ℰℊ𝓎 𝓯𝓲𝓾́

17.rész

Boka:*Megállt kéz a kézben Ágival aki bájosan mosolygott rá, majd nagyon lassan közeledtett Boka felé aki, lassan mososlyogva tette ugyanezt, összért az ajkuk, a csók gyors volt és mohó. Tele szenvedélyel és nyelvel. Boka nem szerette ezt a fajta csókot,de már azt se tudta mikor csókolózott utoljára és amikor Ági megfogta a combját azt hitte ott robban fel. Nagyon rég volt már valakivel, és sajnos ez elragadta őt, mélyen megcsókólta a lányt, majd hirtelen eszébe jutott Ernő és gyorsan eltávolodott a lánytól.*
Bocsi, de ezt most nem tehetjük...

Ági:*pajkosan a nyakába dorombolt, es adott oda neki egy csókot* Miért ne?

Boka:*nyugodt hangon* Mert Ernő is itt van, nem hagyhatom az autóban egyedül egész éjszakára..

Ági:Hát, akkor..miért nem hozzuk fel őt is?

Boka:*hitetlenkedve nézett a lányra*Micsoda? Hisz csak 16 éves?! *kezdte mérgesen szinte majdnem rá ment a lányra aki védekezőleg felemelte a kezét*

Ági:Nyugi! Nem úgy értettem!..van három külön szobám és hangszigeteltek. *ezzel megjobban közelebb húzta Bokát és mélyen megcsókólta*

Boka:*visszacsókólt, majd sietett Ernőhöz*

Nemecsek:*aki addig úgy benyomta magát a szörmés ülöhelyre hogy azt hitte sikeresen beleolvadt, majd kissé megijedt ahogy Boka kinyitotta az ajtót*

Boka:Szállj ki, ma Áginál alszunk. *ezzel sietett Ernő ajtajához és kivette őt a kocsiból majd siettek a lány szobájához.*

Nemecsek:*annyira meglepte ez a hirtelen reakció hogy nem tudott mit reagálni így hagyta magát*

Besiettek a hatalmas szobába, Ági kézen fogva bevitte Jánost a hálószobájába, majd mikor Nemecsek értetlenül nézte mi folyik itt, Ági egy sunyi mosolyt villantott neki mielőtt bezárta volna előtte az ajtót.

Nemecsek:*Nem tudta mit csináljon, egy idegen helyen volt. Távol az otthonától így besietett a legközelebbi szobába és magára csukta, majd lefeküdt aludni. Nagyon fáradt volt és lehet hogy ez az  alacsony cukrának is volt köszönhető. De nem tudott elalduni, ugyanis fura hangok hallatszottak a másik szobából. Hiába befogta a füleit még mindig hallotta a lány hangját, hol halkabb hol erőtlenül de hango volt, valamiért könyörgött de nem tudta Ernő mit akar, de aztán hallotta ahogy Boka nevét említi sokszor meg egy fura nyikorgást is, néha berezgett tőle a nagy szoba , ez így ment egészen hajnali egyig, ugyanis nála volt a telefonja, ami nem merült le. Azután elhallgattak, és Ernő hullafáradtan, és szomorúan elaludt a kényelmetlen ágyon.*

~Másnap reggel~
Boka:*csendben felkelt, semmi nem volt rajta, Ági mellette aludt szintén egyszál semmiben,megtörölte a szemét és halkan kiszállt az ágyból, felvette a tegnapi ruháit és így ment ki, a nappaliba. Csinált magának kávét és el szívott egy cigit az ablak párkányon. Így mikor lassan elfujta, majd eszébe jutott Nemecsek, és hogy ő hol aludt így gyorsan körbenézett, a mellettük lévő szobába nem volt, így nagyon halkan. Szinte alig bement az utolsó szobába leült az ágy szélére és csendben nézte ahogy aludt. Miez a fura érzés ha Ernőre néz? Miért akarja hogy mellette maradjon? Vagy néha megérinteni mintha csak az övé volna? Ezek jártak a fejében*

Nemecsek:*mélyen aludt,a takaró hol rajta volt, hol az ágy szélén lógott,a ruháját felgyürte alvás közben,majd egy nagy kezet érzett a vállán, motyogott valamit és a másik oldalára fordult. De a kéz nem mozdult és gyengéden rázni kezdte*

Boka: Ernő...*szinte suttogva keltette a fiút, közben akaratlanul hozzáért, simogatta a haját gyengéden, vagy az arcát kezdte el, közben a nevét ismételgette, mire kapott egy nyögéshez hasonló választ. Kicsit furán érezte magát a válasz miatt, de most abba kellett ezt hagyni, mert kitudja mi lesz ha most nem áll le.* Ernő...kellj fel..Ernő!
*már kicsit jobban rázta a fiút*

Nemecsek:*felpillant a szeme, és a szobát kémlelte álmosan, majd Bokára esett a szeme, aki nagyon közel volt hozzá, hatalmas dobbant a szíve és álmosan felült* Boka~ *mondta álmosan és erőtlenül mire a fiú elvette róla a kezét, és felállt az ágyról*

Boka:*még mindig suttogva* Gyere, megyünk haza. Anyuék biztos izgultak hol vagyunk! Siess, öltözz fel! *Ezzel halkan kiment*

Nemecsek:*álmosan magára vette a tegnapi ruháit, telefonját és már a szobában sem volt.*

Csendben mentek egymás mellett. Az autóban se beszéltek az út alatt, de aztán Ernő törte meg a csendet.

Nemecsek:Anya...nem tudja hogy elmentünk?

Boka:*Rá nézett majd vissza az útra*
De-de azt tudta, de azt nem hogy nem megyünk haza. *kínosan érezte magát Ernő mellett, hogy ilyet kellett látnia tőle,főleg hogy cukorbeteg is, nem mer sokáig a szemébe nézni*

Nemecsek:*halkan nyelt egyet, nem nézett Bokára, csak az épületeket leste*

Majd Boka csak azt vette észre hogy a kis szőke újra elaludt, az anyósülésén.