Az a 24-e

Ben

Április 20

A mai nap nagyon tökéletes volt. Az idő nekünk kedvezett és volt segítségünk, ami miatt szinte gördülékenyen ment minden, de kezdjük az elejétől. Mindketten szabadnaposok voltunk, ami ritkaságnak számított, főleg mostanság. Már napok óta halasztottuk a dolgot, de nem tudtuk tovább húzni, hisz a főbérlő már nagyon morcos volt, így a mai napon végleg beköltöztetjük Sonja-t a házba. Bár ez már csak formalitás, mivel jó ideje már csak itt él. A lakást pedig csupán a szerződés miatt tartotta fent, de most hogy az is lejárt, ideje volt hivatalossá tenni a dolgokat. Sok cucca volt, így ma eléggé elfoglaltak leszünk, de szerencsére Chris és Josh is segít cipekedni, így nem kell két-három napot felölelni. Nem biztos hogy kaptunk volna annyi szabad időt főleg azután ami Ana-val történt. Mindketten kivettünk néhány napot, hogy ott legyünk értük és kicsit pihenni is tudtunk legalább. Az ébresztő órát hétre állítottam, hogy minél előbb elkezdjük a pakolást. Kinyomtam a csörgő szerkezetet, majd felkapcsoltam az éjjeli lámpát és felültem az ágyba. Sonja is már fent volt, így felé hajolva megcsókoltam, majd elkezdtem készülődni. Tegnap kitettem az ágy végébe a ruhákat, amiket viselni szerettem volna. A pólót kicseréltem egy régi FBI-os ruha darabra, majd felhúztam magamra egy rövid nadrágot, hisz már nagyon jó idő volt főleg ha az ember még dolgozik is mellette. A kompressziós zokni után rutin mozdulatokkal felhúztam a protézisem, majd a súlyomat a lábamra helyezve lassan felálltam. A tükörhöz lépve megpillantottam magam, a rövid nadrág a térdem felett végződött, így látni lehetett a bőrömet és azt a pontot, ahol a láb csatlakozik a csonkhoz. Térd alatt amputáltak, pontosan emlékszem arra, amikor elsőnek húztam fel rövid nadrágot és végig sétálva az utcán mindenki engem figyelt, de már akkor sem érdekelt igazán. Közben Sonja is elkészült, ő hosszú nadrágot húzott, tudtam hogy nehezebben viseli a lába mutogatását, reméltem hogy napközben azért meggondolja magát. Nekem mindegy volt hogy mit visel, rövidnadrágban is tökéletesen nézett volna ki, de tudtam azt is, hogy nem erőltethetem rá. Lesétáltunk a konyhába, én megcsörgettem a két fiút, még Sonja kávét főzött. Még tegnap átbeszéltük a mai teendőket, az első körben Sonja összepakolja a maradék cuccát, majd Tina és Ana segítségével megfőzik az ebédet és kipakolnak, míg mi a bútorokkal foglalkozunk. Nem akartam hogy a lányok emelgessék a szekrényeket. Fél órával később már a belvárosi övezetben voltunk és Sonja összeszedte a maradék cuccát. Felcímkézett mindent, a felesleges tárgyakat egy bérelt raktárba visszük, a bútorokat pedig egy szervezet fogja megkapni.  A ház teljesen fel van szerelve, semmiből se szerettünk volna kettőt. Miután az utolsó karton dobozt is betettem a csomagtartóba, vissza vittem őt a házba és kipakoltam, majd megvártam a fiúkat. Sok dolgunk volt, rengeteg mindent kellett elvinnünk az apró ingatlanból. Josh érkezett meg elsőként és hozta a fiát. Megölelte Sonja-t, majd kezet rázott velem és helyet foglalt az asztalnál. Már csak Chris-re kellett várnunk, szerencsére hamarosan ők is megérkeztek. Sonja-hoz léptem és szájon csókoltam, majd vissza indultunk a belvárosba.

- Ben, lehet egy személyes kérdésem? - kérdezte Josh, miközben újabb tárgyat helyezett a karton dobozba.

- Persze, mi a baj? - néztem rá kérdőn.

- Egyik nap dumáltam Chris-el és megakartunk kérdezni valamiről. Az összeköltözés után a következő lépés a házasság és a gyerekek ugye ezt tudod? - nézett rám.

- Persze, Sonja-val beszéltünk már párszor a család alapításról, de ez most hogy jön ide? - emeltem fel a szemöldököm.

- Nos, biztosak akarunk lenni hogy, Ő mindent megkap, mert egyszer már végig néztük ahogy összeomlik az élete, még egyszer nem szeretnénk. Jó fej srácnak tűnsz, látszik hogy szereted Sonja-t, de egyszer ezt már végig játszottuk. Philip is jó fej volt eleinte, de aztán átesett a ló túloldalára szóval Ben, mik a terveid a húgommal? - léptek elém mind a ketten.