Az a 24-e

Ben

Június 2

A nappalból lassan éjszaka lett, és végül újabb napnak néztünk elébe. A helyszínelés nem aratott nagy sikert, a parkban aszfaltos volt az út, ami miatt nem találtunk lábnyomokat. Az egyik technikus a kamera felvételeket nézte át, hátha sikerül találni valamit. A táskán nem találtak idegen ujjlenyomatot tehát a tettes kesztyűt viselhetett. Miután beszéltem a főnökkel legszívesebben földhöz csaptam volna a telefonom, nem repesett az örömtől amikor megtudta hogy mit csináltunk ma. Én pedig kiosztottam amiért nem adott szabad utat, talán ha napokkal előbb rájöttünk volna hogy mi az összefüggés, akkor megtudtuk volna akadályozni ezt. Remélem most már teljes hozzá férést kapunk az adatokhoz, kellett ennek a fickónak a címe. Mivel a parkot lezárták, úgy döntöttem átnézek a kórházba, hátha valaki látott valamit, illetve a sürgősségin dolgozókkal is beszélnem kellett, ők tudták hogy mikor hagyta el Sonja az osztályt. Körül néztem az úttesten, majd a rámpán felsétálva a bejárathoz siettem. A biztonsági őr bódéja közvetlen balra az ajtó mellett helyezkedett el. Kopogtam a plexi üvegen, mivel a férfi újságot olvasott.

- Mit akar? - kérdezte nem túl kedvesen. Kivettem a jelvényem és a plexire helyeztem. Legszívesebben az arcába nyomtam volna.

- FBI, Whitaker ügynök vagyok. Beszélnünk kell azonnal - vettem fel az ő hangnemét.

- FBI? Mi ez valami kandi kamera? - nevetett.

- Nem, egy eltűnt orvos után nyomozok, aki nyolc után nem sokkal hagyta el az épületet és a szomszédos parkban rabolták el. Tudnom kell, hogy abban az időben távozott e valaki az épületből. Kellenek a biztonsági kamera felvételei - mondtam.

- Végzés nélkül nem tehetek semmit - rántotta meg a vállát.

- Ezen ne aggódjon , itt a végzés - jelent meg mellettem Helen, aki egy papírt tartott a kezében.

A biztonsági őr elvette, és átfutotta, majd sóhajtott és kinyitotta az őrhelyét. Mindketten beléptünk az apró helyiségbe, majd a képernyőkre függesztettük a figyelmünket.

- Melyik orvost keresünk? - nézett ránk.

- Dr. Sonja West, itt dolgozik a sürgősségin, ő az osztályvezető. Nyolckor végzett, kezdjük onnan az átvizsgálást - javasoltam.

- Rendben, tehát itt vannak a felvételek - mondta és megnyomta az enter gombot.

Pár percig figyeltük az eseményeket, aztán megpillantottam Sonja-t, aki ki léptett az osztályról és a lépcsőkhöz igyekezett. Megkértem az őrt, hogy kövesse a mozgást. Sonja betért az öltözőbe majd pár perccel később utcai ruhában jelent meg. Vissza tért az emeltre, egy pillanatra megállt a pultnál és aláírt valamit, majd kilépett az ajtón. Nagyon sietett, a külső kamerán még látni lehetett, ahogy a busz elhagyja az öblöt, tehát lekéste az esti járatot. Távolról látni lehetett ahogy a menetrendet nézi, majd a park felé vette az irányt és onnantól nem tudtuk nyomon követni.

- Tekerjen vissza kicsit - hallottam meg mellettem Helen hangját.

- Miért látott valamit? - kérdezte a pasas.

- Lehetséges, tekerje vissza a felvételt addig amíg Dr.West a pulthoz nem ér - magyarázta a nő.

A biztonsági őr cselekedett, újra a pultnál álló Sonja-t láttuk. Elindult a kijárat felé akkor Helen felkiáltott és megállíttatta a felvételt. Rámutatott egy alakra, aki pár méterre Sonja mögött állt és láthatóan őt figyelte. Aztán amikor ő elindult a buszmegállóba az alak távolabbról követte. Amikor Sonja a park felé indult a férfi is arra fele ment.