokat nézegették, Ági elkezdte a kérdezősködést amire Ernő újra megborzongott*

Ági:Khm..Na és Boka hogy-hogy nem mutattad be még a kis...öcsédet? *nézett Ernőre, azzal a kamu kis mosolyával, majd Bokához fordult*
Ugy tudtam hogy nincs tesód.

Boka:*nagyokat ivott a pezsgős italából, mire nyugodtan válaszolt*
Tudod...kedvesem,az azért volt..*nézett Ernőre aki őket nézte azzal a nagy kék szemével* mert Ernő nemrég került be hozzánk.

Ági:Oh, tényleg? *érdeklődve figyelte Ernőt akinek az volt a meggyőződése hogy milyen rohadtul jól játsza ez a nő a szerepét*
Miért? Eddig hol voltál?

Nemecsek:*nagyot nyelt és hol a lányt, hol az asztalt nézte,égett az arca a szégyentől*
-Á-árvaházban...*mondta halkan*

Ági:*a szemöldöke felszökött a feje tetejéig*Wowh...szegénykém.
*szomorú arcot vágott mint a kislányok akiknek elvették a babaházát,ezzel gépiesen megfogta Ernő kezét aki úgy érezte mintha csak egy robot probálná eltörni a tenyerét, hideg volt. Semmi melegség* Egyszer én is adományoztam árváknak, lehet hogy épp neked!

Ernő:*nyomban felébredt a gépies és hideg érintéstól nagyokat pislogott csendben, majd visszament az étlaphoz*
-L-lehet...

Ekkor jött a pincér és mindenki rendelt magának valamit, Boka sült húst és zöldséget, Ági gyrost, Nemecsek nem rendelt semmit.