Az a 24-e

Sonja

Március 5

Ritkán szokott előfordulni az, hogy csak éjszakába megyek, de most kivételt teszek. Általában vagy csak nappal vagy huszonnégy órát vagyok az osztályon, bár párszor már előfordult, hogy harminchat lett belőle, de simán csak éjszakát, talán ha kétszer vittem. Eleve az egész napos otthon lét se szokott jól menni, pláne ha pihenni kellene. Már iskolás koromtól kezdve problémáim voltak az alvással. Az éjszaki műszakot is nehezen szoktam meg és nappal a mai napig nem tudok aludni. Lehet hogy ez nem a legjobb dolog, de helyette nagyon kevés alvással is tudok teljes gőzzel dolgozni. Számtalan gyógyteát és altatót próbáltam ki, de egyszerűen egyik se hozta meg a várt hatást. Egy alvás szakértő szerint nekem ilyen a beállítottságom. Szóval már javában a délutánba jártunk, így úgy döntöttem készülődni kezdek. Lezuhanyoztam, kaját készítettem és összepakoltam néhány holmim. Általában nem szoktam sietni, de most még el kellett mennem a nővéremhez, valamit akar nekem mondani. Miután sikerült összekapnom magam, buszra ültem és a belvárosba mentem. Szerencsére Ana közel lakott a kórháztól, így elég a műszak kezdés előtt megjelennem. Miután a házhoz értem kopogtam és vártam. Ana nyitott ajtót. Beléptem a meleg helységbe, a cuccaimat leraktam az előszoba szekrényre, majd beljebb sétáltam a nappaliba. A kedvenc fotelemben foglaltam helyet és vártam a nővéremet.

- Baj van? - kérdeztem.

- Hát, nem olyan amire te gondolsz, de igen. Szóval te vagy az első akinek elmondom és remélem segíteni is tudsz benne, hogy ténylegesen megbizonyosodjak róla. Terhes vagyok - bökte ki végül. Azonnal felpattantam a helyemről és szorosan átöleltem a nővéremet.

- Gratulálok! - pusziltam meg a homlokát.

- Az lenne a kérésem, hogy kéne csinálni egy vértesztet, hogy biztos legyen. A nőgyógyászomnál nincs időpont és minél előbb tudni akarom az eredményt.

- Ép oda akartam menni, mivel hamarosan kezdődik a műszakom, ha akarod jöhetsz velem. Csinálunk egy vértesztet és egy ultrahangot - néztem rá.

- Az remek lenne - válaszolt.

Még pár percig társalogtunk, majd összekészülődve elindultunk a munkahelyemre. Az öltözőbe érve a polcos szekrényhez mentem kivenni a munkás ruhámat, de meglepődtem mikor nem találtam egyet se. A szekrényembe se volt így, az utcai ruhámra húztam fel a fehér köpenyem és lecseréltem a cipőm, majd felsétáltam a büfébe, ahol a nővérem várakozott.

- Mehetünk? - kérdeztem tőle.

- Igen vágjunk bele - bólintott.

Az ajtó előtt bepötyögtem a kódot, majd magam elé engedve Anat besétáltunk a fektetőbe. Egyenesen az orvosiba sétáltunk. A helység üres volt, így nem kellett magyarázkodnom. A cuccomat letettem a helyére, a kajámat elpakoltam a hűtőbe és a névjegykártyámat és sztetoszkópomat is elrendeztem, majd rá néztem.

- Készen állsz? - kérdeztem tőle.

- Nem tudom, de csináljuk meg - válaszolt.

Az ötös kórterembe senki se volt, így Anat leültettem az egyik ágyra, majd a kezelőbe összeszedtem a vérvételhez szükséges eszközöket. Szerencsére senki nem figyelte, hogy mit csinálok. A vesetállal együtt vissza sietettem a helységbe.

- Veszek tőled vért, amit elküldünk a laborba, majd csinálunk egy hasi ultrahangot, de lehet hogy le hívok egy kollégát, mert a terhesség első szakaszába még a hasin sem látszik a magzat, így érdemesebb lenne egy vaginálisat készíteni - vázoltam fel a helyzetet.

- Ahogy te látod jónak, te vagy az orvos nem én - válaszolt diplomatikusan.

Leültem az egyik háromlábú székre, majd elkezdtem az előkészületeket. Az ágyra helyeztem védelmet, összecsatlakoztattam a tűt és a harangot, majd el stranguláltam Ana bal karját. Kitapintottam a v. cubitit, lefertőtlenítettem a területet a szabályoknak megfelelően, végül pedig óvatosan tizenöt fokos szögben beszúrtam a tűt. Csatlakoztattam a haranghoz a csövet, ami rögtön kezdett megtelni. A szorítást feloldottam, a kémcsövet eltávolítottam és kihúztam a tűt. A szúrás helyére vatta bucit ragasztottam. A kémcsövet párszor megforgattam, majd egy állványra helyeztem.