Az a 24-e

Sonja

December 28

Most az egyszer nem volt kedvem dupla műszakban lenni sőt, semmilyen munkát nem szerettem volna ma látni. Nem azért, mert megutáltam a helyet, hanem inkább valaki mással lettem volna. Reggel szokásosan előbb a kórházhoz értem, de ahelyett, hogy rögtön bementem volna, inkább a másik irányba sétálva a parkba siettem. Reménykedtem, hogy ő is ott lesz, de csalódnom kellett mikor nem láttam. Most az egyszer képes lettem volna elkésni csakhogy lássam a képét, de nem volt ott. Hiába vártam a padnál nem érkezett meg. Így nem volt mit tenni, bementem a fűtött épületbe. Két napja láttam utoljára, azt mondta minden reggel sétál, de tegnap se jelent meg. Talán megijedt, vagy csak simán nem akar engem látni. Nem tudom miért kell minden egyes pasinak így viselkedni, mikor kiderül a titkom. Pedig aztán ő is ilyen vagy csak játszotta magát? Őszintén nem tudom. Az öltözőbe érve azonnal ruhát cseréltem. Mára zöld uniformis jutott, néhol szakadt volt, de tökéletesen takarta a protézisem. Miután felvettem a fehér köpenyem, megnéztem magam a tükörbe. A mai nagyvizit miatt kellett felvenni, így miután meglestem magam elindultam fel az osztályra. Fura volt időben érkezni, nem találkoztam a váltással, sőt már a rezidensek is megérkeztek az osztályra. A szokásosnál is furábban néztek rám, de már nem érdekelt, gondoljanak azt, amit akarnak. Az orvosiban belefutottam Alexbe, aki éjszakás volt.

- Jó reggelt! - köszöntem.

- Jobbat - dörmögött.

- Mi volt éjszaka? - érdeklődtem. Szerettem volna felmérni a terepet.

- Csak a szokásos, néhány részeg, pár drogos és két hyponatrémiás. A legrosszabb az egészben, hogy valaki nem volt itt korán, így nekem kellett ellátni a betegeket - nézett rám.

- Tudtommal az én munkaidőm csak tíz perc múlva kezdődik. Eddig azért segítettem, mert láttam, hogy már nagyon fáradt vagy és nekem úgy se akadt volna dolgom - mondtam.

- Aha, szóval legközelebb ne számítsak a segítségedre? - kérdezte bosszúsan.

- Én nem azt mondtam, csak nem kell mindig tőlem függeni. Egyébként pedig a felettesed vagyok, nem tűröm az ilyen hangnemet, ezt már egyszer tisztáztuk - válaszoltam és kicsörtettem a helységből.

Nem volt kedvem tovább hallgatni Alex hülye dumáját. Én igyekszem minden kollégámat ugyanúgy kezelni, mintha egy szinten lennénk, de ha úgy bánnak velem, akkor előveszem a felettes kártyát. Nem szeretem, ha tiszteletlenek másokkal szemben, ez nem az óvoda helye, itt nincs idő ilyen konfliktusokra. A nővérpulthoz sétáltam, a pultnál mindenki ott volt.

-Jó reggelt! - köszöntem a személyzetnek.

- Fura, hogy köpeny van rajtad - mondta Angela és közben letette a paksamétát, amit a kezében tartott.

- Csak a nagyvizit miatt csíptem ki így magam, de egyébként alig várom, hogy valahol letegyem - válaszoltam és közben végig simítottam a fehér anyagon.

- Megtudom érteni, mi is készültünk, ha nem tetszik Dr. Berensonnak a rend akkor megörülök. Előző héten egy órán át hallgattam a helyes öltözködési etikettről szóló előadását. Nem is tudom, hogy kit untatott vele jobban, engem vagy saját magát.

- Szerintem ezt most ne mond tovább - vágtam a szavába és a folyosó felé pillantottam, ahol a főnökasszony igyekezett felénk.Mindenki őt figyelte, aki egy másodperccel később már mellettem állt. Fehér kivasalt köpenye, nagy hangsúlyt fektetett orvosi rangjára.

- Jó Reggelt Dr.West - nézett rám.

- Önnek is Dr. Berenson - válaszoltam.

- Alexet hol hagyták? - kérdezte röviden.