Az a 24-e

Ben

Március 20

A telefonom csörgésére keltem, de nem az ébresztő órám hangja volt az, tehát valaki keresett. Az éjjeli szekrényen lévő óráról lelestem az időt, majd sóhajtva a készülékért nyúltam. A képernyőn a főnököm neve szerepelt így kénytelen voltam felvenni a készüléket. A zöld ikon jobbra húztam és fogadtam a hívást. James hangja monoton volt, hallatszott hangján hogy nem rég kelt fel. Miután megadta a címet bontottuk a vonalat. A telefont vissza tettem az éjjeli szekrényre és felkapcsoltam a kislámpát. Próbáltam csendesen készülődni, hogy ne keltsem fel Sonja-t, de amint átfordultam a másik oldalra megláttam ahogy engem figyel.

- Felkeltettelek? - néztem rá.

- Tudod jól hogy még a legkisebb neszre is képes vagyok felriadni szóval igen, de nem bánom. Ki keresett? - kérdezte.

- A főnököm, van egy esetem, indulnom kell a helyszínre - mondtam szomorúan.

- Később látjuk egymást? - hajolt közelebb.

- Mindenképp - csókoltam szájon.

Kikeltem az ágyból és a fürdőbe siettem, muszáj volt összekapnom magam. Miután lezuhanyoztam, felvettem egy inget és egy nadrágot, majd a cipőt a lábra húzva felkaptam a kulcsaim. Még egy pillantást vettettem Sonjára majd elhagytam a házat és elindultam a belváros felé. A kora reggeli órákban kevesen voltak az utakon, így szirénát se használtam, nem kellett bajlódnom az előzésekkel. A helyszín egy belvárosi parkra esett ahol nagy volt a nyüzsgés. A rendőrségi kordon sárga szalagja már távolról is látszódott. Közvetlen a főbejárat előtt parkoltam az autóval. Kipattantam a kocsiból és felmutatva a jelvényem és a tetthely felé vettem az irányt. A tó mellett volt a fehér sátor, így rögtön oda siettem.

- Hé, Jack itt meg mi a fene történt? - léptem a patológushoz.

- Neked is Jó Reggel Ben, mint láthatod valakit ismételten megöltek. Az autó a tóba hajtott sokan úgy hitték öngyilkosság történt, de a kiemelés közben kiderült, hogy elvágták a fék vezetéket, így rögtön értesítették a nyomozókat. A rendszám tábla viszont megváltoztatta a dolgokat, a kocsi tulajdonosa Fred Walter ex FBI ügynök, így át passzolták nekünk - magyarázta a férfi.

- Walter? Nagyon ismerős a fickó neve, de nem tudom, hogy melyik osztályon dolgozott - gondolkodtam.

- Elsőnek én se, de aztán felkeresett James és közölte hogy a felső vezetés tagja volt. Az ügy kiemelten fontos, ezért minél előbb fel kell kutatnunk a tettest - mondta Jack.

- Legalább nem a sorozat gyilkosunk újabb áldozata, de nagy lesz a nyomás ha kiderül, akkor mindenki ránk fog szállni főleg a sajtó - vázoltam fel a helyzetet.

- Pontosan, csak is a legjobb embereim fognak segíteni nekem, hogy minél előbb letudjuk ezt az egészet.

- Bármi egyéb amiről tudnom kéne? - néztem rá.

- A kezéről eltűnt a karórája és a jegygyűrűje. A pénztárcájába nem találtunk semmit, de majd a gépről kitudod keresni az adatait - mondta.

- Remek, majd értesítjük egymást - léptem el mellőle.

Az autómhoz igyekeztem, de út közben megállított egy újságíró. Szerencsémre sikerült tőle elszöknöm és beülve a gépkocsiba a központ felé vettem az irányt. A számítógépes programból ki kellett keresnem az áldozat címét és a hozzátartozók adatait. Az irodámba érve leültem az asztalhoz és elkezdtem a kutatást, amikor kopogtak az ajtómon. James állt az irodám előtt, Helen és egy másik férfi társaságába.