ℰℊ𝓎 𝓯𝓲𝓾́

Új Élet

A szobája hatalmas volt, világos kék voltak a falak és egy hatalmas francia ágy volt a közepén bal oldalt, szemben egy nagy ablak volt kis párkánnyal, egy nagy barna szekrény volt az ágya mellett ahol könyvek,teleszkóp és egyéb dolgok voltak, volt egy kis szekrény a cukorbetegségéhez szánt eszközök voltak benne, ha jól látta majd egy író asztal, ott rajta számítógép és egy kis plazma tv hevert a falon. Nemecsek ámulattal nézte, majd megpillantott egy táskát amihez lassan odament majd látta hogy ez egy igen drága darab. Majd az anyja háta mögül megfordította és boldogan mondta neki a másik meglepetést ezen a napon.

Boka anyja: Tudod miért van itt ez a táska?

Nemecsek:-N-nem...*kíváncsian nézett abba zöld szemekbe, majd kíváncsian, de félve kérdezte*
- Kirándulni megyünk?

Boka anyja:*elnevette magát*
  - Dehogyis! Suliba fogsz járni!
*ezzel magához húzta a fiút és hosszasan megölelte, aki a döbbenettől nem tudta mihez kezdjen de aztán visszaölelt*

Nemecsek:És melyikbe fogok járni? *kérdezte kissé félve, eszébe jutottak az árvaházban eltelt évei, és egyre csak kezdett belülről pánikoli*

Boka anyja:Természetesen oda ahova a bátyád jár.

Nemecsek:*Ennél neki nem kellett több, szíve gyors hevességel verni kezdett azt hitte elájul*
  - E-ez nagyszerű...
*mondta kissé halkan, de mosolygott mellé, mire az ágyához ment,az anyja aggódva nézte*

Boka anyja:Minden rendben drágám?

Nemecsek:Persze...csak eléggé kimerültem ma...*ami nem is volt annyira hazugság, és így az anyja bólintott majd kiment a szobából, de mielőtt kiment*

Boka anyja: Ha bármi baj van kicsim szólj és az egyikünk jön, szép álmokat!  *elköszönt tőle majd ki is ment, hogy elmondja másik fiának a "meglepetést" ha hazaér*

Nemecsek:*Nem feküdt le de bámulta a szobát, próbálta nyugtatni magát valahogy és végül egy érdekes könyvre akadt amik a fociról szólt, így elvette, felült az ágyára és olvasni kezdte, végül egy kis idő után már nem vert hevesen a szíve...most még*

~kicsivel később~

Boka:*már elég későn ért haza a szokásos egyzéséről , de az anyja ott várta a kanapén csendben, próbált felmenni titokban de most se sikerült neki,így feladta és az anyjához fordult* Jó estét anyu..

Boka anyja:Szia kicsim..gondoltam megvárlak amíg hazaérsz, mert nem vetted fel a telefont. *mosolygott, de Boka érezte hogy más van amögött mint szokott lenni, így lehuppant a kanapén és várta a hírt,fapofával*
- A kistesódról van szó...*kezdte az anyja* a te sulidba fog járni és már holnap is mehet suliba.

Boka:*szaporán pislogott, majd érdektelen hanggal megszólal*
  - El vagyok ragadtatva!...de ha megbocsátasz, megyek lefeküdni. *ezzel csókot nyomott az anyja arcára megsem várva a reakcióját, felsietett a szobájába, fáradtan és kicsit sem jó kedvel feküdt le*

Másnap Ernő is felkellt, hogy lefürödjön hiszen, tiszta izzadság szaga volt, így bement a saját fürdőszobájába és a zuhanyzóban elkezdett fürödni, de nem igazán ment fényesen, így hol itt-ott leforrázta magát egy kicsit amin kissé feljajgatott, de sikerült beállítania így 5 perc fürdés után ki is ment, majd mikor kilépett, hatalmas undorral nézett a tükörbe és szégyenkezve, ahogy kinézett, a nyakán még mindig látszott a szívás ami az eltelt időben véraláfutásos lett,a többi testrészén hol piros és lilás foltok voltak, és ott voltak a vágásos sebek a jobb karján. A lábán is ugyanezek voltak,inkább gyorsan eltakarta magát és készülődött a mai napra, ami miatt a gyomra szaltózni kezdett, és megint rátört az idegeskedés.
Egy rövid világoskék pólóban volt,rajta sötétbarna pulcsi, egy sötétszürke rövid nadrágot viselt és mellé fekete cipőt. Így ment le az emeletre a táskájával ahol már a szülőei is készülődtek a munkába.

Nemecsek:J-jó reggelt.
*köszöntötte kissé félénken a felnőtteket, akik mosolyogva üdvözölték őt, mire Ernőt megcsapta a kaja illata*

Boka anyja:Gyere Ernő, neked csináltam! *hívta az anyja, Ernőt aki engedelmesen ment is és csendben ette a kajáját majd a végén megszólalt*
  -Anya?...kérdezhetek valamit?

Boka anyja:Persze kicsim,mondjad?

Nemecsek:*nyelt egyet* Akkor most...a nevem továbbra is Nemecsek Ernő marad?... Vagy leszek Boka Ernő?

Boka anyja:*hosszasan gondolkodott míg válaszolt* -Tudod, van arról szó hogy kivételes eseteknél megtarthatod a vezeték neved ha szeretnéd. *mosolygott rá a fiára*

Nemecsek:*csendben bólintott, majd elkezdte lepakolni a dolgokat az asztalról, de az anyja félbeszakította, hogy vár rá az iskola, de megköszönte a kedvességét. Ekkor az anyjával hallották ahogy lejött a "testvére" és egy kis pánik fogta el,mire azt érezte hogy az anyja húzza a fiú felé, meghűlt benne a vér*

Boka:*már jött lefele a fehér ingében, rajta a kedvenc kék zakója,fején a szürke sapkája, és a sötétszürke farmere volt, nem volt csevegős hangulatban. Épp pakolta be a táskájába a dolgokat amit kint a nappaliban felejtett a sulihoz, ekkor*

Boka anyja:
János drágám, nem akarsz köszönni az öcsédnek? *tudta hogy mögötte állt vagyis álltak*

Boka:*átkozta magát hogy nem lépett le egyből ahogy a lába a csempére ért, halkan kifujjta a levegőt majd lassan megfordult és semmitmondó arcal nézte az anyját majd összefont szemöldökkel kereste a másik fiút, aki úgy látszott az anyja mögé lépett*

Boka anyja:-Na, ne félj kicsim!
Mutatkozz be a testvérednek! *Ekkor gyengéden megragadta Ernőt és maga elé állította*

Nemecsek:*félénken felnézett a nagyobbikra, majd a szíve hatalmasat dobbant valamiért , de rá félt is az idegentől, de halkan köszönt neki,de lehajtotta a fejét*
  - J-jó napot...Nemecsek Ernő vagyok.

Mire az anyja kicsit kuncogni kezdett, Boka elhúzta a száját.

Boka:Jó reggelt. Boka János.
*Csak ennyit mondott semlegesen mire az anyja "ez most komoly" arcot vágott*
Boka anyja:*megnézte a karóráját és villámgyorsan felvette a táskáját, majd a fiúkat szó szerint, kilökte az ajtón*
  -Na menjetek fiúk mert még elkéstek és én is! Az lenne a legrosszabb ha Ernő már az első napján elkésne a suliból! *így szó szerint kilökte a fiúkat az udvarra és mindkettőnek nyomott egy puszit az arcára, majd sietősen beült a Skodájába és már ott sem volt de még oda kiabálta a fiúknak*
  - Vigyázzatok magatokra! János szívem légy óvatos az úton tudod! És Ernő szívem érezd jól magad, majd mondd el mi volt!

Ezzel elköszönt tőlük, így a két fiú magukra maradtak az udvaron,szótlanul nézték ahogy anyjuk eltünik a szemeik előtt így kettesben maradtak  egy pár másodpercig mire Boka sietett az autójához.

Boka:Gyere. Nem akarok elkésni!
*ezzel beszállt az autójába, és már csak Nemecsekre várt idegesen*

Nemecsek:*félénken ment az autóhoz,de sietve,aki csendben beült hátra, így indultak a sulihoz, már félúton voltak, idegesen tapogatta a kezét és kifele nézett az üvegen át, szép napos idő volt kint, néha Bokára pillantott de egyből elvette a tekintét mikor azt hitte észre vette őt*

Boka:*csendben vezetett,és próbált nem arra gondolni hogy az új "testvérével" van egy autóban,de aztán eszébe jutott a randija Ágival és mindjárt nem érezte olyan feszengőnek a helyzetet, mire befordult balra és már ott is voltak a sulijánál. Megállt és beállt az autójával a szokásos parkolóhelyére.*
  - Itt vagyunk. *ezzel ki is szállt*

Egy hatalmas épület, színes tégla falakkal kidíszített volt, annyi ablaka volt amennyit Ernő egy háznak se látott eddig.