Az a 24-e

Ben

Február 1

Reggel az ébresztőre keltem. Most, hogy vége a januárnak ideje volt visszacsöppenni a mindennapokba. Miután kinyomtam a csörgő szerkezetet kikeltem az ágyból. Egy pillanatra elkapott a szédülés, de aztán erőt véve magamon megfogtam a mankókat és a nappaliba mentem. A protézisem a szokott helyén volt. Laza mozdulattal felvettem a lábat, majd tovább sétálva a konyhába érkeztem. Feltettem egy adag kávét főni. Miután lefőtt megittam és készülődni kezdtem. Miután felvettem a szokásos sétáló ruhámat, kiléptem a lakásból és egyenesen a parkba mentem. A második körnél megláttam Sonját, aki ép akkor ért a parkba.

- Hé - szólítottam le.

- Gondoltam, hogy itt leszel - mondta.

Odahajoltam hozzá és nyomtam egy csókot az ajkaira. Megfogva a kezét még mentünk pár kört, majd elköszöntünk egymástól. Én haza mentem, ő pedig dolgozni. A lakásba érve lezuhanyoztam, majd kiválasztottam a ruhámat. Egy egyszerű inget választottam fekete nadrággal. Miután megtaláltam a kulcsomat a polchoz léptem. Az egyik könyvet elhúzva kinyitottam a zárszerkezetet, a széfből kihalásztam a fegyverem és a jelvényem, majd vissza zárva elléptem az említett polc elől. Általában elzárva tartom őket, de megesett már az is, hogy a párnám alatt vagy épp az éjjeli szekrényen hevert a pisztolyom. Magamat akartam védeni ezzel. Egyszer majdnem lelőttem a nevelő anyámat, mikor megjelent reggel a szobámba. Azóta inkább zárom a fegyvert, de ha netán veszélybe lennék, akkor megszegném a saját szabályomat, de csak a védelem miatt. Bezártam az ajtót, a lábtörlő előtt ott sorakozott egy halom levél. Felkapva őket az autómhoz siettem. Minél előbb a munkahelyemen szerettem volna lenni. A címeket olvasva megláttam valami furcsát. Az egyik borítékon a főbérlő volt a címzett. Kibontottam a levelet és olvasni kezdtem.

„Tisztelt Benjamin. Figyelmeztetésem jeléül közlöm, hogy február végén lejár a szerződése, amit nem kívánok meghosszabbíttatni. Kérem legyen szíves huszonhetedikéig elhagyni az ingatlant. A kulcsokat nálam vagy a gondoknál adja le. Szép napot!

Tisztelettel Brian Mahony"

A levelet összehajtva eltettem. Nem számítottam, hogy ilyen hamar kifog tenni a fickó. Reméltem, hogy kihúzom magam áprilisig, de így sürgősen kellett egy házat keresnem. Az úton végig ezen gondolkodtam. Nem volt érdemes új albérletbe menni, hisz bármikor felmondhatják ott is a szerződést. Így az első dolgom hazafele az lesz, hogy benézek az unoka testvéremhez és körbe érdeklődöm, hátha van valamilyen háza eladásra. Beérve a parkolóba letettem az autót a szokásos helyemre, majd lifttel a negyedikre mentem. Hétköznap lévén a szinten minden asztalnál ültek. Az irodámba érve megláttam a hatalmas kupacot. Az előző heti papírmunkám. Leülve rögtön neki kezdtem dolgozni. Délben kimentem ebédelni. Muszáj volt friss levegőhöz jutnom. Az egész délelőttöm a fránya papírozással ment el, pedig szívesebben lettem volna helyszínen, bezzeg a kollégák. Dél fele már szinte teljesen üres volt a szint. A főnökségnek ez az ára. Csak a nagyobb, szaftosabb ügyet kapja meg az ember, de a gyilkossági csoportból mindenki ügyének a jelentését látni kell és esetlegesen közbe avatkozni, ami ritkán fordult elő. Egyszer még kezdő koromban észrevettem, hogy egy papírt hamisítottak. Nem tudtam mihez kezdjek, így kérdőre vontam az ügynököt. Kiderült, hogy egy bizonyíték lopás miatt tért el két szám adat. Azóta mindig oda figyelek ilyenekre. Az étterembe rengetegen voltak, így elvitelre kértem kaját és egy közeli parkba mentem. Nagyon szép és tiszta idő volt, ráadásul hideg se volt. Helyet foglaltam az egyik padon és enni kezdtem. Miután elfogyasztottam az ebédem visszaindultam az irodába. A főbejáratnál beleütköztem egy tisztbe, aki ép akkor lépett ki az épületből. Bocsánatot kért és kikerült. A walkie-tokit viszont leejtette és nem vette észre. Hallottam ahogy a rádióban bemondják.