Az a 24-e

Ben

Március 5

Igazából visszanézve az egész olyan gyorsan történt. Egyszerű napnak néztem elébe, nem kellett tanúskodnom senki ellen és nem volt friss ügyem se, így igazából a mai napra csak papírozást terveztem. Bár nem is tudtam volna aktív szolgálatba lenni, mert az új protézisemet nem könnyű betörni. Viszont nem akartam távol maradni a helytől, így inkább bent ülők és az elmaradt jelentésekkel bíbelődtem. Délutánra meguntam az egészet és épp indulóba voltam, mikor rezgést éreztem. Először gyenge volt, majd szó szerint rázkódni kezdett a talaj. Földrengés, ugrott be az agyamba a gondolat. A rengés csupán pár percig tartott, de elég erős volt ahhoz, hogy valamit romba döntsön.

- Ben eligazítás két perc múlva - lépett az irodámba Helen.

- Megyek - intettem neki.

A mankókra támaszkodva átmentem a déli tárgyaló terembe, ahol a szokásos reggeli eligazításokat szoktuk végre hajtani. Helyet foglaltam az asztalnál és vártuk a főnököt. James idegesen lépett be a helyiségbe. A halk beszélgetés szinte azonnal abba maradt és helyét nyugtalanság váltotta fel.

- Gyors leszek, mert elég sok dolgunk lesz az éjszaka és az elkövetkező napokba. A mai napon a belvárosban hat egész kettes földrengés történt. Egy iroda épülete összedőlt, kettő másik veszélyben van, nem mellesleg nincs áram és a kommunikációs eszközök se működnek. A katasztrófa védők, tűzoltók és mentők, illetve néhány kórházi dolgozó a helyszínre ment segíteni, de sok ember tartózkodott az épületben, így még mindig kevesen vannak . Hamarosan összeállítok egy csapatot, akik ki mennek a helyszínre segíteni, illetve még egy csapat kell a biztosításhoz. A többieket pedig más feladatokkal bízom meg. Több helyen betörés történt és néhány üzletbe eluralkodott a káosz. Az emberek megörültek, mindent megtesznek, hogy felhalmozzanak. Szóval nehéz éjszakának nézünk elébe, de segítünk mindenhol ahol tudunk. Mi most nem szövetségi ügynökként fogunk kilépni az ajtón, hanem amerikai állampolgárként, akik mindent megtesznek azért, hogy az emberek biztonságba legyenek. A különböző csoportok vezetőit megkérem maradjanak itt, a többiek pedig várják az utasításokat. Mindenkitől elvárom a maximális segítséget, de nem adhatom parancsba, így aki távozni akar tegye meg most - fejezte be James. Senki nem hagyta el az épületet. A csoportok vezetőivel vártuk mi lesz a feladatunk. Most el kellett felejteni az eredeti megbízásunkat és csak az előttünk lévő feladatra kell koncentrálnunk. James visszatért a tárgyalóba és szembe nézett velünk.

- Dyson és csapata a főbb üzletekhez mennek ki. Biztosítsátok a megfelelő rendet és a zavartalanságot. Olsen a kirabolt üzletek után nyomoz a csapatával, Rickman kommunikációs csatorna kiépítése a város és a különböző szervei között. A kilenc-tizenegy központba már várnak titeket. Reed és Withaker a ti csoportotok megy ki a három irodaházhoz. Reed biztosítani kell a helyszínt, hogy civil ne léphessen be a területre. Withaker pedig keressen olyan ügynököt aki ért az elsősegélyhez és mer segíteni. A listát az irodámban találod. Állíts össze egy csapatot és tegyetek meg mindent, hogy a mai nap ne végződjön még nagyobb katasztrófával -meredt rám a főnököm.

- Meglesz főnök - biccentettem.

A hatodik emeleten találhatók a főnökség irodái. James szobája közvetlen a lifttel szemben volt, így benyitva a helyiségbe megkerestem azt a papírt, amit mondott. Hamar sikerült megtalálni, így elolvasva a neveket és elhelyezkedésüket a keresésükre indultam. A listán szereplő húsz ember mind segíteni akart, így rögtön beleegyeztek, hogy velem jönnek. Pontosan emlékszem még az akadémiáról, mikor még javában oda jártam. Volt egy képzés ami nem volt annyira népszerű, mint a kriminalisztika óra és amire nem járt semmilyen plusz kredit. Az a képzés a különböző várost ért csapásokra képezett ki minket. Érdekesnek találtam, így jelentkeztem rá. Tanultunk ott mindenfélét. A földrengéstől elkezdve az atom katasztrófán át mindenre felkészítettek. Emelt szintű elsősegélyt tanultunk és közben a kutatás alapjait is átvettük. Az irodámba visszaérve gyorsan döntöttem és a régi protézisre cseréltem át az újat. Nem lett volna ma erőm a betöretlent hordani. A régi pedig még mindig az irodám egyik eldugott szekrényében hevert. A két mankót félre tettem, mivel már nem kellett segítség, majd felkaptam egy kék FBI logós dzsekit meg egy sapkát és elindultunk a helyszínre. A belvárosban káosz uralkodott. Az autók az út közepén álltak és sok ember az utcákon figyelte az eseményeket. Szerencsére már gondoskodtak a mentő egységek útvonaláról. Térerő híján műholdas kapcsolatot kellett létesíteni, hogy megfelelő kommunikációval rendelkezzünk. A csapatommal együtt az eligazító sátorhoz mentünk, ahol a tűzoltó főparancsnok és a rendőrfőparancsnok koordinálta a mentést és biztosítást.